„Kiprich kultikus hősnek számít Rotterdamban. Hogy miért? Először is azért, mert egyáltalán nem úgy festett, mint egy futballista. Nem volt atletikus alkata, és nem volt szépfiú, aki folyton a megjelenésével foglalkozik.
A legfontosabb vele kapcsolatban, hogy egy volt közülünk, olyan volt, mint bármelyik hétköznapi ember. És hihetetlenül jó szeme volt a játékhoz. Egyszer készítettem egy interjút az edzőjével, Willem van Hanegemmel, aki azt mondta nekem, hogy Kiprich volt a legintelligensebb játékos a keretben
– magyarázta a 24.hu-nak Mark Bonisegna, a Feyenoord Kéz a kézben nevű szurkolói magazinjának egyik újságírója, amikor arról kérdeztük, mivel hódította meg a rotterdami szurkolók szívét a magyar csatár.
Nem sok magyar futballista mondhatja el magáról, hogy ilyen nyomot hagyott a külföldi csapata szurkolóiban, de elég elolvasni a Kiprich hollandiai góljait összefoglaló YouTube-videók kommentjeit, és máris kiviláglik, hogy „Jozef Kiprics” népszerűsége a mai napig töretlen.
„Kiprich 1989-ben, rémálomszerű időszakban érkezett a klubhoz, de ezután ragyogó évek következtek kultikus játékosokkal, akiket sosem felejtünk el. József nagyszerű focista volt” – olvasható az egyik kommentben.
„Már elmúltam 40, de nekem, és sok korombeli társamnak még mindig ő a kedvencünk. A népszerű jelző nem elég kifejező vele kapcsolatban, ő egy igazi legenda” – áradozott egy másik Feyenoord-drukker.
Kiprich 25 évesen szerződött ki Hollandiába, addigra itthon volt a csúcson, és megjárta a poklot is. A Tatabányával az NB I-ben kétszer volt második és kétszer harmadik, az 1988-as ezüstből 14, az egy évvel korábbi bronzból 10 góllal vette ki a részét, de a gólokat tekintve az 1984-1985-ös éve volt számára az etalon, amikor 18 alkalommal volt erdményes, és ezzel a honvédos Détári Lajossal holtversenyben besöpörte a gólkirályi címet.
A válogatottban 1984 szeptemberében, az Ausztria ellen 3-1-re megnyert vb-selejtezőn mutatkozott be, és a debütálása után megragadt a Mezey György által irányított csapatban, olyanannyira, hogy az osztrákok elleni bécsi meccsen ő volt a nyerőember fantasztikus szólógóljával és szemfüles találatával.
Természetesen bekerült a mexikói vébére utazó keretbe, de a szovjetek elleni összeomlásra ő sem tudott magyarázatot adni.
„Annyit tudunk, hogy tizenegyből tizenegyen poroszkáltunk a pályán. Csak tippelgetni lehet, néhányan azt mondják, hogy valamit megitattak velünk, de nem tudjuk konkrétan, hogy mi történt. Azt az öltözőt látni kellett volna a meccs után. Mindenki ült, nézett maga elé, és nem tudtuk, hogy mi van. Bejött Hegyi Iván, hogy mondjak valamit a meccsről, mert valamit írnia kell. Azt feleltem neki: Iván, írd azt, hogy akár hiszik, akár nem, én is játszottam” – emlékezett vissza az irapuatói 0-6-ra a DigiSport Megint mesélek című műsorában.
Ha a mexikói kudarc nem lett volna elég, 1986 őszén több válogatottbeli csapattársával együtt elvitték katonának, számára egyértelmű volt, hogy példát akartak statuálni rajtuk. A válogatottbeli száműzetés tíz hónap után ért véget, 1987 áprilisában már ismét játszott, igaz, nem sok öröme lehetett benne, mert a hollandok 2-0-ra verték a csapatot Eb-selejtezőn.
Kiprich 1989. augusztus 20-án debütált a Feyenoordban – vesztes meccsen, mert a Fortuna Sittard 2-0-ra győzött a De Kuipben. A pocsék bajnoki rajt (ez volt a harmadik forduló, és a Feyenoord mindössze egy ponttal állt) miatt feldühödött drukkerek a pályára rohantak, és megkergették a játékosokat, akik az incidens után sem kapták össze magukat, mert a következő négy meccsen csak két pontot szereztek, az egyik pontmentés épp Kiprich révén jött össze, aki első hollandiai gólját a Den Bosch elleni 1-1 alkalmával szerezte.
