Ugyan nagybátyja 55-szörös válogatott, és édesapja is NB I-es labdarúgó volt, ennek ellenére amikor az óvodában heti két alkalommal elkezdett edzésre járni, még hiányzott belőle a tűz. Félre is tette egy kis időre a focit. Hat-hét-éves korára jött meg újra a kedve. A fuballcsaládba születés ellenére nem tartja törvényszerűnek a pályáját, hiszen azt vallja:
ha a rám azóta is jellemző futball iránti alázat nem mélyen belülről jön, ha szülői nyomásra mentem volna a pályára, semmit nem érek el. Így viszont már kicsiként is reggeltől estig azért gyakoroltam, hogy elérjem a célomat, ami azóta sem változott: topbajnokság topcsapatában szerepelni, Bajnokok Ligájában játszani.
Az 1960-ban alakult, az Egyesült Királyság legrégebbi, folyamatosan megjelenő futballmagazinjának, a World Soccer március 5-én megjelent első magyar nyelvű kiadásában olvasható interjú elején ezekkel a mondatokkal határozza meg Sallai Roland önmaga legnagyobb erényét és egyben az általa remélt karriercélt.
A beszélgetés során a 46-szoros magyar válogatott labdarúgó beavat abba, futballista/edző apuka ide vagy oda, egy 110 gólos siófoki U12-es szezon után miért szakadt el 12 éves korában a családi háztól, miért választotta a Puskás Akadémiát, milyen beosztás és szigorú szabályok szerint élt Felcsúton.
„Az elsődleges célom az volt, hogy minél hamarabb felkerüljek az első csapathoz, és ezt az alázatos edzésmunkának köszönhetően el is értem” – emlékezett a következő lépcsőfok megugrására, arra, hogy még 17 éves se volt, amikor 2014 áprilisában előbb Ligakupa-meccsen, majd három hónappal később már kezdőként debütált az NB I-ben.
2016-ban innen Olaszország, azon belül Palermó – „Felkészített arra, milyen is a profi futball, hogy viselkednek, hogyan bánnak egymással a csapattársak annak érdekében, hogy a kezdőbe kerüljenek” –, majd 2017. nyarán Ciprus – „az APOEL elnöke személyesen jött el Felcsútra, és az átigazolási piac zárása előtt egy nappal, augusztus 30-án sikerült megegyeznie a Puskás Akadémia vezetésével a kivásárlási áramban” – következett.
Utóbbi döntése kapcsán számos szakértő azt érzékeltette, az olasz után a ciprusi bajnokság nagyon nagy visszalépés, de Sallainak erről 29 bajnoki és hat BL-csoportmeccs, kilenc gól és öt gólpassz, továbbá a bajnoki cím megnyerését követően merőben más a véleménye:
Sokkal tapasztaltabb fejjel azt mondom, ennél jobban nem is dönthettünk volna: az egyik héten még csere voltam Balmazújvárosban, két héttel később a Bernabéuban kezdőként léptem pályára a Real Madrid elleni BL-meccsen.
A transfermarkt.com adatai szerint Palermótól és az APOEL-től összesen 2,3 millió euró transzferdíjat kapott a Puskás Akadémia, ezzel minden bizonnyal első helyen áll a felcsúti saját nevelésű labdarúgók azon rangsorában, akik játékjogát értékesítette a klub.
A ciprusi bajnok is jó üzletet kötött vele, hiszen egy évvel később, 2018 nyarán már 4,5 millió euróért adta tovább a Freiburgnak. Utóbbi állomáshelyén családias környezetbe került, ahol az elmúlt hat év alatt Christian Streich edző kezei között a kisebb-nagyobb sérüléseket, média által generált botrányokat is túlélve fejlődött érett labdarúgóvá.
Sallai még mindig csak 26 éves. Húzóembere a nemzeti tizenegynek, ahol 46 mérkőzésen 12 gólt szerzett. Az utóbbi évek válogatott sikerei szerinte az egységben keresendőek. Hogy mit ért ezalatt?
A csapat mentális egységét. A szerkezeti, szakmai célok egységét, amit személyre bontva mindenki elfogad, és mindenki beáll a sorba. Nincs széthúzás, okoskodás. Nálunk nincs megkülönböztetés. Telkiben a Bundesligából jövő játékos nem néz másképp az NB I-ből érkezőre, nem klikkesedünk, nem ülünk az étteremben külön asztalnál. Ha egy új játékost hív be a Mister, az egy óra alatt illeszkedik be. Olyanok vagyunk, mint egy család.
Sallai a jövőt tekintve úgy fogalmaz, „lassan eljön az ideje a szintlépésnek. Elsősorban az olasz, spanyol vagy angol bajnokság felé nyitna. De, ha egy olasz BL-csapat versenyezne érte egy Premier League-es „kiscsapattal”, a BL-szereplőt preferálná.
