Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Július menesztette a pécsi könyvcézár, Matyi Dezső klubtulajdonos a PMFC-Matias cégvezetőjét, Elbert Gábor korábbi sportállamtitkárt, MLSZ-főtitkárt. Állítólag politikailag kínos volt a jelenléte, megosztó volt Pécsett, és a szövetségben sem kedvelték. A csapat a 12. helyen zárta az előző bajnoki idényt, jelenleg pedig 11. a tabellán. A nyáron távozó menedzser a mecseki válás részleteiről beszélt a Digi Sport vendégeként a kedd reggeli adásban.
– Matyi Dezsővel azóta sem volt módom beszélni. Valaki tulajdonol egy klubot, neki szíve-joga eldönteni, hogy kivel dolgozik és hogyan – mondta Elbert Gábor.
– Hirtelen történt mindez, vagy valamit érzékelt a levegőben?
– Ez lényegében derült égből villámcsapás volt, ráadásul előtte négy nappal halt meg édesanyám. Szerda hajnalban visszamentem, mert a sajtótájékoztatókat én tartottam. A játékosok bemutatásáról volt szó, ahol a négyből három kifejezetten az én kérésemre jött Pécsre. Akkor mondta az ügyvezető, hogy most ezt hadd tartsa ő, én csak pihenjek, és ott történt.
– Pontosan, hogy is szólt ez az üzenet?
– Ez ma már teljesen lényegtelen. Akkor is volt annál nagyobb gondom, minthogy ezzel foglalkozzak. Az embernek túl kell ezen tennie magát.
– Valamilyen kép kialakult önben erről a munkáról, igaz?
– Én úgy szoktam, hogy menetközben is elemzem, mit hogyan kellene csinálni, mit lehetne másképp. Azt látom, hogy maga a csapat, az öltöző biztosan sokkal jobb lesz, mint a tavalyi. Ezért nagyon komoly munkát végeztünk. Jó a visszajelzés, részben az edzőktől, és a játékosoktól is. Egy-egy győztes meccs után nagyon sok sms-t, és Facebook-üzenetet kapok.
– Egy pillanatra még visszatérve a tulajdonosra, Matyi Dezsőre. Milyen volt a viszonyuk az ottléte alatt? Mert utólag olvastam, hogy cikinek tartja önt.
– Ezek ilyen mondvacsinált dolgok. Az MLSZ-ben kifejezetten jó kapcsolattal bírok, illetve a város vezetőivel sokkal többet tárgyaltam, mint a klub korábban, és nagyon jó kapcsolat alakult ki. Mindig szakmai alapon dolgoztam. Annak ellenére, hogy dolgoztam egy kormányban sport-szakállamtitkárként, nem volt semmiféle párt-elkötelezettségem, és nem is lesz. Vannak, akik a jobboldalról akkor csúnyán néztek, mert vállaltam. Vannak, akik a baloldalról, amikor lemondtam, mert én vállalhatatlannak tartottam azt a minisztert, akit kineveztek. Ezek nem valós indokok.
– A mai magyar futballban számít, hogy valaki milyen politikai táborba tartozik, vagy melyikhez tartozónak vélik?
– Azt gondolom, hogy ez a világ most úgy van összerakva, hogy nyilván nem is legfelül, de azok akik egyik vagy másik oldal kiszolgálóinak tartják magukat, az számít. Helyi szinten számíthat, de felső szinten nem. Korábban egy napon megkaptam, hogy a jobb-, majd azt, hogy a baloldalhoz tartozom. Ha az ember szakmai alapon halad, ezt nyilvánvalóan el kell tudnia viselni. Ha az ember vállalja, hogy sport-szakállamtitkár lesz, sportolói múlttal, akkor azt abban a pillanatban tudta, hogy ez egyfajta bélyegként bizonyos emberek körében rajta lehet. Amikor én Gyenesei István kinevezése után úgy döntöttem, hogy az ő személyét, politikáját nem tartom vállalhatónak, akkor tudtam, hogy majd a baloldaltól fogok kapni. Azt tanultam az édesapámtól, hogy az embernek tükörbe kell tudnia nézni. Ha az ember minden este tükörbe néz, és azt mondja, hogy bírja a saját tekintetét, akkor nincs gond.
– Amíg ott dolgozott, addig milyen befektetőnek, gazdának ismerte meg Matyi Dezsőt. Ilyen szempontból mi a helyzet Pécsett?
