Rozman Sándor tizenhét gólt szerzett a Kölcse elleni Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei másodosztályú futballmeccsen! A Tarpa 26–1-re zúzta szét a Kelet-Magyarország-csoportban tökutolsó, hónapok óta csupán vegetáló hazai legénységet, amely 243 gólt kapott a szezon során.
A vendégek csatára több csúcsot is megdöntött, na és a gólkirályi címet is elhappolta az utolsó fordulóban nyújtott alakításával. Ötvenegy találatának egyharmadát az ominózus zárómeccsen tálalta, mégpedig úgy, hogy a 72. és a 89. perc között hétszer köszönt be. A Kárpátaljáról származó támadó a nagyecsedi Ádámszki Róbertet (49 gól), illetve a vámosoroszi Riskó Tibort (48) körözte le az elképesztő alakítással.
– Az első félidő hét gólja után talán még el is hittem, hogy megtörténhet a hihetetlen – ecsetelte az eseményeket a szon.hu-nak Rozman Sándor. – De igaz. Néhány ziccert be sem lőttem, az is előfordult, nagy helyzetben lepasszoltam a labdát, és a 11-est, amit én szoktam rúgni, átengedtem másnak. A fiúk kiszolgáltak a második félidőben, hálával tartozom nekik. Amúgy nem volt cél, hogy gólkirály legyek, viszont a srácok tömtek labdával, ráadásul a sok gyerek, akik kint voltak a tarpai akadémiáról a meccsünkön, szurkoltak nekem, szerettem volna nekik bizonyítani. Ehhez annyit, két héttel ezelőtt Riskó Tibi barátomnak írtam, hogy gratulálok, mert beérte Ádámszki Róbertet a góllövőlistán, végül így sikerült, ahogy, most pedig ő is gratulált nekem. Ez van.
Rozman Sándor korábban Ukrajnában, Lengyelországban, majd Magyarországon Gyöngyösön, Nagyecseden, valamint Csengerben futballozott, tehát megjárta már a hadak útját. S hogy miért ragadt le akkor a megye kettőben?
– Szeretek Tarpán lenni, rendesek az emberek, nagyon sokat köszönhetek a vezetőségnek és a polgármester úrnak, Szécsi Szabolcsnak, meg azoknak, akik mellettem állnak, mert segítettek beilleszkedni. Jól érezzük itt magunkat a kicsike családommal, igaz, szívem szerint szeretnék még profi klubnál játszani. Huszonhat éves vagyok, érzésem szerint jó alapozással játszhatnék magasabb szinten, de ismeretség nélkül nehéz előrelépni. Most is kerestek Ukrajnából, de odaát háború dúl, bizonytalan a helyzet, és a szeretteimet sem akarom magára hagyni. Annál is inkább, mivel a kislányom betegeskedik, szüksége van rám, én pedig mellette akarok lenni.
Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