A rotterdamiak aztán szép lassan kiegyenesedtek, és végül nem voltak kiesési gondjaik, mert a 11. helyen zártak a 18 csapatos mezőnyben, Kiprich pedig 23 bajnokin 5 gólig jutott.
Az 1990-1991-es bajnokság sem a Feyenoordról szólt, a csapat nyolcadik lett, a bajnoki címet a PSV szerezte meg, amely mindössze jobb gólkülönbsége révén múlta felül az Ajaxot (a gólkirályi címen az eindhoveniek brazil gólzsákja, Romário, valamint az amszterdamiak holland zsenije, Dennis Bergkamp osztozott 25-25 góllal). A duplázás azonban nem jött össze a PSV-nek, mivel a kupaelődöntőben a Feyenoord kiejtette, amely a fináléban – hazai pályán – a Den Boscht is legyűrte 1-0-ra Rob Witschge góljával.
Ezzel a kupagyőzelemmel indult Kiprich nagy sorozata, mivel 1995-ös távozásáig minden évben nyert egy trófeát a klubbal. A legnagyobb sikere az 1993-as bajnoki cím volt, amikor a Feyenoord a PSV-re két, az Ajaxra négy pontot verve végzett a tabella élén. Kiprichnek a számok alapján ez volt a legjobb éve a rotterdamiaknál, 18 találatával csapata házi gólkirálya lett, és a góllövőlistán is csak négyen előzték meg: Bergkamp (26), Romário (22), Erik Meijer (MVV, 20) valamint Stefan Pettersson (Ajax, 19).
„1993. május 31-én, a bajnokság utolsó fordulójában a Feyenoord a Groningen vendége volt, és egyszerű volt a képlet: ha a csapat nyer, akkor bajnok. Ezen a meccsen szerezte Kiprich az egyik legemlékezetesebb gólját nálunk, egy előrevágott labdánál a felezővonalnál lefordult a védőjéről, így egyből lépéselőnybe került, majd a kapuig rohant a labdával, és mesésen átemelte a kapus fölött. Briliáns gól volt” – idézett fel egy szép emléket Mark Bonisegna.
A csapatot 5000 drukker kísérte el idegenbe, további 33 ezer pedig a De Kuipben, kivetítőn követte a találkozót.
Bonisegna még egy meccset emelt ki, amikor Kiprichről faggattuk, méghozzá azt, amikor 1995 májusában a Feyenoord a PSV-vel vívott rangadót, és a magyar csatár csak a kispadon kezdett. Mike Obiku góljával a hazaiak kerültek előnybe, de Ronaldo, valamint Peter Hoekstra révén a PSV fordítani tudott. Az eindhoveniek Stan Valckx kiállítása miatt emberhátrányban is őrizték az előnyüket, de csak az 50. percig, ekkor ugyanis a Feyenoord tizenegyeshez jutott.
„Odamentem a partjelzőhöz, és jeleztem, hogy csere lesz. Erre azt felelte, hogy még nem, majd a tizenegyes után. De spori, én lövöm a tizenegyest, mondtam neki” – idézte fel Kiprich az esetet. A cserecsatár hidegvérrel beverte a büntetőt az első labdaérintéséből, majd a 70. percben Gaston Taument beadása után a győzelmet jelentő gólt is megszerezte.
2:50-nél jön be Kiprich, hogy belőjje a 11-est, és 5:45-nél látható a második gólja:
Bonisegnát annyira megihlette Kiprich pályafutása, hogy verset is írt a tiszteletére, amiben külön kiemeli a leghosszabb sétát, ami egy tizenegyest megelőzött, utalva arra, hogy a csatár a cserepadról érkezett a büntetőt elvégezni.
