Nézzük az előzményeket. Szóval a Hegyvidék után a Ferencvároshoz kerültél, közben U15 és U18 között végigjártad az utánpótlás-válogatottakat, majd felnőttként a Fehérvárban két kupameccs jutott neked, de megfordultál az NB II-ben a Budafokban, a Dorognál és a Diósgyőrnél is. Mindezek után 22 évesen azzal szembesültél, hogy hónapokon át – 2023 szeptemberétől 2024 júniusáig – nem akart szerződtetni egyetlen magyar klub sem. Miért nem?
A DVTK-tól el akartam igazolni, mert bár a 2022–23-as bajnokságban még 23-szor pályára léptem az NB II-ben, és nyáron úgy éreztem, jól sikerült a felkészülésem, Szergej Kuznyecov valamiért visszatett az NB III-as keretbe. A klub elengedett. Télen Szegeden és a III. Kerületnél is megfordultam próbajátékon, de valahogy úgy alakult, hogy egyik helyen sem kellettem. Ezért ősz után tavasszal is önállóan készültem, és mivel befogadott és edzéslehetőséget biztosított a TF csapata, labdás edzéseket is végezhettem. Úgy fogtam fel, hogy minden rosszban van valami jó. Budapestiként többet lehettem együtt a családommal, a barátaimmal, nem mellékes az sem, hogy be tudtam fejezni az IBS-en a business management szak hároméves alapképzését.
Miért döntöttél úgy, hogy az idén nyáron kilépsz a magyar profi futball rendszeréből?
Még a Vidiben fociztam, amikor megismerkedtem Molnár Balázzsal, a StudyNsport tulajdonosával, aki mesélt az amerikai egyetemi fociról. Már akkor lett volna lehetőségem ösztöndíjasként kimenni az Egyesült Államokba, de a profi karrier álma még ott lebegett a szemem előtt. Tavaly tavasszal aztán újra felvettük a kapcsolatot, készítettünk egy videót rólam, amit kiküldtek több egyetemre. Áprilisban keresett meg a University of Vermont.
Hosszasan beszélgettem az edzővel, aki azt éreztette, hogy tényleg szükségük van rám a pályán, felvázolta egy kétéves, teljes ösztöndíjas mesterképzés lehetőségét a foci mellett, és mivel éppen befejeztem az alapképzésemet itthon, elgondolkoztatott.
Nagyon jól nézett ki az összkép, ennek ellenére vívódtam, napokat rágódtam a döntésen, mert, amikor az ember kicsi korától arra vágyik, hogy profi futballista legyen, sokat is tesz ezért, szépen lépdel felfelé az ehhez vezető lépcsőfokokon, még akkor is nehéz lemondani az álomról, ha a karrierje ilyen-olyan okok miatt folyton rossz irányba fordul, vagy éppenséggel megfeneklik. Végül hosszas beszélgetések után a szüleim és Balázs meggyőztek arról, hogy fogadjam el az ösztöndíjat, mert korántsem biztos, hogy vége a futballálmomnak, ha a tanulás mellett a foci is jól megy.
A teljes ösztöndíj pontosan mit jelent?
Hogy állják a tandíjat, a szállást, a teljes étkeztetésemet, a biztosításomat, a teljes sportruházatomat, ami nagyságrendileg 40 ezer dollárt jelent egy évre. Nekünk csak a repülőjegyet kellett megvenni, plusz azok az extra költségek terheltek, amit magamnak akartam megvenni – egy-két apró kiegészítő a lakásba, vagy a kaja, a pia, ha a srácokkal a kampuszon kívül beülünk valahova. Az egyetemi futballpályával szemközt lakunk három csapattársammal, csak két perc séta az egészen extrán felszerelt létesítmény, mert a sportpályánk, a konditermünk, a rehabilitációs központunk is topszintet képvisel.
Az NCAA rendszere tiltja, hogy olyan diákok ösztöndíjat kapjanak, akik korábban profi szerződéssel sportoltak, értsd, a labdarúgásért cserébe fizetést, prémiumot kaptak. Te ilyen voltál. Hogy sikerült felülírni ezt a szabályt?
Az NCAA alapszabálya valóban és tradicionálisan tiltja ezt. Ugyanakkor egyre nagyobb a nyomás az NCAA vezetésén, hogy liberalizálják valamennyire a rendszert. Molnár Balázséknak hosszas egyeztetés után az egyetememmel együttműködve sikerült hivatalosan jóváhagyatni az ösztöndíjamat.
