Dragóner Attila a Havanna lakótelepen nevelkedett, a Honvédban kezdett futballozni, de mindig a Ferencvárosnak szurkolt.
„Büszke vagyok arra, hogy a kispesti utánpótlásban kiváló edzőkkel dolgozhattam együtt. A felnőttek között csak egy kupameccsen szerepelhettem, de akkor nagyon jó csapat volt a Bozsik Stadionban. Való igaz, hogy annak idején, az edzések után, a többiekkel együtt mentünk ki az Üllői útra. Emlékszem arra is, hogy először a nagypapám vitt ki, egy Fradi-MTK örökrangadóra.
Amit keres az ember a fociban, az a szenvedély nekem egyből megvolt az Üllői úton
– fogalmazott.
Az M4 Sport szakértőjeként is dolgozó Dragóner a Stadlerben és a BVSC-ben is játszott, mielőtt az FTC-hez került. A BVSC-nél együtt szerepelt Simon Tiborral, a zöld-fehérek legendájával, aki beajánlotta őt az Üllői úton.
„A megismerkedésünk napjától kezdve mondta nekem, hogy a Fradinál játszom majd. Ő vitt be a székházba, akkor még nem volt menedzser mellettem. Látta bennem a szenvedélyt és azt is, hogy szeretem a Ferencvárost. Sokat beszélgettünk arról, hogy a Fradiban mit várnak el a szurkolók. Szinte azonnal megegyeznem Páncsics Miklós elnök úrral, aztán találkoztam a gyerekkori kedvencemmel Nyilasi Tiborral. Hívtam is a nagypapámat, aki ugye először vitt ki a stadionba, hogy teljesült az álmom” – fogalmazott.
„Tavasszal még válogatott játékos voltam, jó csapat alakult a Fradinál is, de jött a hír, hogy NB II-esek lehetünk. Nem hittük el, hogy ez megtörténhet, de mégis így döntöttek akkor. Sokkot kaptam és jött a dilemma, hogy most mi lesz. Ha a szívemre hallgatok és hazajövök, akkor az NB II-ből biztos, hogy nem leszek válogatott többet. Külföldi szerződésre már nem is gondoltam. Úgy döntöttem, hogy kaptam én annyit a Fraditól, hogy nekem kell most teljesítenem” – emlékezett erre az időszakra.
Az FTC három évig volt a másodosztályban, de ez csak az egyik problémája volt a játékosoknak.
Hat-nyolc hónapig nem kaptunk fizetést. Az idősebb játékosok adtak kölcsön a fiataloknak, hogy enni tudjanak. Gálameccsekre jártunk, amelyekért pénzt és rengeteg szeretetet kaptunk.
Valahogy meg kellett menteni a klubot a története legnehezebb időszakában. A megszűnés talán nem fenyegette a Fradit, mert a szurkolóknak van szívük és ezt nem hagyták volna. Volt ott minden, hiszen a klub mellett álbefektetők is megjelentek. Bennem sosem vetődött fel, hogy kiszállok, csak az volt a kérdés, hogy aláírom-e az életfogytig tartó szerződésem a Fradival” – nyilatkozott Dragóner.
Az interjúból még kiderült, hogy
- a Stadlernél töltött időszak során elképesztő gazdagságot tapasztalt, a bajnokik előtt annyi Mercedes állt a parkolóban, amennyit Budapesten sem látott előtte.
- az atlantai olimpiát szép emlékként élte meg, annak ellenére, hogy a csapat három vereséggel kiesett, ő pedig mindössze másfél mérkőzést játszott, mert a brazilok ellen Bebeto fejbe rúgta és agyrázkódás miatt a kórházban töltötte a második félidőt.
- amikor az anyagi gondokkal küzdő Fradi eladta a Fortuna Kölnnek, a kinti futásfelmérés után szembesült azzal, hogy válogatott játékosként olyan fizikai állapotban volt, mint a kölni U16-os futballisták.
