Az első magyar válogatottat kávéházban állították össze (no nem ezért kapott ki 5–0-ra Bécsben, a Stanoj kávéház pedig a századforduló egyik sporttörzshelye volt), a „reprezentativ” csapatot trombitálva vitte a kocsis a bécsi Ringen. A második meccsen megszületett az első magyar gól (Borbás Gáspár a szerzője) és győzelem (2–1 a csehek ellen), a harmadikat a hazánkba szakadt angol sportsman és irodalmár, Arthur Yolland vezette. És ezek még közel sem a legkülönösebb történetek a nemzeti csapat történetéből – azokból ezúton nyújtunk át egy csokornyit. Merényletterv, mezproblémák, leszakadt lelátó, tömegverekedés, „sivatagi” pálya és más érdekességek!
A kormányzó és egy merényletkísérlet: Magyarország–Olaszország 7–1, 1924 (a 95. válogatott mérkőzés)
Horthy Miklós kormányzó – bár állítása szerint már az 1890-es évek végén rúgta a bőrt – nem rajongott a futballért, de időről időre kilátogatott válogatott mérkőzésekre. Erről természetesen az újságok is hírt adtak – általában előre jelezték a vizitet –, a kormányzó ellen 1924-ben merényletet tervező Sztáron (Sztaron) Sándor így a magyar–olasz mérkőzést is kiválasztotta potenciális helyszínnek. Hisz tudta (mivel megírta a Nemzeti Sport): ha Horthy kilátogat a meccsre, az MTK klubházának teraszán felállított díszsátorban lesz. Nála pedig volt revolver…
Hosszas megbeszélések után [társaival] végre abban állapodtak meg, hogy mivel a legnagyobb tömeg a magyar-olasz futballmérkőzésen lesz, a merényletet ezen fogják a kormányzó ellen elkövetni. A merényletet a magyar-olasz futballmérkőzésen nem hajthatták végre, mert nem kaptak jegyet a kormányzó páholyának a közelébe
– szól a korabeli híradás.
A sors iróniája, hogy a merényletet tervező Sztáron nem jutott be a meccsre, a kormányzó viszont nem látogatott ki arra, így nem láthatta, hogy az új „olimpiai” mezében káprázatosan játszó magyar válogatott 7–1-re lemossa az olaszokat. Hivatalban levő kormányzóként Horthy utoljára az 1943-as magyar–svéd mérkőzést (2–7) tekintette meg. Arról nem szól a fáma, hogy a közönség feléhez hasonlóan ő is angolosan távozott-e a pocsékul sikerült második félidőben…
Válogatott Fradi-mezben: Magyarország–Csehszlovákia 1–0, 1935 (187.)
„Két gyenge csapat közül a lendületesebb győzött” – írta a Nemzeti Sport szigorú kritikusa az 1925. szeptember 23-i számban, sok-sok hirdetés („Kirándulásra vigyen Skrek konzervet!”, „A győzelem egyik titka a Franck pótkávéval ízesített Kathreiner-féle Kneipp malátakávé!”, „Őszi kalap – úri divat, újdonságok”) fölött.
Ebből két dolgot megállapíthatunk: az egyik, hogy a kor két mégoly kiváló válogatottja, a magyar és a csehszlovák is képes volt gyenge meccset játszani (pedig a csehszlovákok 1934-ben vívtak vb-döntőt, a mieink 1938-ban jutottak el ugyanoda), a másik, hogy ekkoriban sem volt kevesebb a hirdetés egy sportlapban… De a mérkőzés legnagyobb érdekességéről a címben és a bevezetőben még nincs szó: nemzeti csapatunk Ferencváros-mezben lépett pályára!
Mivel néhány évvel korábban a Fradi százszázalékos teljesítménnyel nyerte meg a bajnokságot, gondolhatnánk akár arra is, hogy így volt a legegyszerűbb, de szervezői baki történt. A két csapat első számú szerelése – piros mez, fehér nadrág vs. piros-fehér csíkos vagy piros mez, fehér nadrág – ütötte egymást, így hol a mieink öltöztek fehérbe, (sőt: „osztrákos” fehér-feketébe), hol a csehszlovákok. A Hungária körúton egy félreértés miatt mindkét együttes ugyanolyan színű mezben jelent meg – erre a szervezők akkor jöttek rá, amikor a pirosban pompázó csehszlovákok elsétáltak a pirosban készülődő magyarok előtt.
Nosza, nagy kapkodás keletkezik a magyar öltözőben, mert tartalékul is piros inget hoztak ki. A Hungária szertárában sincs elkészített ing, csak egypár rongyos, csupán edzési célokra alkalmazható. Egy taxival az FTC-pályára, a másikkal pedig a szövetségbe rohannak. Az FTC-pályáról érkeznek előbb vissza, s a magyar csapat a Ferencváros zöld-fehér ingébe öltözik át
– írta a sportnapilap.
A hangosbemondó negyedórányi türelmet kért, és amikor megjelentek a csapatok, a közönség igen jól szórakozott a szokatlan közjátékon, meg a zöld-fehér mezes válogatotton.
„Várakozásos moraj, aztán négy óra tíz perckor kifut a magyar csapat ferencvárosi színekben, zöld-fehér csíkos dresszben. Dübörgő tapsvihar és éljen fogadja őket” – olvashatjuk Az Est tudósításában.
