Hetven éve, 1955. május elsején született Törőcsik András, az Újpest legendás csatára, háromszoros magyar bajnok és kupagyőztes, aki 45 válogatottbeli fellépésén 12 gólt lőtt, két világbajnokságon vett részt és a világválogatottba is meghívták.
A labdarúgást tizenkét évesen a BVSC-ben kezdte, 1974-ben igazolta le az Újpesti Dózsa.
A Kesének is becézett játékos kiismerhetetlen cseleivel, parádés rúgótechnikájával vált a lila-fehér drukkerek legnagyobb kedvencévé. Virtuóz játéka kapcsán született a legendás „Táncolj, Törő!” rigmus, egyéni megoldásait, trükkjeit még pályafutása befejezése után évtizedekkel is emlegetik a szurkolók.
A magyar válogatottal részt vett az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi világbajnokságon, 45 válogatott mérkőzésén 12 gólt szerzett.
Egy gól a tizenkettőből:
Cselezése, helyzetfelismerése, ritmusváltásai és robbanékonysága nemzetközi szinten is kiugró pályafutásra predesztinálták, de – sokszor külső tényezők hatására – e lehetőségek töredékét sem sikerült megvalósítania, olvasható a Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának Törőcsikről szóló portréjában.
Pályafutását két nagy törés hátráltatta, az 1978-as argentínai világbajnokságon történt kiállítása, valamint 1979-es súlyos autóbalesete, amelyben megsérült a bal csípője, emiatt nem tudott eleget tenni a meghívásnak a világválogatottba.
Két Törőcsik-gólpassz a Köln ellen:
Törőcsik 1985-ben külföldre igazolt, egy évig a francia Montpellier csapatában játszott, 1986-tól kanadai teremlabdarúgó-csapatokban (Toronto, North York Rockets) szerepelt. Hazatérése után, 1987 tavaszán a budapesti Honvédhoz igazolt, ám ott egyetlen mérkőzésen sem kapott lehetőséget. Ezután a másodosztályú Bp. Volán, majd az első osztályú MTK-VM játékosa lett, de itteni második meccsén megsérült, többször nem is lépett pályára. Pályafutását bundagyanúk árnyékolták be, nem mindig élt sportemberhez méltó módon.
Egyszer azt mondta egy haverom, hogy minden üveg sör, amit megiszom, mínusz ezer dollárt jelent az életemből
– fogalmazott. Törőcsik 2011-ben visszatért Újpestre, az egyesület utánpótlásának koordinátoraként dolgozott. Egészségi állapota ekkor már nem volt a régi, többször volt kórházban, hol csípőműtéten esett át, hol fejsérülései miatt. 2014 márciusában elesett, és olyan súlyosan beütötte fejét, hogy kómába került, két agyműtét és az évekig tartó rehabilitáció után sem épült fel teljesen.
A lila-fehér klub emblematikus játékosa 2022. július 9-én hunyt el, tüdőgyulladás következtében. Az utolsó magyar világsztárként is emlegetett focistát a magyar FourFourTwo magazin a 21. helyen választotta be minden idők 50 legjobb magyar játékosa közé, többször került fel a France Football Aranylabda-szavazásának listájára, a legjobb eredménye a 9. hely volt.
Több könyvet is írtak róla: Szabó Ferenc: Táncolj tovább, Törő! (1970), Rokob Péter–Zombori Sándor: A Törő (1995), Egressy Zoltán: Lila csík, fehér csík (2015) és Dunai Ede: Törő visszatér (2019) címmel.
