Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az utóbbi években keveset lehetett hallani Tornyi Barnabásról, aki hat évvel ezelőtt hagyta el az országot, hogy Katarban próbáljon szerencsét. A magyar szakember az arab világ egyik leggazdagabb klubja, az Al-Sadd szakmai igazgatója lett, és a csapat nagyszerű eredményeket ért el az irányításával, amelynek köszönhetően számos elismerést is bezsebelt az elmúlt időszakban. A hatvanéves tréner számára azonban nemrégiben véget ért az arab kaland. A Rangadó.hu megkeresésére elárulta, az életkora miatt kellett távoznia Katarból.
– Nagyon egyszerű a történet. Hat évet húztam le Katarban, és amikor másodszorra is átvettem a legjobb projektet produkáló szakmai igazgatónak járó díjat, négy nappal később kapott a klubom egy levelet a sportminisztériumtól, amellyel szerződésem volt, hogy minden hatvanadik életévét betöltött ember szerződése automatikusan megszűnik annak lejártakor – mesélte Tornyi Barnabás. – Eddig úgy volt, hogy évente hosszabbítottak, mert mindig csak egyéves szerződést köt a minisztérium. Most pedig derült égből a nagy pofon, négy nappal azután, hogy másodszor is megkaptam ezt az elismerést, amit az ázsiai futballszövetég ad. Először drámaként éltem át a helyzetet, mert szerettem volna még egy évet maradni, hiszen aktuális bajnokcsapatnak voltam a szakmai igazgatója, és mégiscsak Ázsia Kupát nyertünk, valamint a Világkupán lettünk harmadikok, ahol a Barcelona vert meg minket. Nagyon jól éreztem magam, soha olyan jó helyem nem lesz, mint Katarban volt. Sajnos azonban le kellett mondaniuk a szolgálataimról, nekem pedig le kellett mondanom az ottani létről. Először drámának tűnt, de egy hirtelen fejrázás után rájöttem, hogy van élet ezen túl is, és eldöntöttem, hogy megyek a régi bázisba.
A régi bázis pedig nem más, mint az Egyesült Államok, azon belül is Orlando, ahol Tornyi Barnabás nagy terveket szövöget.
– Van egy házam Orlandóban, és egy tizenhárom éves fiam, aki eddig két-három hónapot járt magyar iskolába, és nem biztos, hogy a magyar iskolarendszer lett volna számára a legjobb. Bevallom, az is eszembe jutott, hogy azért Magyarországon szűkebbek a lehetőségek – folytatta Tornyi. – Fene tudja, hogy a nevem, az eredménytelenségem, vagy éppen a magyar edzők mostani megítélése miatt, mert azért kapunk fitymálást bőven. Szinte természetes volt, hogy nyomás Orlandóba. Most szervezem az akadémiámat, és a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy akadémiája leszek az ottani profi csapatnak. Orlando City Soccer Clubnak hívják azt az együttest, amely hajt a licencért, hogy az MLS tagja lehessen. Két héttel ezelőtt megszavazta Orlando városa, hogy legyen futballstadion is, és most elkezdték építeni. Egy picit furcsának tűnik a helyzet, mert a brazil tulajdonos áthozta Chicagoból ezt a csapatot, és Orlandóban akarja működtetni, viszont most meg David Beckham társtulajdonlásával Miamiban is akarnak egy MLS-csapatot. Ez azonban gazdasági kérdés, engem nem érint. Ezzel a profi klubbal együttműködve, vagy pedig az eredeti elképzelésem szerint lesz egy speciális magyar akadémiám, aminek a szervezését elkezdtem, és ezt fogom csinálni.
A hatvanéves szakember természetesen naprakész a hazai labdarúgás híreivel, fejleményeivel kapcsolatban, és a magyar kapitánykérdésben is állást foglalt.
– Magyar vagyok, magyar edzői kurzusokban szereztem meg a legmagasabb diplomámat, valamint NB I-es csapatoknál és az olimpiai válogatottnál van szakmai tapasztalatom, viszont az elmúlt hat évet külső szemlélőként éltem meg – magyarázta a tapasztalt tréner. – Kívülről nem szeretnék okoskodni, belül meg nem vagyok, viszont van véleményem. Úgy gondolom, nagyon csúnya dolog, hogy csak edzőkérdést csinálunk ebből a szereplésből, miközben ebben a leszereplésben voltak olyan időszakok, amikor jöttek az eredmények, és ezt senki nem veheti el Egervári Sándortól. Szerethetővé, népszerűvé és nézhetővé tette a válogatottat. A kapitányi ténykedését hatvanszázalékosra abszolválta, tessék megnézni a külföldi edzők statisztikáit! Ha ez is megtévesztő, akkor csak azt kell mondani, hogy sanszunk volt olyan pozícióra, amelyre nagyon régen nem volt már esélyünk. A válogatott ezt Egervári Sándor vezetésével érte. Természetesen kudarcba fulladt, mert két nagyon csúnya eredmény lett a végén. Ez is statisztika, ha említettem a hatvan százalékot, akkor azt is el kell mondani, hogy két kulcsfontosságú meccsen elbuktunk. Hozzáteszem, nem lett volna ez, ha a románok a kilencvenkettedik percben nem egyenlítenek az első mérkőzésen, mert akkor nem győzelmi kényszer alatt játsszuk az utolsó két meccset. Kényszerhelyzet volt, és győzni menni Bukarestbe vagy Amszterdamba azért teljesen más, mint egy eredményt játszani.
Tornyi Barnabás úgy fogalmazott, ha öt napokra ugyanezeket a játékosokat megkapja egy külföldi edző, akkor bemutatkozásra, arcélfelismerésre sem elég.
– Egy magyar edző ismeri tízéves kora óta a Szalait, vagy a nyírlugosi Dzsudzsákot, mert nem moszkvai Dzsudzsákról, hanem nyírlugosi Dzsudzsákról beszélünk – magyarázta Tornyi. – Az élet sodorhatja olyan helyzetbe, hogy ő jó és sztár, de itt egyetlenegy dolog van, kezelni kell, ismerni kell a speciális, furfangos agyú magyar labdarúgókat. Az ő agyukkal gondolkodni magyar edző tud. Lehet az új hullám vagy régi hullám, képzett vagy nem képzett, volt NB I-es játékos vagy volt sztár. Én amellett teszem le a voksomat, hogy ezt helyre kell hozni, javítani kell, és magyar edzővel nagyobb lehetőséget látok erre. Nem csak a válogatott, hanem a labdarúgás egészét tekintve vagyunk elmaradva. Ennek az okait három napig tudnám sorolni…
