NB I

„A nulláról indulok”

Farkas II Balázs nem tudja, és nem is akarja kitörölni az életéből a debreceni időszakot.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A DVSC-TEVA leigazolta az ukrán Dinamo Kijev háromszoros magyar válogatott támadóját, a legutóbbi szezonban a hajdúságiak fő riválisánál, a Videotonnál kölcsönben szereplő Farkas II Balázst – írta a hajdúsági klub honlapja 2010 júliusában. A középpályásként és csatárként is bevethető játékos ötéves szerződést kötött. Farkast 2006-ban Nyíregyházáról igazolták le az ukránok, később a székesfehérváriaknál 13 mérkőzésen lépett pályára, három gólpasszt adott, az ellenfelek kapujába nem talált be.

„Nagyon tehetséges és jó játékosnak tartjuk. Azt gondolom, aki fiatalon ilyen nagynevű európai klubban szerepelt, az önmagában is nagyon sokat jelent. Nagyon bízunk benne, hogy sikeres időszakot tölt Debrecenben, és segíteni tud céljaink elérésében” – nyilatkozta Bartha Csaba, a DVSC sportigazgatója, de ma már tudjuk, hogy az új szerzeménnyel kapcsolatos reményei nem váltak valóra. Farkas az elmúlt két és fél szezonban összesen 14 bajnoki meccsen jutott szóhoz, kezdőként mindössze kétszer, de Magyar Kupában és a Ligakupában is alig játszott, ellenben betegségek, sérülések és műtétek váltották egymást az életében… Aztán két héttel ezelőtt, december hetedikén a klub bejelentette, hogy közös megegyezéssel szerződést bontott a játékossal.

A 24 éves csatár a Rangadó.hu érdeklődését az elmúlt másfél hétben többször is udvariasan elhárította, de péntek délután kötélnek állt…

– Miért kellett távoznia a DVSC-től?
– Úgy jöttem el a klubtól, hogy nem nyilatkozom a történtekről, de azt le lehet írni, hogy azokat a dolgokat, amiken keresztülmentem, szívesen kihagytam volna. Talán furcsán hangzik, és kevesen értik meg, de a sérülésem is megerősített, és fokozza a harci kedvemet – mondta Farkas II Balázs.

– Milyen tanulságai vannak az elmúlt időszaknak?
– Akkor is fiatal voltam, amikor Debrecenbe kerültem, és most is csak huszonnégy éves vagyok, de úgy érzem, felnőttesebb a gondolkodásom. Tény, hogy a pályafutásom nem úgy folytatódott, ahogy indult. Most véget ért egy időszak, és ez új fejezetet nyitott a pályafutásomban. Kitörölni nem tudom, és nem is akarom az életemből. Próbálok tanulni és profitálni belőle. Most az a legfontosabb feladatom, hogy újra kell építenem magamat, minden szinten a nulláról indulok. Elfelejtek minden jót és rosszat, de ugyanaz az alázat megvan bennem, ami gyerekként is volt, csak immár tapasztaltabb vagyok, mint korábban.

– Tudja már, hogy hol folytatja a játékot?
– Én már tudom, de még nem szeretném, hogy megjelenjen. Hátra van még egy időszak a rehabilitációmból, csak előretekintek, hiszen hamarosan teljes értékű munkát fogok végezni. Nagy elánnal vetem bele magamat a munkába, de az is fontos, hogy türelmes legyek. Tudom, hogy számítanak rám, így jobb a lelkemnek, jobb így dolgozni nap mint nap.

– Melyek voltak a legjobb pillanatai eddigi pályafutásának?
– Mindenki karrierjében vannak hullámvölgyek és hegyek. Jóban és rosszban is volt részem, mindenhol voltak jó mozzanatok, kiemelni nem is tudok semmit. Persze, a válogatottság meghatározó dolog volt az életemben, de a pályafutásom java még előttem van. De változtatnom kell, hiszen többet tudok kihozni magamból. Nagyon fontos a türelem és az egészség. Meg vagyok győződve, ha fejben rendben vagyok, a sérülések is elkerülnek majd.

– Az elmúlt két hétben miért nem nyilatkozott?
– Nem akarom, hogy erről a sérülésről és a szerződésbontásról emlékezzenek rám az emberek. Sokan a pozitív momentumokra emlékeznek, ahogy elkezdődött a karrierem. Az utóbbi időben viszont sokaktól azt hallottam, hogy milyen peches vagyok a sérüléseim miatt. Megtanultam, hogy kizárjam az emberek reakcióját, hiszen nem felelhetek meg mindenkinek, és ha mindig másoknak akarok megfelelni, az nem vezet sehova.

Olvasói sztorik