Milyen fogadtatásban részesültél, milyen első benyomások értek a 45 ezres Burlingtonban található egyetemen?
Turistaként voltam már az USA-ban, így nagyjából tudtam, hogy az országgal kapcsolatban mire számíthatok. Ami viszont meglepett, hogy mennyire nyitott, befogadó közegbe kerültem. Szó szerint azt éreztem, hogy kifejezetten vártak az edzők és a csapattársak is. Kicsit lassan sikerült elintézni a szükséges papírmunkát, ezért kiutazás után azonnal belecsöppentem egy nyugati parti, több meccses túrába. Na, ez aztán hatalmas élményt nyújtott. Pontosan úgy kell elképzelni, mint a hollywoodi filmekben látod: mindenhova repülővel utazik a csapat, megyünk városról városra, mindig jó hotelekben lakunk, etetnek, itatnak közben, nekünk csak a focival kell foglalkozni. Persze az edzések és a meccsek mellett komolyan veszik a tanulást is, így, amikor hazaértünk, egyből belépett az életembe az óralátogatás is, de az oktatás terhelését is úgy szervezik, hogy figyelembe veszik a bajnokság lebonyolítását. Az NCAA-ben ősszel játsszák az alapszakaszt, ahol 200 fölötti egyetem szerveződik szerte az USA-ban különböző ligákba, konferenciákba. Aki megnyeri a sajátját, az automatikus résztvevője a rájátszásnak, de egy jó győzelem-döntetlen-vereség statisztikával annak a csapatnak is van esélye bejutni, amelyik a 2. helyen végez a saját ligájában. Mi megnyertük az America East Conference-t, a döntőben gólt rúgtam a Bryantnek, ezzel jutottunk be az egyenes kieséses rájátszásba.
Meglepetésnek számított a győzelmetek?
Az egyetem korábbi eredményeit nézegetve a szezon előtt nem gondoltam volna, hogy van esélyünk, de amint elkezdtük játszani a meccseket, egyre jobban azt éreztem, hogy rendkívül összetartó, jó mentalitású, jó képességű csapatba kerültem, és kiváló edzőkkel dolgozhatok együtt. Azt mondjuk nem egyszerű megszokni, hogy az NCAA szabályrendszere szinte minden sportágban eltér a világban megszokottól.
Nálunk például, éppúgy, mint a kézilabdában vagy a kosárlabdában, folyamatosan lehet cseréni. És amikor az embert, pláne támadó középpályásként beállítják, majd 7–8 perc után lecserél az edződ, még akkor is, ha éppen gólt rúgtál, majd 20 perc múlva megint játékba dob, az furcsa, de a szezon végére ebbe is belejöttem.
Olykor még jól is jött a frissítés, mert olyan őszinte, nagy intenzitású letámadásos játékot játszottunk, amilyet itthon sem az első, sem a másodosztályban nem tapasztaltam.
Tapasztaltál különbséget a hazai és az amerikai egyetemi bajnokságban megszokott edző-játékos szakmai viszonyban, a kommunikációs tárház, a kultúra között?
Hát…, van különbség. A Vermont Egyetemen Rob Dow edző és a stábjából mindenki sokkal-sokkal többet kommunikál a játékosokkal. Sokkal több csapat- és gyakran egyéni videózás is volt. Más a rendszer a ligában, máshogy is látják a focit, de minden stábtag extra mentalitással csak a játékosokért, a csapatért dolgozik.
Érzésem szerint itthon számos edzővel pont az akadozó kommunikáció miatt nem volt szerencsém.
Kint sokkal őszintébben lehet, sőt, már-már azt érzem, kötelező beszélni a fociról, arról, hogy mit érzek az edzésen, a meccsen a pályán, és ami a legfontosabb, ha máshogy látok valamit, mint az edző, az nem mérgezi a kapcsolatot. Elmondom, hogy én mit gondolok az adott helyzetről, ő mit, és ha még ez merőben ellentétes is, akkor sem történik semmi, megy minden tovább a megszokott módon. Ez itthon nem így van. Minden korábbi állomáshelyemen azt éreztem, túl sok az ego, nem a csapat, inkább az egyéni érdek az első – még a játékosok zöménél is. Az egyetemen mindig, minden körülmények között a csapat az első, lehetsz te bármilyen tehetség.
Hány nemzetből gyűlt össze a csapatod?
Sok német csapattársam van, holland, kanadai, még hongkongi is. A csapat fele nemzetközi diák, de inkább európaiak.
VERMONT WITH THE EQUALIZER 😱#MCollegeCup x 🎥ESPN2 / @UVMmsoccer pic.twitter.com/XBlaZktq8K
— NCAA Soccer (@NCAASoccer) December 17, 2024
Mesélj a rájátszásról is, amelynek a legvégén – és ez a lényeg – egy kiszorított helyzetből szép egyenlítő találatot szereztél a végül aranygóllal megnyert nagy döntőben.
Az egyetem történetének első konferenciagyőzelmét arattuk. A rájátszásban már olyan sűrű lett a meccsprogram, hogy az NCAA biztosított számunkra magángépet, minden helyszínre azzal szállítottak minket. Az őszi szezonban és a rájátszásban összesen 5 gólt rúgtam és egy gólpasszt adtam. A keleti konferenciadöntőben és a nagydöntőben is betaláltam. Az Észak-Karolinában megrendezett négyes döntő alatt, az elődöntőben közel 11 ezer néző, a döntőben 7 ezer néző előtt játszottunk.
Itthon sosem futballoztam ennyi néző előtt – talán egyszer Diósgyőrben egy Nyíregyháza elleni NB II-es rangadón a kispadon ülve érezhettem meg azt, milyen is ez.
Kilenc perccel egy bármilyen nagydöntő lefújása előtt egyenlítő gólt szerezni, a földön fekve a társakkal a hátadon hallgatni a közönség tombolását, részese lenni az egyetemi futballprogram történelmi sikerének, életre szóló élmény.
Magyar labdarúgó nyert már NCAA bajnoki címet?
Nem tudok róla.
A városban hogyan csapódott le a történelmi siker?
A városnak és egész Vermontnak ez elképesztő sokat jelentett. Itthonról nem is lehet ezt elképzelni, milyen figyelem irányult ránk. Már a konferenciagyőzelem felé vezető úton is cikkeztek rólunk, a rájátszás alatt szinte kisajátítottuk a helyi sajtót, aztán a négyes döntő hétvégéjén pláne. Burlingtonban megteltek a kocsmák, ott szurkolt nekünk a fél város, az egyetemünk hallgatói, rengetegen elkísértek minket Észak-Karolinába. A hazatérésünkkor, nincs rá jobb szó, népünnepély fogadott. A repülőtérről a győztes csapatot rendőri felvezetéssel külön iskolabusz várta, azzal hoztak be minket, miközben az úton végig sorfalat álltak, éljeneztek az emberek. Amikor beértünk az egyetemre, a kampuszon több ezren fogadtak. Nem túlzás, olyasmit éreztem, mint 2016-ban itthon a magyar-osztrák 2-0 után, vagy, mint amikor az olimpiai bajnokaink térnek haza az aranygéppel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az első félév után felértél az amerikai egyetemi sport csúcsára. Hogyan tovább?
Tavasszal a sulin van a hangsúly, ilyenkor áll a bajnokság, viszont, ahogy hallom, kőkemény erőnléti és labdás edzéseink lesznek, hat edzőmeccsel megspékelve. A következő szezonra július végén kezdjük a felkészülést. Minden év elején új srácok jönnek a végzősök helyére, átalakul a csapat, ennek ellenére bajnokként még nagyobb figyelem lesz rajtunk, többet várnak tőlünk, mindenki minket akar majd megverni.
Draftoltak valakit a csapatból?
Két játékostársamat: Max Murray-t a New York City FC és Sydney Wathutát a Colorado.
Azaz tényleg van innen is esély visszakapaszkodni a profi futballba?
Egyértelmű célom, hogy jövőre, miután végzek, lehetőséget kapjak legalább egy próbajátékra valamelyik MLS-csapattól, vagy akár a draftrendszeren keresztül garantált szerződést kapni, és profiként az MLS-ben játszani.
Ebben az első félévem jónak mondható gól/gólpassz statisztikája, illetve az, hogy beválasztottak a négyes döntő All Star-csapatába egy remek kezdő lépés. Szeretnék én lenni az első magyar labdarúgó, akit egyetemről kerül be egy MLS-csapat keretébe.