Kiprich nem csak a pályán találta fel magát, ennek kiváló példája az a sztori, amikor egy sérülésből lábadozva az egész csapatot megviccelte. Történt, hogy az edzőteremben szenvedett, amíg a többiek kint gyakoroltak, ő pedig hamarabb végzett, mint a társak, és össze-vissza cserélgette a szponzori autók kulcsait. Majd természetesen visszament az edzőterembe, hogy a többiek ne fogjanak gyanút. Amikor hosszú szentségelés és keresgélés után mindenkinek meglett a kulcsa, jött a bosszú, a többiek elvitték Kiprich slusszkulcsát, és az autóját a pályától három kilométerrel arrébb parkolták le, úgyhogy jó nagyot kellett sétálnia, mielőtt hazaindulhatott.
„Ami nagyon menő volt, hogy nagyon hamar megtanult hollandul, igaz, azért nem értett minden szót. Az egyik meccs után egy újságíró megkérdezte tőle, miért lihegett annyira egy rövid sprint után.
Kiprich nem értette, mire utal az újságíró, mire az elkezdett olyan hangot adni, mintha ki lenne fulladva, és zihálva venné a levegőt. Igazán vicces jelenet volt
– mesélte Bonisegna, aki természetesen ezt a lihegős epizódot is belefoglalta a versébe.
Említettük már, milyen jó szívvel emlékeznek vissza a magyar légiósra egykori csapatánál, és ennek csalhatatlan jele, hogy 25 évvel az utolsó meccse után – ami a Volendam elleni, győztes kupadöntő volt, amikor a lefújás után a társak a vállukon vitték körbe Kiprichet – egy külön magazint adtak ki a tiszteletére, amit nem sok játékos mondhat el magáról.
16:30-nál látható, ahogy a síró Kiprichet ünneplik a többiek:
„Szenzációs hat évet töltöttem Hollandiában, ott aztán megismertem az igazi futballt” – jegyezte meg Kiprich a DigiSportnak adott interjúban, amelyre hollandok is rátaláltak, erről árulkodik, hogy a videóhoz kapcsolódóan olvasható olyan komment, amelyben a hozzászóló amiatt reklamál, hogy miért nincs holland nyelvű felirat, mert szeretné megismerni egykori hőse gondolkodását a futballról.
Sosem szerettem veszíteni, legyen szó sakkról, kártyáról vagy futballról. Minden meccsen úgysem győzhetsz, de ha így vagy beállítva, akkor többet nyersz meg, mint amennyit elveszítesz
– adott betekintést a mentalitásába Kiprich, és a Feyenoord-drukkerek ezt a hozzáállást nagyon is értékelték nála. Illetve nemcsak a drukkerek, hanem mindenki a klubnál, hiszen a Feyenoord életjáradékot folyósít a részére, valamint folyamatosan küldi számára a repülőjegyeket, hogy legyen ott a fontosabb eseményeken.
A Tatabányai varázsló 1995-ben egyszeres bajnokként (1993) és négyszeres kupagyőztesként (1991, 1992, 1994, 1995) hagyta el Hollandiát (164 tétmeccsen 68 gól került a neve mellé a Feyenoordnál), hogy aztán Ciprusra igazoljon, ahol volt bajnok, kupagyőztes és gólkirály is. Bizonyára az Apoel Nicosia szurkolói is szeretettel emlékeznek vissza rá, de a hollandok imádatát nem lehet felülmúlni, az idén nyáron is lehetett olvasni olyan turistáról, aki Várgesztesen nyaralt, majd átruccant Tatabányára, hogy meglátogassa Kiprichet.
Wat doet een Feyenoorder als blijkt dat zijn vakantieadres 10 minuten van Tatabanya is? De tovenaar zoeken uiteraard! Dankzij de @ESPN doc ‘Feyenoord, we houden van die club’ was het met Google Earth en streetview een eitje om het @Feyenoord icoon te vinden met dit resultaat!! pic.twitter.com/gFbZWdqLjp
— Alexander Verbruggen (@Alex_Verbruggen) August 9, 2023
„A legjobbakat kívánom neki a 60. születésnapján” – üzente Mark Bonisegna a jelenleg a megyei első osztályú Vértesszőlősnél edzősködő Kiprichnek. Csatlakozunk hozzá mi is, Isten éltesse a korábbi hetvenszeres válogatott klasszist!
A kiemelt képen piros-fehér mezben látható Kiprich József.
