Mivel az NB I csak a hétvégén indul újra, a második idei tétmérkőzésére készült az új edző, az ír Robbie Keane vezette Ferencváros. Az első nem sikerült valami szemkápráztatóan: az EL-alapszakasz utolsó előtti fordulójában a német harmadik Eintracht Frankfurt lépte le simán a magyar bajnokot 2-0-ra.
A csalódást nem is annyira az eredmény – a Bundesliga harmadik helyezettjétől két góllal nem szégyen kikapni – mint inkább a Fradi ultradefenzív, veszélytelen játéka okozott,
A sajtóteremből a lelátóra megérkező egyszeri újságíró már az első percekben feljegyezhette, hogy a felrajzolt taktikai felállás ellenére a Ferencváros – szerencsére – nem öt védővel áll fel. Makreckis, Cissé, Gartenmann és Civic mellett ezúttal a fiatal Tóth Alex került be a középpályára Maiga mellé.
Traoré pedig nem bal szárnyvédőként, hanem egyenesen jobbszélsőként, befelé játszhatott, Abu Fani, Varga Barnabás és a balról induló, Kady helyére bekerülő Ben Romdhane társaságában. A vendégek szinte már biztos playoff-pozícióból várhatták a mérkőzést,
A magyar bajnok hazai közönség előtt játszva, győzelmi kényszerben sokkal magasabban kezdte meg a védekezést, mint a Frankfurt ellen. A hollandok már az első percekben magukhoz vették a labdát, a meccs egészében 64 százalékos labdabirtoklást felmutatva. Ám a Fradi már az első percekben ki tudta billenteni a hollandokat a ritmusból: 4-2-3-1-es vagy 4-4-2-es letámadással sikerült szétszakítani az ellenfelet. Gyakorlatilag az első kontra rögtön vezetést hozott, ahol Traoré jobblábas beadása és Makreckis alákerülő beindulása mellett a balról csatárként befelé vágó Ben Romdhane érkezését is megcsodálhattuk.
A Fradi 4-4-2-ben letámad a mérkőzés elején. A belső védő belép a játékba, de rossz ütemben, a nyomásba passzolja bele a labdát, amit a kilépő Makreckis meg is szerez. A labdaszerzés után a fradisták közel helyezkednek egymáshoz, a kombináció végén beadásból Ben Romdhane fejel a kapuba, 1-0.
A folytatásban a Fradi így labdával is kevesebbet kockáztatott. A hollandok ugyan leginkább csak a hátrapasszokra mozdultak ki a középső blokkból, de többnyire ez is elég volt: sem a belső védőpáros, sem Civic nem a nyomástűréséről híres. A félterületben is használható Makreckis oldala kevesebé volt aktív: bár nagyjából ugyanannyit értek labdába, a lettnek csak két sikeres passza volt a támadóharmadba, míg Civicnek hat.
Utóbbi klasszikus, felfutó balhátvédet játszott, 4-2-3-1-ben ez a játék tükörszélsőkkel a 2010-es évek elejének a futballját idézte, amit manapság egyre többször visszasírnak. Összességében a Fradi így is csak szórványosan tudott az ellenfél térfelén játszani.
A mennyiséget viszont ezen a mérkőzésen felülmúlta a hatékonyság: Ben Romdhane korai gólja után Traoré lőtt bombagólt kedvenc posztjáról, hogy aztán fél óra után Ben Romdhane egy beadásból másodszorra is betaláljon, miután őrzője érthetetlenül elmozdult mellőle.
A harmadik gól története. A Fradi hátulról kezdi meg a labdakihoztalt, de nagy a távolság a játékosok között, a kapust a letámadó ellenfél meg tudja zavarni. Az ívelést a szélen Ben Romdhane szedi össze, Civic mögékerül, majd forgatás a túloldalra a középpálya bevonásával. Ben Romdhane ismét befelé érkezik, és Abu Fani beadásából üresen szerez gólt.
Korai hátrányban az AZ Alkmaar egyre többször tudott a labdával a Fradi térfelén is berendezkedni. A holland pozíciós játékot rugalmasan, sok forgással valósították meg – legalábbis látszólag. A két szélső, a svéd Lahdo és a ghánai Addai sokat mozgott befelé, a két szélsővédő Kasius és De Wit pedig egyszerre lépett fel az ellenfél térfelére, miközben a szerb Belic szabadon mozogva, gyakran a két belső védő közé lépett vissza.
