Ahhoz képest, hogy milyen rémisztően kezdődött a Nemzetek Ligája a magyar válogatottnak – Németország ellen 5–0-s vereség, Bosznia-Hercegovina ellen 0–0 hazai pályán –, az októberi mérkőzéseken (1–1 Hollandia, 2–0 Bosznia ellen) sikerült szépen kiegyenesedni, így valószínűleg a papírformát fogja hozni Marco Rossi csapata az elitligában.
A papírforma pedig a harmadik hely – az elsőre gyakorlatilag nincs esély (a németek már a következő körben bebiztosíthatják a csoportgyőzelmüket), a másodikra csak nagy bravúrral van (le kellene győzni idegenben Hollandiát vagy pontot szerezni Amszterdamban, azután ponto(ka)t szerezni a németek ellen, és kidrukkolni az Oranje botlását Boszniában), a negyedikre visszacsúszás esélye elhanyagolható.
Mivel a Nemzetek Ligája rájátszásában és osztályozóin a vb-selejtezőkön induló 54 európai csapatból 24 érintett lesz, az UEFA-nak nem kis fejfájást jelenthet a menetrend megtervezése, főleg úgy, hogy a négyes döntőbe (2025. június 4–8.) jutó válogatottak még jövő nyáron sem játszhatnak kvalifikációs meccseket.
Arról nem is beszélve, hogy a vb-selejtezők december 13-i sorsolásán még nem lehet tudni az NL-döntő négyes mezőnyét. Márpedig a négy NL-döntős válogatottnak négycsapatos vb-selejtezőcsoportba kell kerülnie, hiszen másképp nem férne bele a meccsnaptárba (az ötös selejtezőcsoportokba kerülő együtteseknek legkésőbb júniusban el kell kezdeniük a vb-kvalifikációt).
Szóljon, aki ezt még követni tudja! A vb-selejtezőkre még visszakanyarodunk – a magyar válogatott papírforma-eredmények esetén a második kalapból várhatja a húzást –, de összpontosítsunk az előttünk álló mérkőzésekre!
A magyar válogatott Hollandia elleni vereségsorozata megtört októberben, ám a nyeretlenségi megmaradt – több mint 40 éve már, hogy legutóbb (1984. október 17-én) sikerült legyőzni az egyik legnagyobb mumust, most pedig ez lenne szükséges a csoportmásodik hely eléréséhez. Akkor Rotterdamban Détári Lajos és Esterházy Márton talált be a hat későbbi Európa-bajnokot pályára küldő hollandok kapujába.
Gól most is kellene, a magyar csapat ráadásul nem brillírozott helyzetkialakításban és -kihasználásban az eddigi selejtezőkön. Nem meglepő, hogy Marco Rossi pont a támadóknál változtatott a keretben: kikerült Gazdag Dániel és a görög klubcsapatától távozó Ádám Martin, bekerült két újonc, a német másodosztályban jó formában játszó Szabó Levente (Eintracht Braunschweig) és a Ferencvárosban jobbára csereember, ám a DVSC ellen remek gólt szerző Gruber Zsombor. A támadórészleg tagjai klubjukban sincsenek kirobbanó formában, ha a nettó eredményességet nézzük.
Szoboszlai Dominik elképesztő mennyiségű (és magas minőségű) munkával járult hozzá a Liverpool jó szezonrajtjához, ám gól- és gólpassztermése elmarad a szokottól, és az idény előtt megjelölt céljához viszonyítva sem az igazi, a válogatottat ugyanakkor duplával segítette győzelemhez Boszniában. Sallai Roland egyetlen idénybeli, tétmeccsen született gólja a válogatottban esett, a Galatasaray-ban még nem talált be, viszont rendszeresen játszik.
A messze legeredményesebb válogatott kerettag 2024 őszén Nagy Zsolt: a Puskás Akadémia bal oldali szárnyvédője (aki klubjában gyakran előretoltan, egyértelműen támadó szerepkörben játszik) óriási formában van, az NL-mérkőzéseken az összes magyar gólt ő készítette elő.
Ezek után – no meg Gazdag és Ádám hiányát figyelembe véve – érthető, hogy Marco Rossi a támadósor frissítésére szavazott, bár a kezdőcsapatban aligha lesz meglepetés. Gruber Zsombor meghívása valószínűleg megelőlegezett bizalom – a 20 éves támadó ebben az idényben a Ferencvárosban nagyjából négymérkőzésnyi játékpercet kapott –, ami a közeljövő (remélhetőleg) fontos magyar támadójátékosának szól.
Szabó Levente kerettagsága az őszi teljesítménye alapján nem meglepetés: rendszeres játéklehetőséget kap (bár nem játssza végig még a meccseket), eredményessége sem rossz, főként azt figyelembe véve, hogy alsóházi csapat játékosa, mely hadilábon áll a gólszerzéssel. Helyzeteivel jól gazdálkodott eddig: 1.87-es xG-értékre (és 11 kísérletből) talált be négyszer. Szabó ráadásul olyan profilú játékos, amilyet Marco Rossi centerben be szokott vetni: erőcsatár, aki sok párharcot vállal, erős a levegőben – megvívott fejpárbajok számában és megnyerésében is a top 25-ben van a német másodosztályban –, a védekezésben, presszingben is sokat tud segíteni.
Ahogy a Braunschweiger Zeitung írta róla a napokban: mezőnymunkájával, a letámadásban betöltött fontos szerepével, lekészített labdáival olyan meccseken is sokat tesz hozzá a csapat játékához, amelyeken üres marad a lőlapja, na meg a gól + gólpassz rubrikája. Klubedzője, Daniel Scherning is elégedett a játékával és eredményességével. Rossinak nagyon jó hír lenne, ha Szabó még több játéklehetőséghez jutna és tartaná formáját, ugyanis centerposzton papírvékony a kerete, különösen Ádám Martin formahanyatlása (majd rosszul elsült klubváltása) óta. Játékidőt és formát tekintve még a Vóloszban légióskodó Koszta Márk is pályázhatna a kerettagságra, ám ő más profilú támadó, Rossi pedig középcsatárban erőcsatárokat preferál.
