Aki négy gólt lőtt első NB I-es meccsén és betalált az olimpiai döntőben is – Juhász István emlékére

1963. november 7.: FTC–Pécs 5-1.
Első osztályú bemutatkozását „páratlan bravúrnak” minősítették. Az FTC-ből a Pécs elleni találkozón hiányzott Novák Dezső, Albert Flórián és Rákosi Gyula is, azazhogy nem hiányzott, mert a tizennyolc éves újonc négy gólt rámolt be az Üllői úton a mecseki csapatnak. A Ferencváros így állt fel: Aczél – Mátrai, Páncsics, Perecsi, Dalnoki – Vilezsál, Galambos – Fenyvesi József, Juhász, Varga, Fenyvesi Máté. S a tartalékcsapatban még ott volt Géczi, Havasi, Horváth, Kökény, Rátkai, Németh Miklós… Ezzel együtt tíz nappal a parádés debütálás után a Honvéd 7-2-es csapást mért az FTC-re.

1964. augusztus 9.: FTC–Diósgyőr 4-0.
Albert császár megint sérült volt, Juhász két góllal és egy gólpasszal helyettesítette őt a Népstadionban. Juhász abban az évben nyert először felnőtt bajnoki címet.

1965. június 23.: Juventus–FTC 0-1.
A Vásárvárosok Kupája egymeccses döntőjét Torinóban vívták, és Fenyvesi Máté fejesével a Ferencváros győzött.

Azért nem két mérkőzésen dőlt el a csúcstalálkozó, mert a zöld-fehéreknek meghívásuk volt az Egyesült Államokba, és nem akartak lemaradni az amerikai túráról, lemondtak tehát a budapesti visszavágóról. A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt.

1965. október 31.: Vasas–FTC 1-0.
A bajnokság utolsó előtti fordulójában rendezték az első kettő egymás elleni rangadóját, amely előtt a riválisok azonos pontszámmal álltak. Farkas János góljával a Vasas nyert 1-0-ra, Albert Flóriánt a második félidőben kiállította Stjepan Varazdinec jugoszláv játékvezető. E mérkőzés  hasonlóan szomorú volt Juhász számára, mint kilenc évvel később egy újabb Vasas elleni 0-1, amelyet a ferencvárosi stadion újjáavatásán szenvedett el az FTC.

1967. október 22.: Komló–FTC 0-4.
Négy fordulóval a befejezés előtt bajnok lett a Ferencváros. Juhász sérülés miatt hiányzott, Havasi helyettesítette, de abszolút törzstag volt a veretlenségét az utolsó előtti fordulóban, Csepelen (2-3) elvesztő aranyérmes csapatnak, mert az évad 30 bajnoki mérkőzése közül 27-en játszott.

1968. szeptember 11.: FTC–Leeds United 0-0.
A Népstadion 76 000 nézője előtt a Géczi – Novák, Páncsics, Szűcs, Havasi – Juhász, Rákosi – Szőke, Varga, Albert, Katona összetételű Ferencváros nem tudta kiegyenlíteni a brit csapat Angliában szerzett 1-0-s előnyét. Pedig a VVK-döntő visszavágóján a Leeds olyannyira beszorult, hogy a Népsport szerint „számokban kifejezhetetlen formációban vette fel a küzdelmet”.

1968. október 26. Magyarország–Bulgária 4-1.
A mexikóvárosi olimpia döntőjében 2-1 után három bolgár labdarúgót kiállított Diego de Leo mexikói játékvezető, a Fatér – Novák, Dunai Lajos, Noskó, Páncsics – Juhász, Menczel, Szűcs – Fazekas, Dunai Antal, Nagy László összetételű magyar együttes könnyűszerrel nyert.

Honfitársaink harmadik gólját Juhász István szerezte.

1968. december 15.: Győr–FTC 2-3.
A Rába partján vált véglegessé, hogy Juhász harmadszor is bajnok lesz az FTC-vel. Két héttel korábban volt a megegyezéses FTC–Vasas (2-1) az Újpest kárára. A kisalföldi meccsről is azt írta a Népsport: „3-2 után úgy tűnt, egyik csapat sem tesz különösebb erőfeszítést annak érdekében, hogy az eredmény változzon.”

