Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kedden este rendezték a Ligakupa-döntőjét a házigazda Diósgyőr és a vendég Videoton csapatai között. A Magyar Kupában a borsodiak búcsúztatták a fehérváriakat (0-0, 1-0), a bajnokságban Miskolcon 2-2 lett a meccsük, a második találkozóra az utolsó fordulóban kerül majd sor.
Kitartó esőben, de remek hangulatban kezdődött a finálé, de az kevésbé volt remek, hogy a fehérváriak kezdőcsapatában mindössze három magyar játékos kapott helyet. A hazaiaktól Eperjesi és Marjanovics, a vendégektől Brachi hiányzott.
A kilencedik percben a Diósgyőr – az első támadásából – megszerezte a vezetést: Huszics épphogy elérte a labdát az alapvonalnál, középre passzolt, ott Futács Márkótól még beljebb, Koszticsig jutott a labda, ő pedig a hálóba lőtt (1-0). Három perccel később Futács kapott labdát a tizenhatos sarkánál, majd néhány lépés után magabiztosan a kapuba bombázott (2-0). Némi fehérvári mezőnyfölénnyel kezdődött a meccs, de a hazaiak ezzel nem sokat törődtek – kétszer eljutottak ellenfelük kapujáig, és máris kétgólos előnyben voltak.
A 26. percben Zé Luis két diósgyőri mellett is elvitte a labdát, de közeli lövését a kivetődő Rados védeni tudta. Két perccel később Nikolics lőtt a kapu fölé. Beszorult a DVTK, a 32. percben Zé Luis lefejelt labdáját a kapu előtt őrizetlenül hagyott Nikolics rosszul vette le, ezért odalett a nagy helyzet. A 36. percben Gosztonyi remek passzát Huszics centikkel a kapufa mellé csúsztatta. Öt perccel később Zé Luis tört kapura, Rados rosszul mozdult ki, de a Videoton csatára éles szögből gyengén lőtt, és Debreceni András felszabadított.
A 43. percben egy szöglet után Juhász Roland remek fejesét Rados vetődve védte, majd saját kipattanóját fölé lőtte a fehérváriak védője. A hajrában Álvarez lövését blokkolták, a visszapattanó labdát Nikolics lőtte fölé. Túlzás nélkül állítható, hogy kiváló első félidőt produkáltak a csapatok!
A fordulás után Nikolics beívelése úgy is veszélyesre sikeredett, hogy a középen felugró Zé Luis nem tudott belefejelni. A másik oldalon Huszics lőtt kapásból, félfordulatból a kapufa mellé. Az 58. percben a vendégek szöglete után a fejsérülése miatt turbánszerű kötést viselő Sándor György fejelt, de Rados nagy bravúrral kiütötte a labdát. Nem telt el fél perc, máris Vinícius veszélyeztetett, de a diósgyőriek kapusa fogta a lövést. A 61. percben egy gyors ellenakció végén Gosztonyi remek lövését védte Calatayud.
A folytatásban elsősorban a szabálytalanságok játszották a főszerepet, de a 69. percben összejött a gól a Videotonnak: Álvarez szabadrúgását Juhász Roland becsúszva a kapufára lőtte, onnan pedig a hálóba pattant a labda. A 77. percben Juhász lefejelt labdáját Nikolics átemelte a kapujából rosszul kimozduló Rados fölött, de William Alves önfeláldozóan, fejjel mentett a gólvonalon Zé Luis elől. Egy perc múlva Haraszti Zsolt lövését a hazai kapus szögletre ütötte, a következő akció végén pedig Stopira lapos beadását a becsúszó Zé Luis a kapu mellé lőtte.
A túloldalon Bacsa lépéselőnyben nyargalhatott a kapu felé, de kihagyta a meccslabdát, mert rosszul helyezett lövését Calatayud kivédte. A rendkívül izgalmas hajrában is szinte kizárólag a fehérváriak támadtak, de több már nem született, így a DVTK fennállása során először nyert aranyérmet a Ligakupában (és 34 év után szerzett ismét trófeát), a Videoton edzője, José Gomes pedig különösebb siker nélkül távozik a kispadról nyáron.
A lefújás után nem csillapodtak a kedélyek, a szakmai stábok, illetve a csapatok tagjai összetűzésbe kerültek egymással.
A kupadöntőt a Rangadó.hu állandó szakértője, Tiber László, a Videoton és a Siófok egykori válogatott játékosa elemezte:
Akik egyik csapatnak sem szurkoltak, csak a futballnak, tehát a semleges nézőket maximálisan kielégítette a mérkőzés. Az első harminc perc kivételével a Videotont sem tudom elmarasztalni. Két védekezési hibát elkövettek, ezt kihasználva tetemes előnybe került a Diósgyőr, amely kiválóan játszotta a kontrákat. A fehérváriak többet birtokolták a labdát, de sok lehetőségük nem volt, mezőnyfölényük meddőnek bizonyult. Az első félidő utolsó tizenöt percében már voltak olyan lehetőségek, amelyekből szépíthettek volna a vendégek, ha ez sikerül, később reálisabb esélyük lett volna az egyenlítésre.
A második felvonásban több lehetősége volt a Videotonnak. Tipikus kupadöntő volt, amely egy mérkőzésen dől el, parázs jeletekben és pankrációban sem volt hiány, a helyszínen lévő és a tévé előtt ülő közönséget kiszolgálták a játékosok. A rendes játékidőben reálisabbnak tartottam volna a döntetlent. A hajrát jobban bírta a Videoton erőnlétben, bizonyára a hosszabb kispad és a minőségi cserék miatt, de nem volt szerencséje a helyzeteknél, mert többször is valós esélye volt az egyenlítésre. Le a kalappal a diósgyőriek előtt, gratulálok nekik, de még egyszer mondom, a fehérváriakat sem tudom elmarasztalni.
Edzői értékelések
Tomiszlav Szivics, DVTK: – Megértem, hogy idegesek a Videoton játékosai, hiszen ilyen kerettel, ilyen háttérrel nem nyerni semmit nem olyan szép dolog. Gratulálok a csapatomnak! Úgy érzem, bebizonyítottuk, hogy jó munka folyik nálunk. Egy trófeát hoztunk Miskolcra. Büszke vagyok a csapatomra, és köszönöm a buzdítást a fantasztikus közönségünknek!
José Gomes, Videoton: – Nem a mérkőzés miatt voltam ideges, hanem amiatt, mert a DVTK nagyon húzta az időt a végén, ráadásul a játékvezetők engedték is ezt. Sok lehetőséget vettek el így tőlünk. Ráadásul Tomiszlav Szivics sem viselkedett túl sportszerűen. A meccsen két egyéni hibánkat használta ki a Diósgyőr. Rengeteg helyzetünk volt, de csak egyet tudtunk gólra váltani. Ilyen a foci.
