Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Magyar Lelátó sportmagazin interjút készített az Újpest FC két spanyol légiósával. Korábban mindketten megfordultak a Real Madrid Castilla csapatában. A 25 éves védő, José María Antón Samper játszott még a Real Betis B, valamint az osztrák Red Bull Salzburg színeiben is. A 27 éves hátvéd, Juan Antonio González Fernández, vagyis Juanan pedig a Deportivo La Coruna, és a német Fortuna Düsseldorf játékosa volt.
– Hogy érzitek magatokat Újpesten, jó döntés volt a klubhoz igazolni?
Antón: – Nagyon pozitív döntésnek bizonyult, az Újpest egy nagy hagyományokkal bíró együttes, sok ambícióval.
Juanan: – Egyetértek. Az Újpestet Spanyolországban is ismerik, jó döntést hoztunk, amikor ezt a klubot és ezt az országot választottuk.
– Mindketten viszonylag hosszú szerződést kötöttetek, ez tudatos lépés volt?
Antón: – Az én részemről teljesen tudatos lépés volt, mivel tudtam, hogy egy nagy klub játékosa lehetek. Nagyon szeretek Újpesten lenni, és ameddig lehet, itt szeretnék játszani.
Juanan: – Igen, én is így vagyok ezzel. A saját döntésem volt, hogy minimum két évig szeretnék itt játszani, ahogy előbb is említettem, ezt egyáltalán nem bántam meg.
– Mindketten játszottatok a Real Madrid Castillában, ott találkoztatok először?
Antón: – Igen, a Castillából ismerjük egymást, akkoriban még nem voltunk ennyire jó barátok, de teljesen természetes, hogy ha az ember külföldre kerül, akkor a honfitársaival lesz a legszorosabb viszonya.
Juanan: – Nagyon sokat segített nekem Chema a beilleszkedésben, ráadásul a barátnőink is nagyon jóban vannak. Nyilván mindkettőnk számára nagy előny, hogy nem egyedül vagyunk egy idegen országban.
– A Castillában voltak olyan csapattársaitok, akik most már a királyi klub első csapatához tartoznak?
Juanan: – Természetesen nem mindenki, de jó néhányan. Például Jese, Morata, Carvajal, Nacho, velük rengeteg időt töltöttünk. Nem mindenki volt közülük a csapattársunk, de nagyon jó volt a kapcsolatunk. Vannak olyanok is, akik más nagy csapatnál játszanak, de anno együtt rúgtuk a bőrt.
– Chema, te Bernd Schuster irányítása alatt a cserepadon szerepelhettél, illetve Juande Ramosnál egy El Clásicón, a Barcelona ellen is nevezve voltál. Ebben az időszakban nyilván nem lettél volna boldog, ha azt mondják, hogy néhány év múlva Budapesten játszol…
Antón: – A futball rendkívül gyorsan változik. Egyik nap még fent vagy, a következőn már lent. Például lehetséges, hogy jövőre Európa Liga-mérkőzést játszom az Újpesttel, ami egy nagy lehetőség. Nem lehet előre megjósolni, hogy az adott lépés jó vagy rossz-e.
– Térjünk vissza az Újpesthez: nem túlzás kijelenteni, hogy a klub a történelméhez és múltjához képest méltatlanul szerepel a bajnokságban…
Juanan: – Igen, ez igaz. Persze, sajnos sok olyan mérkőzésünk volt, ahol csak a szerencsén múlott a győzelem, illetve annak elmaradása. A csapat sokkal többre képes a jelenleginél.
Antón: – Nagyon rossz ez a jelenlegi pozíció, feljebb kell lépnünk a tabellán. A kupát mindenképpen meg kell nyernünk és akkor ez az idény mégsem lesz tragikus.
– Nebosa Vignjevics érkezésével érzékeltek változást?
Juanan: – Igen, teljes mértékben. Játékban is jobbak vagyunk, mint korábban, az új edző érkezésével feljavultunk. A stílusa közel áll hozzám.
Antón: – Jók az ötletei, jól érti a játékot. Azt szeretné, hogy az Újpest látványos játékot játsszon, ezért is gondolom, hogy a jelenlegi helyezésünknél jobbat érdemlünk.
– Hogyan éltétek meg a Ferencváros–Újpest rangadókra?
