A jövő héten a 61. születésnapját ünneplő szakemberről 2004-ig igen keveset tudott a magyar közvélemény, akkor azonban váratlanul a válogatottnál találta magát.
„Lothar Matthäus olyan embert keresett, aki magyarul és németül is beszélt, nekem akkor már volt pro licencem, elvégeztem a kölni főiskolát. Magyarországon találkoztunk, majd együtt dolgoztunk és azóta is jó a kapcsolatunk. Tudom, hogy megosztó figura, de én az edzőről és az emberről is csak jót tudok mondani” – nyilatkozta az M4sport.hu portálnak adott interjújában.
Egy nagy hibát követett el: eljött Magyarországra. A csúcsról érkezett ide, világbajnok és aranylabdás labdarúgóként.
Ha az Inter vagy a Bayern Münchent kispadjára ül le, akkor sokkal könnyebb dolga lett volna, mert akkor nem lefelé mozdul el. Akkor azért a válogatottnál nem voltak a maihoz hasonló lehetőségek és nagyon sokat szenvedett emiatt.”
„Lehettem volna jobb bajnokságokban is edző és egy kis szerencsével lehettem volna a Celtic menedzsere, vagy a skót válogatott kapitánya. Okosabbnak kellett volna lenni. Elégedetlen sem vagyok, hiányzik a kispad és remélem, hogy megtalál a munka. A magyar futballnak köszönhetek mindent. Tudom, hogy nem könnyű velem, de a feleségem kibírta 33 évig, akkor azért az kiderül, hogy lehet velem kompromisszumokat kötni. Visszatérve a futballra: aki mindenkinek meg akar felelni, az nem lesz jó edző, elég csak magadnak.
Engem nem kell szeretni, a teljesítmény számít. Nincs olyan döntési helyzet, hogy mindenkinek jó legyen.
Az interjúban László Csaba még mesélt arról, hogy
- a 2005-ös Magyar Kupa-döntőn tényleg arra biztatta-e a ferencvárosi játékosokat, hogy törjék el a soproniak lábát.
- miért került összetűzésbe a holland Ruud Gullittal és a skót John Robertsonnal.
- általában jól kijött a tulajdonosokkal, de kettővel nem volt könnyű dolga.
- büszke arra, hogy ő rakta le az ugandai válogatott alapjait.
