Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A magyar futballedzőknek nem csak akkor kellene összefogniuk, ha kritizálják a szakmát, ugyanis nem véletlen, hogy a nevük nem kerül szóba komolyan a válogatott és a Fradi megürült kispadja kapcsán sem – vélekedik Szeiler József, a Fradi korábbi vezetője, aki a DigiSport kedd reggeli műsorában azt mondta: a klubnál most eredménykényszer van, ezért indokolt a külföldi edző, Lipcsei Pétert pedig türelemmel fel kell építeni, mert nagy űr tátong a régi Fradi-trénerek és a jelen között.
Az üzletemberként dolgozó korábbi kapus szerint a magyar focisták és edzők mentalitásából többnyire hiányzik az ambíció.
– Ricardo Moniz fantasztikus szakember, aki új szemléletet hozott, építkezni kezdett. Az alapvető kérdés az, hogy mi is volt az elvárás vele szemben. Ő ugyanis mindent kontrollálni szeretett volna, amit meg is mondott. Ha egy klubkultúra felépítését várták tőle, akkor túl sok volt a feladata. Ha gyors sikereket, akkor valóban muszáj volt a váltás – magyarázta Szeiler József. – Nem lehet eltúlozni az új stadion óriási lehetőségét, jelentőségét: rengeteg potenciális támogatót, rajongót vonzhat így ismét magához a klub, ehhez viszont nemzetközi eredmények is kellenek. Nem elsősorban szép játék, hanem előbb a győzelmek, s ennek fényében most valóban egy külföldi vezetőedző szerződtetése az indokolt.
Sokan emlegetik a Fradi kispadjával kapcsolatban Lipcsei Pétert, de korábbi csapattársa szerint egy hagyomány megszakadt, mert óriási űr van a Ferencvárosnál.
– Egy edzőváltáskor nem tudunk három-négy rátermett, bizonyított fradista nevet bedobni, mert nincsen. Rákosi, Novák, Varga után jött a nagy csend, mert nem neveltük ki az edzőtehetségeket – vélekedett Szeiler. – Lipcsei Petivel mindenképpen megérne egy beszélgetést, hogy vállalná-e, de ez óriási kockázattal jár most. Az ő játékosmúltja, eddigi ténykedése potenciálisan a Fradi trénerévé teszi őt majd valamikor, de végig kell gondolni, érdemes-e őt megégetni most, amikor nagy az eredménykényszer. Lipcseit vagy Lisztest inkább olyan aduásznak kéne tekinteni, akikre vigyázni kell, felépíteni őket, képezni, utaztatni, sőt akár kipróbálni más csapat kispadján. Távlatokban érdemes gondolkodni.
A 48 éves sportember szerint a világbajnoki kudarc előtérbe hozta a kérdést: vajon hol is tart az utánpótlásképzésünk. A számok sajnos nem hazudnak, erősen lemaradtunk.
– Most egy átmeneti állapotban vagyunk, folyik a vita az edzőképzésről, hiszen ahogy Szalai Ádám is felhívta rá a figyelmet: a magyar trénerek bizony nem kényeztetnek el a nemzetközi eredményeikkel – mondta Szeiler József. – Ahogyan a magyar játékosok megelégszenek pusztán a tehetségükkel, középszerű teljesítményből viszonylag jól megélve, ugyanúgy nem érzem ambiciózusnak a magyar edzők többségét sem. A Gera Zoltán-féle profi hozzáállás, mentalitás igen ritka játékosoknál, edzőknél egyaránt. És bizony az egész focinkra ráillik az, ami egy családban lezajlik: ha valaki tovább akar tanulni, nem elég rábólintani, a vezetőknek ösztönözniük kell az ambíciókat. A klubvezetőknek el kell küldeni tanulmányutakra a trénereket, ki kell nevelni őket.