Juanan: – Csodálatos érzés, telt ház előtt játszhatunk, ahol a szurkolók kilencven percen keresztül hajtanak bennünket. A futballistának is ez a legjobb érzés, nagy látványosság ez a meccs.
Antón: – Nagyszerű érzés egy ilyen mérkőzésen játszani. A pályán és a nézőtéren is érződik a feszültség, az ember libabőrös lesz, ha ilyen mérkőzésen lehetősége van szerepelni.
– Rengeteg külföldi játékos van az Újpestnél, mennyire okoz ez gondot a kommunikációnál, illetve mennyire tud egységes lenni a csapat?
Juanan: – Mindannyian tudunk többé-kevésbé angolul, így a kommunikációval nincs gond. Szerencsére nincsenek klikkek, nem számít, hogy ki külföldi és ki magyar. Jó az öltözői hangulat a csapatnál, közös programokat is szoktunk szervezni.
Antón: – Ráadásul mind fiatalok vagyunk, ez is sokat segít. Sok a viccelődés, remek a hangulat a csapaton belül. Nem érződik a különbség, hogy ki honnan jött.
– Juanan, neked télen volt egy elég ijesztő kihagyásod: egy hatalmas anyajegyet kellet eltávolítani a hátadról. Mennyire volt ez súlyos, mit érdemes erről tudni?
Juanan: – Köszönöm a kérdést, minden rendben van most már. Valóban a hátamon volt egy igen nagy melanóma. Minden szükséges vizsgálatot elvégeztek a műtét után, szerencsére nincs gond. A legbosszantóbb az volt, hogy nem tudtam a csapattal együtt részt venni a törökországi edzőtáborban, ezért elég nagy lemaradásom volt.
– Mennyire tudtátok elsajátítani a gyönyörű, ám nem egyszerű magyar nyelvet?
Antón: – Természetesen a káromkodásokat tanultuk meg először, de ezeket most nem mondom el… Az üdvözlések mennek, de rettenetesen nehéz nyelvről van szó.
Juanan: – Ahogy említettem, az öltözőben az angol a hivatalos nyelv, ezért nem sok ragadt rám, de valóban borzasztóan nehéz. Budapest egy nagy európai város, tehát el lehet boldogulni angolul is. Szerencsére…
– Ha már Budapest! Mennyire sikerült megszeretni, illetve mennyire sikerült kiismerni?
Juanan: – Nagyon szeretem a várost! Gyönyörű, fantasztikus turisztikai látványosságai vannak. Sokat lehet sétálni a városban, rengeteg mindent lehet csinálni. A belvárosban gyakran ülök be egy-egy kávézóba, ki lehet ülni teraszokra. Csak a legjobbakat tudom elmondani Budapestről!
Antón: – Csodálatos város, különösen éjszaka, amikor ki vannak világítva a legszebb épületek. A spanyol barátaink is el szoktak csodálkozni, hogy mennyire szép Budapest. A GPS-nek köszönhetően viszonylag ritkán tévedünk el.
– David Mateost, a nagy rivális Ferencváros hátvédjét nagyon jól ismertek, hiszen a Real Madrid nevelése. Mennyire tartjátok a kapcsolatot vele?
Juanan: – Remek viszonyban vagyunk, együtt játszottunk már a Castillában is. Külön kell választani azt, ami a pályán történik és azt, ami azon kívül. Teljesen természetes, hogy ápoljuk a barátságunkat.
Antón: – Fontos nekünk, hogy az itteni spanyolokkal jóba legyünk, ráadásul Davidot régóta ismerjük. Sokat segítünk egymásnak, a családjaink is jóba vannak, ez valóban teljesen magától értetődő.
– Mit üzennétek a magyar futballszurkolóknak, akik reménykednek abban, hogy a labdarúgásunk elindul felfelé?
Juanan: – Komoly beruházások vannak, épülnek az új stadionok, amelyek nagyon szépek lesznek. Ez azért fontos, mert a nézőszám növekedni fog. Fejlődik a magyar futball, ráadásul a Barcelona most igazolt le egy fiatal srácot.
Antón: – Folytassák a szurkolást úgy, ahogy eddig tették, mert ha mindenki összefog, ha mindenki szeretni fogja a csapatát, akkor nagyszerű időszak fog következni!