– Ez egy érdekes dolog a magyar fociban. Ha nem lennének a tulajdonosok, akkor a klubok nem léteznének. A másik oldalról pedig azt is látni, hogy lehetne ezt okosabban csinálni, és a valóban szakmai dolgokat a szakmára bízni, a csapat összeállítását az edzőre, a klub vezetését olyan tapasztalattal bíró emberekre. Nekem Matyi Dezsővel semmilyen konfliktusom nem volt az egy év alatt, kiegyensúlyozott kapcsolat volt. Én rosszat nem fogok róla mondani, mert ha valaki eljön valahonnan, visszafelé nem illik semmilyen negatív dolgot. Ő vegyes volt ebből a szempontból. Volt olyan időszak, amikor nagyon bele akart folyni a mindennapi döntésekbe, és volt olyan is, amikor távolabb volt. Az én munkámba soha sem szólt bele.
– Nem volt róla szó, hogy más szerepkörben ott marad a klubnál?
– Nem volt ilyenről szó. Korábban az MLSZ főtitkáraként már jártam így. Ha az ember tisztességesen, egyenesen halad, mindig vannak olyanok, akiknek az érdekeit ez sérti.
– Korrekt módon zajlott le a válás Pécsen?
– Még zajlik.
– Tehát még nem fizették ki?
– Igen.
– Van vita, vagy csak húzódik a dolog?
– Én rosszul vagyok összerakva, mert a saját pénzügyeimen nem szoktam vitatkozni, én mások érdekeiért jobban szoktam harcolni.
– Tehát akkor megteszi ezt az ügyvéded ön helyett.
– Nem. Erre azt mondom, ha egy asztalról eszel, akkor oda nem piszkítasz. Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy ha valamilyen asztalra teszed egy évig a főztödet, akkor én onnan nem fogok az MLSZ-hez, meg sehova fordulni, mert azt nehezen venné be a lelkem, hogy azért, hogy én a pénzemhez hozzájussak, azért mondjuk a csapattól pontot vonjanak le. Úgy gondolom, hogy ezt egy magára valamit adó, sporttal foglalkozó ember nem teheti meg.
– Nem marad más, mint sürgősen várakozni.
– Ez egy jó kifejezés, igen.
– Visszatérve az ott végzet munkára, többször hangsúlyozta, hogy az ambíciói is, és a felkérés is arra vonatkozott, hogy egy németalföldi klubmodellt alakítsanak ki.
– Az alapjait leraktuk, Pécs foci szempontból mindenképp alkalmas arra, hogy egy komoly csapata legyen, hiszen vannak hagyományok, az emberek szeretik a focit, vannak a klubhoz kötődő régi játékosok, akiknek egy része edzőként dolgozik. Össze lehet rakni egy olyan keretet, amiben a játékosok pécsi származásúak, Pécsen nevelkedtek. Érdekes, hogy külföldről nagyon komoly elismerések jöttek, és ebből a klub számára nagyon előnyös szerződések származtak. Az alapjai megvannak, az egy más kérdés, hogy erre most Magyarországon van-e igény.
– Vagy hogy nő-e a nézőszám, nem?
– Nem tudom mikor járt abban a stadionban utoljára, de ott nem lehet nézőszámot növelni. Nekem ez a mániám, hogyha modern, szép stadionokat építünk – azon lehet vitatkozni, hogy húszezer, vagy ötezer fős legyen –, de ha az ember egyébként ott jól érzi magát, szívesen megy ki, akkor azzal a komoly marketing-munkával, amit mi végezni próbáltunk, meg lehet tölteni stadionokat. Az olyan állapotú stadiont, mint a pécsi, nem lehet, mert ha a szülő lát egy felhőt délelőtt, akkor nem fogja kivinni a gyereket, mert teljesen eláznak. Nem szívesen engeded el WC-re, akár a párodat, akár a gyerekedet. Mindennek olyan az állapota, hogy ezzel már nem lehet mit csinálni. Mi ezt egy korabeli stadionnak hívtuk, ezt nem lehet felújítani. Amit lehetett, azt Matyi Dezső pénzéből megtettük, tehát abban a stadionban sokkal többet nem lehet tenni. Kell, hogy legyen egy modern, kis stadion ott is.
– Tudja már hogy merre tovább?
– Nem. Azt tudom, hogy ma Pécsre megyek tanítani, mert az megmaradt a keddi napon.
– Akkor, hajrá Pécs?
– Abszolút, én továbbra is szorítok a csapatnak.
