A pályafutása kezdetéről mesélt Lukács Dániel a Nemzeti Sportnak, miután kedd este Portugália ellen léphetett pályára a válogatottban.
A Puskás Akadémia csatára a második félidő elején állt be a világbajnoki selejtezőn, amin elmondása szerint nem is ismerte az ellenfél játékosainak egy részét. Elmesélte, milyen sokat adott neki, hogy az egész stadionnal énekelhette együtt a himnuszt, de arról is szót ejtett, hogy testközelből láthatta, mennyire jó labdával a portugál csapat.
A vereség ellenére boldog vagyok, hogy ezt átélhettem. Óriási motivációt jelent, hogy tapasztalhattam azt a miliőt és profizmust, ami körülvette ezt a mérkőzést. Nehéz szavakba önteni, mennyire fűt a bizonyítási vágy, mindent megteszek azért, hogy a következő hetekben is elnyerjem Marco Rossi szövetségi kapitány bizalmát, és ott lehessek az Örményország és Portugália elleni októberi vb-selejtezőmérkőzésen
– idézte az NSO a fellelkesült csatárt.
A beszélgetés második fele már Lukács pályafutásának kezdetéről és nehézségeiről szólt, ebből se csinált titkot a támadó. A REAC utánpótlása után a Honvéd akadémiája következett, de a tartalékok között szerepelve elgondolkozott azon, hogy talán fel kellene hagynia a focival. Végül a felesége, valamint ügynöke átlendítették a mélyponton. De nem csak neki voltak gondjai az áttöréssel.
„Nemrégiben kaptam egy csapatképet, amit nézegetve rádöbbentem, hogy a hajdani rákospalotai társak közül senkiből sem lett élvonalbeli labdarúgó, csak belőlem. Viccesen mondhatnám, lehet, azért én vittem többre, mert kevésbé voltam társasági ember, és nem szerettem annyira bulizni, de valójában a kitartásomnak tulajdonítom, hogy profi futballista lettem. Gyerekként sokat álmodoztam, de nem gondoltam volna, hogy a válogatottságig eljutok. Az viszont mindig is a szemem előtt lebegett, hogy profi labdarúgó legyek, mert úgy éreztem, csak a futballhoz, a góllövéshez értek.”
A magyarok legközelebb október 11-én a csoportmásodik örményeket fogadják, majd három nappal később Portugáliában lépnek pályára.
