Az NB I-ben annyi az edzőváltás, hogy azzal még a mesterséges intelligencia sem bír. No jó, ez így nem teljesen igazságos: az a jelenlegi modellek problémáira utal, hogy nem képesek pontos névjegyzéket készíteni; az viszont tényleg nem feltétlenül vet jó fényt a magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnokságra, hogy az elmúlt tíz évben – a megbízott trénereket is beszámolva – száztizenhárom különböző edző dirigált NB I-es csapatot.
A vezetőedző persze nemzetközi szinten is fogyóeszköz – erre még visszatérünk –, de előbb rögzítsük a tényt: a 2014/15-ben NB I-es kispadon ülő trénerek közül egyetlenegy sem volt szakvezető a 2024/25-ös első osztályú bajnokságban. Akad olyan a névsorban, aki már nincs közöttünk (Garami József), van, aki feljebb lépett (Marco Rossi, aki nemrég írta alá szövetségi kapitányi szerződése meghosszabbítását), a külföldi trénerek döntő többsége más országban dolgozik, a magyarok közül jó néhányan alacsonyabb osztályban edzősködnek, jelentős a csapat nélküliek száma is. De ez a fluktuáció nem kirívó dolog Európában.
A 2014/15-ös bajnokság volt a tizenhatos létszámú NB I hattyúdala. A létszámcsökkentéssel értelemszerűen együtt járt a vezetőedzői lehetőségek beszűkülése is. A hazai futballra gyakran alkalmazott hasonlat, hogy az edzői kar olyan, mint a dróton ülő madársereg: ha lövés dördül (azaz menesztenek valakit), akkor felrebbennek, majd visszaülnek más sorrendben (azaz más csapatokhoz kerülnek). A létszámcsökkentés óta ez kevésbé igaz: néggyel kevesebb kispad van, ráadásul a csapatok egy része előbb néz körül külföldön, mint belföldön, ha új trénerre van szüksége. Tízéves viszonylatban 44 olyan edző került be a magyar rendszerbe, akik az érkezésük előtt sem játékosként, sem trénerként nem dolgoztak a hazai közegben (a határon túli magyar, de a magyar futballban korábban szerepet nem vállaló trénereket idesoroltuk). Ez jelentős beáramlás – jó esetben tudásbeáramlás –, viszont aligha vigasztalja a hazai edzőket.
A (viszonylag) jó szereplés sem biztosítás: míg a 2016/17-es idényben az első hét helyezett egyike sem váltott edzőt bajnokság közben, most a tizenkettőből már nyolc klubnál volt legalább egy edzőcsere. A kivételek:
- a Puskás Akadémia (Hornyák Zsolt 2019 nyara óta dolgozik a felcsútiaknál, ezzel ő ül a leghosszabb ideje, közel hat éve megszakítás nélkül ugyanazon az NB I-es kispadon),
- az MTK (Horváth Dávid két és fél éve irányít),
- a Paks (Bognár György két éve és három hónapja ül a kispadon),
- valamint az ETO FC Győr (Borbély Balázs bő egy éve dolgozik a kisalföldieknél).
A mezőny kétharmadánál hét hónapja sincs a jelenlegi vezetőedző a kispadon, negyedénél pedig alig egy hónapja nevezték ki a szakvezetőt.
