Magyar foci

A Fradi esete a felső polccal, avagy Plzenben beköszöntött a magyar futballvalóság

Czeglédi Zsolt / MTI
Czeglédi Zsolt / MTI
A Ferencváros csütörtök este a hazai odavágó egygólos győzelme után 3-0-s vereséget szenvedett a cseh Viktoria Plzentől, így az első tavaszi kieséses körben búcsúzott Európától. De mit mondhatunk el szakmailag a párharcról, és az új edző, Robbie Keane eddigi regnálásáról?

Robbie Keane jött, látott – de eddig ritkán győzött. Kiábrándító frankfurti vereség és az Alkmaar elleni szerencsés győzelem, no meg négy nyeretlen magyar bajnoki, ebből három gól nélkül – így várhatta a Fradi a cseh Viktoria Plzen elleni párharcot az Európa Liga első kieséses, rájátszáskörében.

Az első mérkőzés hazai pályán, a helyszínről nézve szó szerint hatalmas küzdelmet hozott. A két csapatnak nemcsak egymással, hanem olykor a labdával is komolyan meg kellett birkóznia – a 68 illetve 76 százalékos passzpontosság sokat elmond arról, milyen játékképet láthattunk a Groupama Arenában. De kicsit komolyra fordítva:

a két csapat meglehetősen egyszerű játékstílusa teljesen kioltotta egymást, egyénileg a Fradi pedig épp egy megpattanó góllal tudott jobban teljesíteni.

A két csapat hasonlóan leegyszerűsített, párharcokra és kockázatkerülésre épülő játékot játszott, rengeteg hosszú labdával és emberfogásos védekezéssel. Nemcsak az elképzelés, hanem a felállási forma is hasonló 5-3-2 volt, így a két csapat taktikailag szinte tökéletesen semlegesítette egymást.

A kapusok legtöbbször hosszú felíveléssel hozták játékba a labdát, hátulról való építkezésnél pedig az ellenfél emberfogásos letámadására reagálva a védők szinte mindig a hosszú labdát választották. Ezt ferencvárosi oldalon a szabad szerepben játszó Abu Fani (néggyel a legtöbb ferencvárosi helyzet kidolgozója), a cseheknél pedig a sokat mozgó középpályás, Pavel Sulc próbálta időnként megtörni, noha a legtöbb helyzetet a védekező középpályás Lukas Kalvach dolgozta ki.

Ha sikerült is a csapatoknak labdával az ellenfél térfelére érni, az elöl lévő támadók többnyire statikusan, az első hullámban a védők nyakán állva várták a kiszámítható beadásokat.

Az odavágón a csehek az első huszonöt perc után, egygólos hátrányban sem igazán próbáltak hátulról építkezni. A felívelések után leginkább a második csatárt játszó ghánai Prince Adu cselei jelentettek egyénileg veszélyt: kilenc cselkísérletéből hatot sikerrel vett.

Pedig a Plzennek valamivel több tere lett volna támadásokat vezetni: Saldanha erőssége nem éppen a védekezés, így a Fradi első vonala gyakran nem helyezett kellő nyomást a labdásra, ami területeket nyithatott volna az emberfogással dolgozó középpályán. A csehek a második félidőben sem tudtak érdemben váltani, a Robbie Keane-féle célfutball legalább az első mérkőzésen eredményt hozott.

Tactical-board.com
Fotmob.com

A második mérkőzés képe merőben eltért az odavágótól: az első félidőben a csehek 62 százalékban birtokolták a labdát, bár a meccs egészében ez 51-re csökkent. A Fradi az eltiltott Varga Barnabás hiányában 5-3-2 helyett inkább 5-2-3-ban állt fel. Az öt védő előtt Rommens és Romao volt a két védekező középpályás, Saldanha mellé pedig balról Abu Fani, jobbról Zachariassen került be.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik