A korábban idehaza többek között Kecskeméten, Győrött, Fehérváron, Diósgyőrben, Szombathelyen és a Honvédnál is dolgozó Horváth Ferenc tavaly költözött ki a családjával Ciprusra, ahol egy év pihenő után állást ajánlott neki az élvonalba frissen feljutott Enoszisz Neon Paralimniu, amelynél ő lesz az U17-es csapat edzője, valamint az akadémia szakmai igazgatója.
Horváth az NB1.hu-nak adott interjúban elárulta, csak egy évig tervez Cipruson dolgozni, utána visszatér Magyarországra, mert minden ideköti, „bár a helyiek nem nagyon értik, hogy ha jól érezzük magunkat, akkor miért megyünk haza”.
A korábbi 32-szeres válogatott csatárt megkérdezték a magyar csapat Eb-szerepléséről, erről azt mondta, szerinte nagy dolog, hogy a válogatott kijutott a tornára, és reálisnak nevezte, hogy egy győzelemmel és két vereséggel a csoport harmadik helyén végzett.
„Lehetett volna jobb, ha kicsit jobban sikerül az első meccs, de szerintem nagyon rendben volt ez a részvétel.
Magyarországon az a baj, hogy vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon utálnak. Rengetegszer előfordul, hogy ha valami nem olyan, mint ahogy mi gondoljuk, akkor kiöntjük a fürdővízzel együtt a gyereket is a kádba.
(…) Rossival nagyon jól néz ki a válogatott, nem kell ezen változtatni. Akartunk mi már spanyolok lenni, németek lenni, franciák lenni, mindig azt a csapatot akartuk utánozni, amelyik megnyerte a világbajnokságot”.
Horváthnak a Honvéd volt az utolsó NB I-es csapata, amelyet 2021 februárja és 2022 januárja között irányított. Ezzel az időszakkal kapcsolatban Horváth azt mondta, mai napig nehezen emészthető számára.
NB I-es edzőként az volt a legnagyobb bravúrom, hogy azzal a Honvéddal, amelyet átvettem, benn tudtam maradni az élvonalban. Végül engem úgy küldtek el, hogy a Honvéd a második évemben nem volt kiesőhelyen egy pillanatig sem.
A Győrrel, a Vidivel második lettem, mégis úgy érzem, a Honvéd benntartása volt a legnehezebb. Aztán, ami történt azóta, az megtörtént. Lehet felelősöket, hibásokat keresni, én úgy érzem, hogy a kispesti időszak nem volt annyira rossz, mint ahogy azt beállították”.
Az edző szerint nem kispadot, hanem időt a legnehezebb kapni a magyar futballban. „Az egyik NB I-es klubhoz úgy hívtak, hogy 14 játékosa van, és azt mondták nekem, én építhetem fel a csapatot. Ha kiesik esetleg a csapat az első évben, akkor velem fog visszajutni. Én meg megettem nagy kanállal, belevágtam, a hatodik meccs után pedig már megkaptam, hogy miért nem sikerülnek a dolgok.
Időt nehéz kapni, edzőként gyökeret ereszteni szinte elképzelhetetlen Magyarországon.
Önmagát úgy jellemzi, sosem szoktam reklámozni magát, és nem is mer kimenni NB I-es meccsre, még nézőként sem, nehogy azt higgyék róla, hogy valakinek a helyére pályázik.
„Várom, hogy valakinek eszébe jussak esetleg. De ha nem, az sem baj, de akkor is maradok a futballban, ugyanakkor készen állok az edzősködésre is. (…) Kétszer voltam második az NB I-ben, egyszer voltam a legjobb négy között a Magyar Kupában. Jó lenne egyszer valamit nyerni.
Azt mondják, az az edző nem igazán edző, akit még nem dobáltak a levegőbe. Szeretném, hogy egyszer az NB I-ben edzőként a levegőbe dobáljanak.
