NB I

A Mester készen áll a feladatra

Horváth Lajos számára prioritást élveznének az olyan csapatok, amelyekhez érzelmileg is kötődik.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Somogyi futballberkekben Mesternek hívják a szakma elismert trénerét, Horváth Lajost. A Kaposvári Rákóczi, a Kaposvölgye VSC és Komlói Bányász korábbi edzője negyedszázados tapasztalattal a háta mögött úgy érzi, kipihente magát az elmúlt hónapokban, és szívesen ülne újra a kispadon.

– Korábbi felfedezettje, Nemanja Nikolics számolatlanul rúgja a gólokat a Videotonban. Büszke rá?
– Ez nem kérdés, nagyon örülök, hogy Niko, a magyar bajnokság legjobb támadója, ilyen jó formában van. Rajta kívül egyébként több játékost neveltem már az NB I-nek. Elég csak Pedro Petrazzira, Godslove-ra, vagy korábbról a Máté, Balajcza, Rajczi trióra gondolni – mondta Horváth Lajos.

– Igaz a mondás, hogy Horváth Lajos edzőként az összes csapatával feljebb tudott lépni egy osztállyal?
– Jól tudja, sőt a Rákóczival a kilencvenes években kettőt is ugrottunk.

– Legutóbb az NB III-as Komló gárdájánál dolgozott, ahonnan május elején távozott. Akkor azt mondta, pihenésre van szüksége. Sikerült feltöltődnie?
– Fontos volt számomra ez a pár hónap. Nyáron voltak megkeresések több NB-s együttes részéről is, de azokra akkor még nemet mondtam. Ez volt egyébként évtizedek után az első olyan nyári felkészülési időszak, amikor nem irányítottam csapatot. Most viszont úgy érzem, újult erővel tudnék belevágni a munkába. Pihenésre azért volt szükségem, mert az edzői munka komoly fizikai és idegi terheléssel jár, aki ezt másképp gondolja, önmagát csapja be.

– Mivel telt a nyara?
– Nem szakadtam el a labdarúgástól. Voltam több szakmai konferencián, Németországban, valamint Zágrábban is.

– Hol dolgozna legszívesebben?
– Szerénytelenség nélkül mondom, hogy hatszáz NB-s mérkőzéssel a hátam mögött profi csapatnál kezdeném meg a munkát. Prioritást élveznének az olyan együttesek, amelyekhez érzelmileg is kötődöm…

Olvasói sztorik