Magyar foci

Labdával is fejlődőképes a magyar válogatott, de a kivitelezés már a játékosokon múlik

Varga Jennifer / 24.hu
Varga Jennifer / 24.hu
A magyar labdarúgó-válogatott lejátszotta két, júniusi barátságos mérkőzését: hazai pályán 2-0-ra kapott ki Svédországtól, majd idegenben nehezen győzte le 2-1-re Azerbajdzsánt. Lássuk a tanulságokat a közelgő vb-selejtezőkre!

A júniusi válogatott barátságos mérkőzéseket szakmailag nem sokra szoktuk értékelni: a játékosok egy hosszú, fárasztó klubszezon végéről esnek be, a meccsterhelés mennyisége egyre nő, ráadásul a következő tétmeccsig is még hónapok vannak hátra.

A Rossi-csapatot körülvevő pozitív közhangulat is egyre inkább ülepedni látszik: a magyar válogatott márciusban a törökök ellen kettős vereséggel esett el attól, hogy jövőre a Nemzetek Ligája legmagasabb csoportjában maradjon. Látszólag ez a két mérkőzés sem érdemel túl sok szakmai fejtegetést: a pénteki meccset a sajtótribünről figyelve elsőre csak annyit láttunk, hogy ígéretes kezdés után a svédek Gyökeres Viktor és Alexander Isak nélkül is félgőzzel vernek minket a második félidőben, a meccs végét pedig – mikor hallottunk ilyet utoljára – füttyszóval fogadja a Puskás Aréna közönsége.

Kedden kora este pedig jóval inkább a politikai hírektől hangos a sajtó, mintsem a magyar válogatott bakui vendégszereplésétől.

Az elmúlt évek sikerei kifújtak, az eufória elmúlt, a válogatottat körülvevő diskurzus egyre inkább kritikus és átpolitizált. Két felkészülési meccs után, ilyen hangulatban szinte szélmalomharcnak tűnik szakmai észrevételt, pláne pozitívumot megfogalmazni. Mi most mégis megpróbálkozunk.

A két mérkőzés ugyanis nem maradt tanulságok nélkül a közelgő vb-selejtezőkre nézve.

Az évek óta magas szinten működő védekezés mellé továbbra is a labdával kell fejlődnie a válogatottnak, ezért az elemzésben most csak ezzel a fázissal foglalkozunk.

Nem igazán látok más problémát azon kívül, hogy nem tudunk gólt lőni

– nyilatkozta Marco Rossi szövetségi kapitány a Svédország elleni mérkőzés után. Ahogy a fő gond már a törökök elleni párharc során is a helyzetkihasználás volt, úgy a kapitány – minden felhördülés ellenére – ezúttal is a lényegre tapintott: az első félidőben a magyar válogatott a kevesebb labdabirtoklás ellenére is kétszer annyi lövéssel próbálkozott, mint a svédek, ám a második félidő elején jött gyors gól, majd Dibusz hibája kibillentette a csapatot a ritmusból, s már esély sem volt visszajönni.

A magyar válogatott a svédek ellen a szokásos három belső védős rendszerben lépett pályára, ám ez labda ellen ezúttal is nagyon rugalmasan alakult. A labdakihozatal elején gyakran négy védőre állt át a magyar válogatott, Bolla pedig feljebb, a szélső pozíciójáig mozgott.

A svédek letámadása – akik szintén három belső védővel, de két ékkel álltak fel – többször is gondot okoztak, ez legkésőbb a második félidőben, Dibusz eladott labdájánál vált nyilvánvalóvá.

Az első félidőben is többször tudták a magyar kapust ívelésre kényszeríteni, látható, hogy a magyar hátsó sor nyomástűrése még mindig nem elegendő ahhoz, hogy egy agresszívan, emberig letámadó ellenfél ellen is bármikor ki tudjuk hozni a labdát.

A svédek emberfogással letámadnak. Az összes közvetlen passzopció lefogva, Dibusz ívelésre kényszerül
Egy másik svéd letámadás. A védők nincsnek jó pozícióban, de Dárdai Bence oldalra mozog, és megkapja a labdát
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik