A Szabó Istvánnal nemrég készített interjúm első kérdése végén azt találtam mondani, kevesen tudnak arról, hogy a Kecskeméti TE jelenlegi sikeredzője 2012-ben egyszer már irányította a KTE-t, amellyel végül az NB I 5. helyén végzett, mert akkor „papíron Török László játszotta el a vezetőedzői szerepet”.
Azóta is jóban vagyunk Pistával. Éppen a napokban hívott meg egy kis szakmai konzultációra.
Évről évre akadnak olyan klubok, amelyek kijátsszák az MLSZ pro licensz végzettségre vonatkozó szabályát. A jelenleg zajló bajnokságban rajtad kívül Toldi Gáborra is a „fantom vezetőedző” jelzőt aggatta a futballközbeszéd.
Nem vagyunk mi fantomok! Hús-vér edző vagyok.
Ettől még tény, hogy a te neved nemrég még Kisvárda FC mérkőzései, Toldi Gáboré 2021-ben a Debrecen, 2022 októbere és 2023 márciusa között pedig a Fehérvár mérkőzései után szerepelt az MLSZ meccsjegyzőkönyveiben vezetőedzőként, miközben Várdán Erős Gábor, a DVSC-nél valójában Huszti Szabolcs látta el ezt a feladatot. Mit gondolsz, a klubok döntéshozói miért kerülik meg ily módon az MLSZ előírásait?
Nem szeretnék találgatni, csak a saját eseteimről tudok beszélni. Ha Révész Attila például kizárólag olyat akart volna keresni, aki csak odaadja a papírt, de semmit nem kell csinálnia – ezt valóban fantom vezetőedzőnek hívhatnánk –, akkor vagy száz olyan pro licenszes edzőt talál, akinek nincs munkája jelen pillanatban. Én, mielőtt 2012-ben Kecskeméten, majd 2022 nyarán Kisvárdán kineveztek, mindkét klubnál már egy ideje szerződtetett alkalmazottként konkrét feladatkört láttam el.
Haladjunk sorjában. A 2012/13-as bajnoki rajton ki volt a tényleges vezetőedző?
Szabó Pista, ez nem kérdés. De az érthetőség kedvéért pár évet visszamennék a múltba, ha lehet. Fiatalon Kecskeméten, balszélsőként kezdtem a pályafutásomat, majd a Tiszakécske, a Honvéd labdarúgójaként az NB I-et is megjárva Szentesen középcsatárként fejeztem be az aktív futballt. Utolsó állomáshelyemen a végén már játékosedzőként dolgoztam, így kezdődött a szakmai karrierem. A vezetésemmel 2003-ban meg is nyertük az NB III-at. Osztályváltásra készült a város, az akkori polgármester ezt a hullámot meglovagolva kampányolt. Felavatta a Pusztai László Sporttelepet, ígért fűt-fát, de ez csak addig volt fontos, amíg le nem zajlottak a választások. Miután nyert, a város kihátrált a futballcsapat mögül, a tulajdonos pedig egyedül nem vállalta az NB II-t. Ezért én sem az NB II-be, hanem Kiskunhalasra, az NB III-ba kerültem.
Hol végzett a Kiskunhalas?
Féltávnál második helyen álltunk a Békéscsaba mögött. Ekkor keresett meg az akkor NB II-es Kecskemét. Jeleztem a tulajdonosnak, mi a szitu, annyit mondott: „Lacikám, ne gondolkozz, el kell vállalni, azt a játékost viszed magaddal, akit szeretnél!” Négy labdarúgóm követett. Kiesőhelyen érkeztünk, tavasszal hét meccset behúztunk zsinórban, végül kilencedikek lettünk. Ekkor már rendelkeztem B licensszel, később megszereztem az A-t és a prót is. 2006-tól kis megszakításokkal a 2017–18-as bajnokság rajtjáig dolgoztam Kecskeméten mindenféle szerepkörben. A 2006-ban érkező új tulajdonosi kör, Versegi János és Rózsa Pál nevezett ki az NB II-es csapat élére, és egy 2009-es, pár hónapos honvédos kitérőt leszámítva az évek alatt voltam utánpótlás-igazgató, vittem még egyszer az NB II-es csapatot, de irányítottam az NB III-as gárdát, utánpótlás-korosztályokat is edzettem, voltam szakmai igazgató, akadémiaigazgató és egyszer rövid időre az első keret vezetőedzője is.
A Honvédnál mit csináltál?
Tomiszlav Szivics hozott a helyemre az NB III-as csapathoz is egy szerb edzőt. Ekkor rövid időre állás nélkül maradtam. Jobb híján egyéni képzést tartottam gyerekeknek, amikor jött a Honvéd ajánlata. Hemingway úr az NB II-es második csapathoz keresett Honvéd-kötődésű edzőt. Szalai László irányította akkor a Magyar Futball Akadémiát egy nagyon fiatal csapattal, jórészt tizenkilenc éves gyerekekkel indultunk az NB II-ben. Remek rajtot vettünk, három meccsből hét pontot szereztünk, majd született egy vezetői döntés, miszerint, aki nem játszott szombaton az első csapatban, de élt és mozgott, annak vissza kell játszani a kettőbe.
Szombatig dolgoztam, hat napon keresztül gyakoroltattam a hétvégi taktikát a 25 fős keretemmel, majd vasárnap reggel jelentkezett 6–7 új játékos, akiket egész héten nem láttam, de be kellett raknom őket. Onnantól kezdve minden borult.
Oda kellett állnom a 19 éves srácaim elé, akik csillogó szemmel dolgoztak egész héten, mégsem játszhattak. Ezután már nem csillogott a szemük. Némelyik még könnyezett is. Helyettük motiválnom kellett volna olyan, az NB I-es keretből kimaradt labdarúgókat, akiknek nyűg volt az egész. Rövid úton elveszítettem az öltözőt. A történet abban csúcsosodott ki, amikor a Gyirmót Kispesten a 20. percben 2-0-ra vezetett ellenünk, Hemingway megjegyezte: „Hát milyen ez a védekezés? Nem tudod legyakoroltatni a csapatoddal a rögzített helyzeteket?” Meggondolatlanul azt feleltem: „A meccs előtt érkezik a kezdő fele. A sípszó előtt eddzek velük még egy óra hosszat, úgy jó lesz? De magának ezt hiába mondom, úgyse érti”. Amint kiejtettem az utolsó szavakat a számon, már tudtam, hogy ki vagyok rúgva. Hétfőn már hívott is Gács Pali, az ügyvezető, köszönés helyett csak annyit mondtam a telefonba: „Hányra menjek szerződést bontani?”
Visszatértél Kecskemétre?
Az U19-es csapathoz, amelynek Szabó Pista volt az edzője, én meg a másodedzője.
Így még inkább furcsa, hogy ebből a felállásból nemsokára az NB I-es csapatnál is egymás mellett dolgoztatok, csak éppen papíron helyet cseréltetek.
Igen, mert közben mindketten jelentkeztünk az MLSZ UEFA pro licenszes képzésére, ami papíron elengedhetetlen követelménye az NB I-es kispadnak. Nekem az NB I-es játékos-, az NB II-es edzői múltam miatt egy rakás bónuszpontot adtak, Pista hiába írt tökéletes felvételit, ezek nélkül nem lett meg a szükséges pontszáma. Engem felvettek, őt nem. Így Szivics 2011. novemberi távozása után Szabó Pista hiába végzett Kecskemét futballtörténelmének legjobb, 5. helyén a bajnokságban, mivel nem lehetett meg a szükséges papírja, nem lehetett vezetőedző sem 2012 nyarától. Emlékszem, éppen Manchesterben, a Unitednél tartózkodtam a pro licenszes képzés zárásaként kötelező tanulmányúton, amikor a kerringtoni edzőközpontban megcsörrent a telefonom. Sallói István sportigazgató és Rózsa Pál tulajdonos hívott, akik a távolból neveztek ki az akadémia és a klub szakmai igazgatójának, így valójában nem is vezetőedzőként, hanem ebben a minőségemben ültem az NB I-es Kecskemét kispadján úgy, hogy közben tényleg Szabó Pista csinált mindent.
Beleszólt a munkájába?
A hétindító értekezleten megbeszéltünk mindent, és leosztottuk a feladatokat. Én főképp az akadémiát irányítottam, és persze ott voltam a felnőtt csapat edzésen, néztem, kvázi felügyeltem azt is, de igazából Pista saját hatáskörében dolgozott Visinka Edével. Rózsa azt kérte, hogy folyjak bele jobban, ám továbbra is Pista csinált mindent. Megvolt a program, amiben Szivics novemberi távozása után dolgoztak, és ami jó volt, azon nem változtattunk.
Ha ilyen nagy volt az egyetértés, miért köszöntek el mégis hamarosan Szabó Istvántól?
Egyrészt nyáron több játékos is távozott. Másrészt a harmadik forduló után azt közölte velem a klubvezetés, hogy négy játékos nem játszhat.
Miért nem?
Klubérdekből.
Mit kell ezalatt érteni?
Adott számú pályára lépés után automatikusan meghosszabbodott volna az érintett négy labdarúgó amúgy lejáró szerződése, egyúttal, megemelkedett volna a fizetésük, a prémiumuk, stb.
Mi minden befolyásolja egy csapat összeállítását, amiről a kívülálló mit sem sejt?
Kecskeméten a vezetés volt annyira korrekt, hogy felvállalta, közli a döntést a játékosokkal. Viszont onnantól kezdve az öltöző hangulata, rendkívül érzékeny egyensúlya megváltozott. Mert, ugye, a másik játékosban is azonnal felmerül, ma ők, holnap én járhatok így. Hét forduló után jeleztem, én ezt így nem csinálom tovább.
Ezzel a döntésemmel azonban sérült Szabó Pista és Visinka Ede is, mert pro licensz nélkül nem vihette tovább a csapatot, ráadásul az új edző hozott saját stábot magával. Miközben én maradhattam a klubnál akadémiaigazgatóként, velük szerződést bontottak. Ebbe a barátságunk is belesérült, de mára szerencsére kibeszéltük magunkból a múlt tüskéit.
A felnőtt csapat munkáját nem figyeltem tovább, az akadémiára koncentráltam. Elég jól dolgozhattunk a kollégákkal, mert a tizenöt kiemelt akadémia közé kerültünk. Sok olyan 14–16 éves játékos pallérozódott akkor a kecskeméti akadémián – mint például Banó-Szabó Bence vagy a nála is fiatalabb Szalai Gabi –, akikből NB I-es, NB II-es labdarúgó vált.
Ha ilyen sikereket értetek el az akadémián, miért kerültél el onnan?
2015-ben az anyagi gondok miatt hiába rangsorolták vissza a megye 1-be az első csapatot, az akadémia nem sínylette meg a változást csak annyiban, hogy a tehetségeknek nem maradt házon belül megfelelő kifutási lehetőség, szintlépés. Ettől még dolgoztunk tovább. Aztán 2017 nyarán újra tulajdonosváltás történt. A mai napig nem tudom az okát, de nem velem képzelték el a folytatást.
Hogy éli meg az edző – ha tetszik, akadémia-igazgató –, amikor egyik napról a másikra nem hosszabbítanak vele szerződést?
Nem volt egyszerű. A történetem is azt bizonyítja, elég sok mindent megéltem már, nem érnek váratlanul dolgok, bár azért van, ami meglep. Ez is ilyen eset volt. Szentes Lázár hívott a Kisvárda Akadémiára, ám mivel súlyos beteg lett a feleségem, nem vállaltam be a költözést. Két évre, amíg gondoztam a nejem, kiírtam magam a futball körforgásából. Miután szerencsésen meggyógyult és teljesen felépült, elvállaltam a megyéből frissen feljutó, NB III-as Törökszentmiklós irányítását, mert szerettem volna visszakerülni a foci körforgásába. 2021 nyarától fél szezonon át vezettem a csapatot, majd, miután kiderült, hogy még ekkor is él a kisvárdai ajánlat, 2022 januárjában odaköltöztem. Egyszerre dolgoztam az U17-es és az U19-es csapatnál.
