Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Szerda este a magyar válogatott Finnország ellen kezdte meg a felkészülést a szeptemberben rajtoló Európa-bajnoki selejtezősorozatra. Az előjelek teljesen megújuló csapatra engedtek következtetni, de amikor a mérkőzés előtt kihirdették az összeállítást, akkor nem sok különbséget véltünk felfedezni az új szövetségi kapitány, Pintér Attila, és az elődje, Egervári Sándor együttese között.
A világbajnoki selejtezőcsoport harmadik helyét kiharcoló gárdából ezúttal is kilencen (na jó, hét plusz ketten…) ott voltak a kezdőcsapatban, úgyhogy tejesen új időszámításról koránt sem lehet beszélni, pláne annak tükrében, hogy a csapatkapitányi karszalagot ezúttal is Dzsudzsák Balázs viselte, aki köztudottan önmagáért szeret játszani.
A magyar válogatott már az első percben veszélyeztetett, amikor egy labdaszerzés után Rudolf Gergely iramodott meg a félpályáról a finn kapu felé. Az ETO támadója egy negyven méteres sprint után lőtt, a jobb felső sarkot vette célba, de 16 méterről leadott lövése elkerülte a vendégek kapuját. A 12. percben a nagy visszatérő, Leandro szerzett labdát, aki Dzsudzsákot indította a bal szélen. A Dinamo szélsője egy gyors elfutást követően centerezett, de Lovrencsics Gergőnek rövid volt a labda.
A 13. percben megszerezte a vezetést a magyar válogatott: Rudolf Gergely „kezelt” le egy labdát 16 méterre a kaputól, majd egy pattanás után lőtt. A győri támadó kísérlete pont a finn kapus előtt pattant le, akit ez magzavart, így a labda a bal alsó sarokban kötött ki (1‑0). A 39. percben a magyar válogatott ismét egy gyors ellentámadást hajtott végre, A labda a mezőny legjobbjához, Rudolf Gergelyhez került, aki jobbról befelé cselezett, majd 19 méterről a bal felső sarok irányába lőtt. A labda néhány centivel kerülte el a kaput.
Az első játékrész ezután viszonylag eseménytelenül zajlott. Pintér Attila tanítványai főleg kontratámadásokkal próbáltak veszélyeztetni, de az utolsó passzokba rendszerint hiba csúszott, így az amúgy veszélyesebben játszó magyar válogatott nem tudta növelni az egygólos előnyét.
A második félidőre változatlan összetételben jött ki a magyar válogatott. Az ötvenedik percben ismét veszélyeztettek a mieink: Leandro kapott egy remek passzt a bal oldalon, elhúzott a szélen, majd középre tett labdáját Koman passzolta mellé hat méterről. A hatvanadik percben ismét egy kontra után került helyzetbe együttesünk: Koman került ki a jobb szélre, akinek a hajszálpontos beadását Rudolf pörgette mellé hét méterről.
A 67. percben ismét egy életveszélyes magyar ellentámadás alakult ki. A csereként beálló Futács Márkó szelídített meg egy labdát, amit kitett a jobb szélre Rudolf Gergelynek. A gólszerző középre centerezett, de Futács feje fölött elszállt a labda, ami Dzsudzsákhoz került. A bal alsó sarkot célozta meg, de az önfeláldozó finn védők belevetődtek a kemény löketbe.
A 74. percben derült égből villámcsapásként érte a közönséget, amikor egyenlített a finn válogatott. Egy 16 méterről bepörgetett labda elszállt a magyar védők feje fölött, így a finnek létszámfölényben voltak Bogdán Ádámmal szemben. A kettő az egy elleni szituációból a finnek jött ki jól és Joel Pohjanpalo egalizálta az eredményt (1-1). A villámcsapás után jött a valódi hideg zuhany, ugyanis a finnek a 84. percben egy teljesen ártalmatlan szituáció után büntetőhöz jutottak. A megítélt tizenegyest Roman Eremenko lőtte be a jobb alsó sarokba.
A 89. percben a mérkőzés legszebb jelenete játszódott le. Egy magyar szöglet után Futács Márkóhoz került a labda, aki egy pattanás után, és egy védővel a nyakában kapaura ollózta a labdát. A szépségdíjas kísérlet alig kerülte el a finnek kapuját.
A játék képe alapján a magyar válogatott megnyerhette volna a találkozót, de a kontrajátékra építő Pintér-csapat nem tudta gólra váltani a legnagyobb helyzeteit. A vendég finnek jószerivel kétszer jutottak el a magyar kapuig, és ebből két gólt szereztek. Az utóbbi évekkel ellentétben az új kapitány most vereséggel debütált, de legalább el lehet sütni a közhelyet, miszerint ennél csak jobb jöhet…
– Egy-nullnál is volt lehetőségünk, amivel nem tudtunk élni. Ahhoz az ellenfél elég összeszokott csapat – hiszen két és fél éve együtt van –, hogy ilyen buta hibákat, mint amit csináltunk, ne használjon ki. Összességében viszont azt gondolom, hogy szervezettek voltunk – vélekedett Pintér Attila a lefújást követően. – Voltak holtpontjai a mérkőzésnek, mikor nem úgy tolódtunk, nem szűkítettük a területet, nem toltuk ki a védekezésünket. Nagyon magunkra húztuk a finn válogatottat. Sokkal jobban kell élni a lehetőségekkel, amik adódnak egy-nullnál; ha berúgjuk a gólt, kettővel vezetünk, és mindjárt másabb lett volna az eredmény. Inkább most jöjjenek ki a hibák. Azt gondolom, hogy egy jó mérkőzést játszottunk, ahol egy nagyon jó finn válogatott volt az ellenfél, akik próbáltak játszani. Nekünk megvannak azok a dolgaink, hogy még el-elrugdaljuk hátulról a labdát; bátran, jobban kell építkezni, hogy mi birtokoljuk többet a labdát, és mi erőltessük minél jobban az ellenfelünkre az akaratunkat. Viszont azt gondolom, két és fél év előnye van a finneknek. Van, akiben pozitívan csalódtam, jó benyomást tett rám, de van olyan játékosom is, aki csereként beállva nem tudott úgy hozzátenni, olyan alázattal futballozni, amit elvártam volna.
– Semmimondó játék volt, de ezt vártam. És nem a játékosokat akarom bántani – kezdte értékelését a Rangadó.hu szakértője, Hajszán Gyula, a Rába ETO egykori válogatott játékosa. – Szerencsés körülmények között vezetést szereztek, amiért le a kalappal előttük. A finn védő aláfutott a labdának, Rudolf kézzel vette le, és a kapus is hibázott, de az a lényeg, hogy bement. Minden edzőnek az az álma, hogy a csapata betaláljon az elején, de ezt a mentális előnyt nem tudták kihasználni, helyette visszaálltak, ahogy az ETO-tól megszoktunk. A nézők becsületére legyen mondva, hogy végig kitartottak, csak a kilencvenedik percben kezdtek fütyülni. Aki mást várt a válogatottól, nem ismeri Pintér Attilát. Sajnálom a játékosokat, mert elég sokat tettek a sikerért, de sokszor lehetett látni, hogy tanácstalanok. Nem tudom, mit és hogyan akar váltani, változtatni a kapitány, de a játékosok gyakran nem tudták, mit csináljanak. Nyomozták a labdát, a finnek pedig hazai pályán lefutballozták őket, ami nagyon nem jó…