1969. június 15.: Dánia–Magyarország 3-2.
Juhász először volt válogatott, de kettős sokkot élt át: a Szentmihályi – Káposzta, Mészöly, Szűcs, Páncsics – Juhász, Göröcs – Bene, Albert (Zámbó), Dunai II (Dunai III), Farkas összetételű magyar együttes váratlanul kikapott Koppenhágában, és Albert Flórián – Knud Engedahl kapus brutális merénylete nyomán – hosszú hónapokra kidőlt.

1969. szeptember 14.: Csehszlovákia–Magyarország 3-3.
Sós Károly szövetségi kapitány a prágai vb-selejtező szünetében melegíteni küldte Juhászt, Mészöly Kálmánt meg lecserélte. Göröcs János, a csapatkapitány rábeszélte a kétbalkezes szakvezetőt, hogy Mészölyt hagyja a pályán, mire a tréner visszaültette Juhászt maga mellé a kispadra. Majd tíz perc elteltével mégis csak beküldte a ferencvárosi középpályást. A csehszlovák csapat 1-3-ról egyenlített, így következett Marseille, ahol aztán tényleg „jöttek a csehszlovákok” (4-1).

1972. április 19.: Wolverhampton–FTC 2-1.
Az UEFA Kupa elődöntőjében úgy esett ki a Ferencváros, hogy Szőke István mind a 2-2-es budapesti találkozón, mind Wolverhamptonban 11-est hagyott ki. Juhász nagyon közel állt egy újabb európai döntőhöz.

1972. június 14.: Szovjetunió–Magyarország 1-0.
Az Európa-bajnokság elődöntőjében a magyar válogatott úgy maradt alul, hogy Zámbó Sándor 11-esét Jevgenyij Rudakov kivédte. Honfitársaink a bronzmeccsen a házigazda belgáktól is kikaptak (2-1), és a „szégyenteljes” negyedik helyezés miatt a kertek alatt kullogtak haza.

1973. június 13.: Magyarország–Svédország 3-3.
Juhász és sokak pályafutásának legbúsabb mérkőzése volt az a vb-selejtező. A Bicskei – Kovács József – Török Péter, Bálint, Vidáts, Szűcs – Juhász, Tóth András (Kocsis Lajos), Zámbó – Bene, Kozma (Szőke) összeállítású magyar csapat kitűnően játszott, győzelmet érdemelt volna, de az újonc Bicskei Bertalan 3-2-nél ledermedt, és hagyta a kapuba pattogni Ralf Edström gyenge fejesét.

A válogatott úgy búcsúzott a világbajnokságtól, hogy a kvalifikációs szakaszban egyetlen vereséget sem szenvedett.

1974. május 28.: Magyarország–Jugoszlávia 3-2.
Juhász nagyon büszke volt rá, hogy Albert Flórián válogatott-búcsúmeccsén a csapatban lehetett. A Géczi – Fábián (Lakinger), Bálint, Vidáts, Megyesi – Juhász, Müller, Somogyi – Bene, Albert (Fazekas), Máté összetételű magyar együttes 0-2-ről fordított. Egy nappal korábban a Mészáros – Török Péter, Harsányi, Horváth, Kántor – Dunai III, Tóth András, Nagy László – Fekete, Kiss Tibor, Várady összeállítású utánpótlás-válogatott 4-0-s diadallal hódította el az Európa-bajnoki címet az NDK csapatával szemben.

1975. május 14.: Dinamo Kijev –FTC 3-0.
Juhász István a harmadik európai kupadöntőjét játszotta. Sajnos aznap Bázelban a Dinamo sokkal jobb volt, ám senki nem felejtette, hogy a Ferencváros korábban a Liverpoolt is elejtette.

1976. május 1.: FTC–MTK 1-0.
Juhász harmadszor játszott MNK-győztes csapatban, ahhoz azonban, hogy a Hajdú – Martos, Bálint, Rab, Viczkó – Juhász (Vépi), Nyilasi, Mucha – Pusztai (Kelemen), Szabó, Magyar összetételű Ferencváros győzzön, a korábban az MTK-ban is védő Hajdú Józsefnek a mezőny legjobbjának kellett lennie. Majd június 16-án, a zöld-fehérek Zalaegerszegen aratott 3-1-es győzelme alkalmával az utolsó (302.) bajnoki mérkőzésén fellépő, mindig csak az FTC-ben futballozó Juhász már csak öt percet kapott Dalnoki Jenőtől, akivel első NB I-es meccsén még együtt játszott.