Robbie Keane télen jött, látott, és ha nyögvenyelősen is, de végül győzött: mindössze három ponttal, de sikerült idehaza megelőzni a felcsútiakat, így összejött a zsinórban hetedik bajnoki cím. Európában ugyanakkor ezúttal is az első tavaszi párharcot sikerült csak megérni, ezúttal Plzenben köszöntött be a magyar futballvalóság.
Azóta eltelt egy fél uborkaszezon, és a Fradi természetesen nem maradt tétlen a transzferpiacon: rögvest bezsákolt egy-egy kulcsjátékost a két közvetlen riválistól. Felcsútról Jonathan Levi, Paksról Ötvös Bence, a Cardiff Citytól pedig egy ír szélső, a harmincéves Callum O’Dowda érkezett. A Fradi tehát kissé átalakulva, de annál ambiciózusabban vágott neki a Bajnokok Ligája selejtezőjének, ahol elvileg már évek óta kimondott cél a csoportkörbe jutás.
Az első mérkőzés dinamikája alapjában különbözött a visszavágótól, és ez jól mutatja, hogy a mérkőzés menet közbeni dinamikája néha mennyivel fontosabb lehet, mint az előzetes terv. Az örmények már az első meccsen is többet passzoltak és többet birtokolták a labdát. Ám a fő különbség a letámadásuk pontossága volt: az első meccsen a saját térfélen 145, a félpályát átlépve pedig csak 107 passzt engedtek meg a Fradinak.
A kapuskirúgásnál általában azonnal letámadtak és kiértek az emberre a labdával már ekkor is három belső védővel építkező Fradi ellen. Hiába volt tehát ott a középpályán Naby Keita tanári rutinja és a tízesből hátrébb vezényelt Tóth Alex mozgékonysága és kreativitása, a játék folyamatossága és ritmusa bőven hagyott maga után kívánnivalót.
Az örmény letámadás azonban az első meccsen megzavarta a játék ritmusát, és a Fradi túl gyakran, túl korán kényszerült hosszú labdákra, elsősorban Lenny Joseph és Varga Barnabás irányába. Szintén fontos különbség, hogy az odavágón még a Fradi labda elleni játéka is másképp működött: a labdával három belső védős rendszer Jerevánban még labda ellen négy védőre változott; ekkor védekezésben Levi jobbszélsőként, O’Dowda balszélsőként helyezkedett a 4-2-3-1-es vagy 4-4-2-es rendszerben.
A Fradi többnyire magasan, a kapuskirúgás pillanatában letámadott, és gyakran sikerült ívelésre, hosszú labdákra kényszeríteni az örmény labdakihozatalokat. Ekkor még nem tudhattuk, mennyire fontos különbség lesz a visszavágóhoz képest eggyel kevesebb belső védő és eggyel több támadó: egyrészt az örmény hátsó játékosok labdával nagyobb közvetlen nyomást kaptak, másrészt, a belső védők kevésbé léptek ki az emberükkel.
A kettő együtt– egymás nélkül a hatásmechanizmus nem működött volna – viszonylag sikeres ferencvárosi letámadást eredményezett, az ellenfél gólja egy elhibázott labdakihozatalból jött össze.
Az örmény letámadás Dibuszt ívelésre kényszeríti. A lecsorgót sikerül összeszedni, ám a Fradi alakzata még nem rendeződött át a támadáshoz, van, aki a labdától elfelé mozog, mások nincsenek elég szélesen. Keita passzát összeszedi az ellenfél, és a kontrából a Noah szerez vezetést.
A mindkét oldalt sikeres letámadás ugyanis az első meccsen hektikus dinamikát eredményezett, viszonylag gyakori labdaszerzésekkel, és (fél)kontrákkal. A Fradi elrontott labdakihozatala sem kapuskirúgás után, hanem egy örmény ívelés összeszedése után következett be, amire az ellenfél még lendületből vissza tudott támadni. A saját térfélről való csapkodás az egyik oldalon a tehetetlenség törvényénél fogva ugyanazt eredményezte a másikon, az ellenfél térfelén való berendezkedés mindkét csapatnak ritkábban sikerült.
