A 38 éves, 25-szörös válogatott csatár Pakson lett élvonalbeli játékos, majd 2012-től hét évig az FTC-t erősítette.
„A Ferencváros nagy kihívás volt, de az idő azt igazolta, jó döntés volt. Izgatottan mentem oda, akkor sok magyar játszott ott, sajnos nem volt egy acélos brigádunk volt, de nagyon hamar befogadtak Lipcsei Petiék. Ricardo Moniz edzéseken is olyan hőfokon égett, amit addig nem láttam. Rengeteget dolgoztunk, megszakadtunk az edzéseken, de ebből én sokat profitáltam, év játékosa, később gólkirály is lettem később. Szerintem a klubot is ő indította el azon az úton, amit most jár.
A Fradi szurkolótábora óriási lökést adott nekem, nagy motivációt jelentett ott játszani
– mondta.
A 2019-es paksi visszatérése után magánjellegű dolgok miatt nem igazán találta a helyét, de Bognár György akkor vitte vissza belső védőnek, hogy motivációt találjon.
„Jól sikerült, élveztem. Jól tudtam olvasni a játékot, én nyertem a legtöbb fejpárbajt abban az évben. A sebesség kopik, de az erő azért megmarad.”
A mélypont aztán akkor kezdődött, amikor Waltner Róbert vette át a paksiak irányítását.
„Rögtön az első edzés után leültem az edzővel. Amit akkor beszéltünk, abból semmi nem valósult meg. Akkor úgy voltam, hogy bontsuk fel a szerződésem, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Egy Debrecen elleni mérkőzés előtt aztán Haraszti Zsolt tulajdonos és Karszt József technikai vezető jött az ötlettel, hogy maradjak itt, segítsem az NB III-as csapatot, és azt az ajánlatot elfogadtam.”
Ami a mostani helyzetét illeti, azt mondta, maximálisan elfogadja a szerepét.
„38 évesen jól van ez így, hogy ennyit játszom. Meglep talán engem is, hogy 13 gólom van, szerencse is közrejátszik, nem tudom az okát. Minden játékosra hatással van, ha otthon rendben van az élete. A mérkőzések még mindig a legjobbak, vannak olyan edzések, ahol a bőröm 10 fillért nem ér, de a Gyuri ezért is nagy, mert ilyenkor becsukja a szemét, de a mérkőzésekre mindig a maximumot igyekszem nyújtani.”
Az interjúból még kiderült, hogy
- azért választotta a 13-as számot, mert Vasas-szurkoló voltam, és ott Váczi Zoltán volt a kedvence, aki ebben a mezben játszott
- az első 100-150 meccsemen főleg védekező középpályásként szerepelt, és mindenbe belerúgott, ami mozog
- Gellei Imrénél lett 10-es, aztán amikor Kis Károlynak csatárgondjai voltak a Paksnak, akkor került vissza a 9-es pozícióba
- az évek során Németországból, Izraelből, Angliából is voltam megkeresései, de annyira soha nem akart elmenni
- plusz motiváció számára, hogy a gyermekei láthatják játszani.
