Magyar foci

Egy forintra árazta be Garancsi a NER-futballt

Koszticsák Szilárd / MTI
A bal szélen Garancsi István a kispesti Bozsik József Stadionban 2017. május 27-én.
Koszticsák Szilárd / MTI
A bal szélen Garancsi István a kispesti Bozsik József Stadionban 2017. május 27-én.
Egy nagymúltú NB I-es klub kiesik, milliárdos tulajdonosa pedig visszaadja a kulcsot. Egy fideszes polgármester sopánkodik, aztán kap egy egyforintos ajánlatot. Amit látunk, nem sporthír – hanem rendszerdiagnózis. Hajlok arra: a Fehérvár FC története legkevésbé a labdarúgásról szól, sokkal inkább azt bizonyítja, hogy amit az elmúlt másfél évtizedben a magyar futball körül piacnak, kapitalizmusnak és klubépítésnek maszkíroztak, abból egy szó sem volt igaz. Kele János írása.

A Videotonból előbb MOL Vidivé, Fehérvárrá, később pedig Fehérvár FC-vé lett klub elmúlt tizenöt évének története a NER valóságos futballügyi esettanulmánya. Garancsi István még 2007-ben mentette meg a csődtől a székesfehérvári egyesületet, majd egy évvel az első kétharmados Fidesz-győzelem előtt, 2009-ben lett övé a csapatot működtető cég szinte egésze. Ezt követően a Videotonból gyors felfutással az ország mintaklubja lett: 2011-ben megszerezték történetük első bajnoki címét, leigazolták edzőnek a játékosként kétszeres BL-győztes Paulo Sousát, és a magyar futballban elsőként szerződtettek eurómilliós értékű külföldi játékosokat. Egymásnak adták a kilincset a tőkeerős szponzorok, tele volt a VIP-páholy, a csapat pedig két Európa Liga-csoportkörös szerepléssel (2012/13, 2018/19) hálálta meg az állami hátszelet. 2018 őszén a klub beköltözhetett vadonatúj stadionjába is, és úgy tűnt, minden kerek: a Fradi felfutásával párhuzamosan megvan az a két magyar csapat, amelyik nemzetközi szinten is relatíve versenyképes tényezővé erősödve beváltja a kormányzat futballügyi fantazmagóriájának egy részét.

Ehhez képest kisvártatva minden szétesett.

Az NB I piros-kék masnikkal átkötött, sztáredzőkkel és külföldi válogatottakkal díszített ékköve lassú lejtmenetbe kapcsolt. Nem csak a Fradival nem bírta a versenyt, fokozatosan csúszott egyre hátrébb a tabellán. Amikor a klubot először meglegyintette a kiesés szele, lelécelt a főszponzor Mol, és vele együtt vették a kalapjukat a korábbi támogatók is. Szimbolikus, hogy a magára hagyott, elfelejtett, nevét, szponzorát, támogatóit és hátszelét vesztett Videoton helyett fokozatosan a Székesfehérvártól mindössze 40 kilométernyire lévő Felcsút emelkedett a Ferencváros első számú kihívójának pozíciójába. Miközben egy hete a Fehérvár a bennmaradásért játszott sorsdöntő meccset a Debrecennel, Felcsúton a bajnoki cím megszerzésének valószínűségét latolgatták.

A Sóstói Stadionban kiürült a VIP-páholy, eltűntek a befolyásos támogatók, és miután a Debrecen sima 3-0-lal intézte el a csapatot az utolsó fordulóban, nem maradt más a kontón, csak egy NB II-es indulási jog. Aztán rögvest utána egy eladási ajánlat – egy forintért.

Garancsi István 2007-ben 3 milliárd forintra rúgó magánvagyonból áldozhatott a Videoton megvásárlására. Most, amikor kiszállni készül a klubból, a vagyona meghaladja a 220 milliárd forintot, amivel az ország 10. leggazdagabb emberének számít. Mi történt a kettő között?

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik