Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Mindkét oldalon voltak hiányzók, a hazainál Patvaros Zsolt és Sós Márkó, a vendégeknél Lázár Pál, Horváth Adrián és Zoran Zseljkovics nem állt rendelkezésre.
A körülményekhez képest elfogadható volt a pálya talaja is, az első félidőre azonban nem mondható el mindez. A legnagyobb helyzet a hatodik percben alakult ki: Wittrédi beadását Simon Attila kapura pöccintette, Antal Botondról visszapattant a labda a csatárhoz, de nem tudott ismételni. A 16. percben a 150. élvonalbeli meccsén pályára lépő Mogyorósi József lőtt nem sokkal a jobb felső sarok fölé, 22 méterről. A 22. percben Antal ütött Simon Attilához egy beadást, de a pécsi csatár a kapu mögé emelt.
A második felvonás sokkal eseménydúsabb volt. Az 51. percben Grumics lőtt egy kavarodás után az ötösről, de a hazai kapus kirúgta a labdát. Öt perccel később már ő is tehetetlen volt: Wittrédi ívelt távolról a kapu elé, az ötösnél Antal Botond még leütötte Csausics fejéről a labdát, de éppen Miroszlav Grumics elé, aki hét méterről, középről a jobb sarokba fejelt (0-1). A folytatásban is sok dolga volt a hazai kapusnak: a hatvanadik percben előbb Szatmári Lóránd éles szögből leadott, lapos lövését védte, majd Grumics elől mentett kivetődve.
A 67. percben emberhátrányba került a Kecskemét: Wittrédi ívelt be szabadrúgást, középen Grumics a földre került, a játékvezető pedig könyöklésért kiállította Vaskó Tamást. A három perccel később Burgos esett el Nagy Olivér szorításában a tizenhatoson belül, de a bíró nem adott tizenegyest. A 82. percben az egykori kecskeméti Simon Attila ment el Grumics passzával, és mielőtt Pekár utolérte volna, a kapu bal alsó sarkába lőtt (0-2).
Érdekesség, hogy a Kecskemét kevesebb pontot szerzett ebben a szezonban otthon (11), mint a Pécs idegenben (13). Ettől függetlenül a húsvéti locsolás előtt hidegzuhany volt a kecskemétiek számára az újabb hazai vereség.
– Nagyon jó meccset láttam! Mindenki panaszkodik a mély pályára, de nagyon jól alkalmazkodott hozzá mindkét csapat, ritkán lehetett látni csúszkálást. Élvezhető meccs volt, még a pályaviszonyokat figyelmen kívül hagyva is – értékelt a Rangadó.hu szakértője, Herédi Attila, az Újpest egykori kiváló játékosa és edzője. – Mindkét csapat úgy játszott négy-négy-kettőt, hogy lehetett látni, mit akarnak. A Kecskemétnél kicsit balul sült el, mert volt két csatáruk, de támadásba átálltak négy-három-háromra, úgy, hogy a két befejező csatárt kitolták a szélre, Szavics pedig bement középre. Ez elhibázott dolognak, nem jó döntésnek bizonyult. Persze, én a fotelből könnyen kritizálok, de tényleg nem működött. Burgos sokkal több veszélyt jelent a kapu előtt, mint a szélen, Rajczi Péter pedig világéletében befejező csatár volt. A Pécsnek van két jó csatára, mögöttük úgy szervezték a középpályát, hogy Grumics és Simon Attila komfortérzete megmaradt. Ott játszottak, ahol akartak, míg a KTE a két legveszélyesebb játékosát kivitte a szélre.
A váci U19-csapat vezetőedzője hangsúlyozta, azért is volt nagyon veszélyes az alföldiek taktikája, mert védekezésben Vladan Szavics gyakran nagyon fennmaradt.
– Akármilyen mozgékony a hazaiak három középpályása, Vukaszovics, Pekár és Mohl, nem tudták megoldani a védekezést, és a védők sokszor kerültek kiszolgáltatott helyzetbe – folytatta Herédi Attila. – A pécsi csapaté volt a nyerő taktika, jobban is kontrollálta a mérkőzést ezáltal. A kapott gól után volt öt perc, amikor elkezdett eszeveszetten támadni a KTE. Márton Gábor hisztizett, mert a vendégek átvették a hazaiak kapkodós játékát, holott akkor már nekik nem kellett volna sietniük. Vaskó Tamás gyorsan kiállíttatta magát, ami komoly hiba volt. Onnantól már veszett fejsze nyele volt a történet. Horváth Ferenc három védővel próbálkozott, de egy komoly csapat ellen ez nem működik, ki is használta a Pécs. Simon Attila profi gólt lőtt, igazi csatármegmozdulás volt. A pécsieké a jobb csapat, jobban tudták, mit kell futballozni, hogy nyerjenek. A Kecskemét szerencséje, hogy a kiesés kérdése már nem kérdés. Nagyobb bajban lennének, ha nem dőlt volna el…
