A Petőfi adón már reggel háromnegyed 8-tól ment a program: „50 éve a pálya szélén Szepesi György”. Az utolsó tétel – 22.15-től 23-ig – szintén a Petőfin zajlott (közben a Kossuthon is sorjáztak a jubileumi adások). A címe az volt:
Egy félidő Szepesiről Szepesivel.
Akkor már vége volt az este nyolctól Siófokon rendezett Magyarország–Izrael mérkőzésnek. A vendégek Haim Revivo és Alon Mizrahi góljával 2-0-ra győztek, ám a találkozóról itthon csak az egyetlen – a partvonal mentén gesztikuláló-kiabáló – világklasszis teljesítményét őrizte meg az emlékezet.
A mérkőzés összefoglalója:
Előzőleg Szepesi azt mondta: „Megkopott a hangom, de a szívem, az eszem a helyén.” Akkor már tizenhét éve megszakadt a kapcsolata a pálya széli mikrofonnal, mert 1978-ban a rádió bonni tudósítójának szegődött.
A Somogy megyei Hírlap azonban nem felejtette el: „Neki is szurkolunk – írta a meccs reggelén. – Szurkolunk, hogy olyan legyen, mint régen.”
Az Esti Hírlap – pontosabban abban Siposhegyi Péter – előrevetítette, mi történik 1995. augusztus 16-án a Balaton partján: „Egy várhatóan feledhető válogatott mérkőzésre újra a mikrofon mögé áll a második világháború utáni Magyarország egyik legjelentősebb és legjellegzetesebb figurája. Bár hangja nem a régi, és már aligha tudósíthat cselsorozatokról, azért hallgatni fogjuk a rádiót. Mi, akik nem feledhetjük, ki fertőzött meg minket egy életre azzal a csodával, aminek labdarúgás a neve.”
A világranglista 47. (Izrael) és 55. helyezettjének (Magyarország) találkozójáról a Nemzeti Sport azt jelentette:
NB II-es pályán másodosztályú teljesítmény.