Azért az megint csak furcsa, hogy tíz év után ismételte magát a történelem, hiszen Erős Gábor, aki addig a csapatot vezette, szintén nem rendelkezett az előírt UEFA pro licenszes végzettséggel, ezért nyáron az utánpótlásból ismét, ráadásul a Konferencia Ligára készülő első csapat vezetőedzői székébe katapultáltál. Csak a papír miatt bízott meg Révész Attila? Hiszen, ha csak erre lett volna szüksége, akkor az akadémiát vezető Szentes Lázárt is beírhatta volna vezetőedzőnek.
Á, Lázár már rég kiábrándult, és érzésem szerint becsukta a kaput a felnőtt futball előtt, ezért semmiféleképpen nem vállalta volna.
Hogy érthetőbb legyen a kisvárdai helyzet, azt tudni kell, hogy Révész Attila rendkívül komoly rendszert épített ki, valóságos űrbázist, ahol tényleg minden adott a munkához. Nem csak a felnőtt csapatnál, de az utánpótlásnál is tízfős stábbal, minden korosztályra külön, egyedi program szerint dolgoztunk. Meg van adva, kinek mit kell csinálnia, pont úgy, ahogy anno a Manchester Unitednél láttam. Az a fél év, amíg az U17-es és az U19-es csapatot vezettem, rendkívül hasznosnak bizonyult számomra.
Ha minden adott a kisvárdai utánpótlásnál, miért a rengeteg légiós, miért nem mutatkozott be eddig egyetlen saját nevelésű labdarúgó sem – még a fiatalszabály miatt is egy román U-válogatott magyar ajkú srác, Hindrich Ottó védi a kaput – a felnőtt csapatban?
Még fiatal az akadémia. Szentes Lázár 2017 óta van ott. Ráadásul Kisvárdára nem tudsz játékost igazolni, mert a nagyvárosok, Nyíregyháza, Diósgyőr, de még Debrecen is – lásd a Fradiban éppen játszó, de várdai kötődésű Baráth Péter karrierjét – elszipkázza az ott vagy a közelben született tehetségeket. Viszont személyes tapasztalatom alapján állíthatom, három éven belül lesznek az NB I-es csapatban saját nevelésű gyerekek.
Ez kifejezett cél?
Mindenáron és minél előbb ezt szeretné elérni Révész Attila. Ennek érdekében folyamatosan kontroll alatt tartja az akadémiát is, minden játékost ismer, és már most tudja, kiből lehet NB I-es labdarúgó.
Térjünk vissza a fantom vezetőedzőséghez, mert a külső szemlélő Kisvárdán is csak azt látta, továbbra is Erős Gábor dirigál, cserél, meccsel, miközben Török László nyilatkozik „vezetőedzőként” mérkőzés előtt és után.
A 2022-es bajnokság végén azt belülről is láttuk, hogy új edzőre lesz szükség, mert Gábornak nincs papírja. Nyilvánvaló, hogy kéznél voltam, tavasz végén beszélgettünk is Attilával erről, de csak szőrmentén. Alapvetően külsős edzőt keresett, de kíváncsi volt, mit szólnék ahhoz, hogyha vezetőedzőként csatlakoznék a stábhoz.
Mit feleltél?
Hogy megtisztelő lenne, ha úgy gondolja, örömmel beállok a stábba. Telt-múlt az idő, már az utánpótlás bajnokság osztályozói után éppen mentem volna szabira, amikor hívott, hogy úgy döntött, vezetőedzői pozícióba léptet elő.
Erős Gáborral hogyan osztották fel a munkát?
Természetesen nem úgy, hogy adtam a papírt, és nem csináltam semmit. Nyáron csatlakoztam az ezüstérmes csapat stábjához. Nem kívülről, hanem belülről. Sokat néztem a felnőtt edzést, ismertem már a kisvárdai programot. Láttam, hogy remek munkát végeztek, tényleg csodálatos eredményt értek el. Attila azt kérte, hogy vezetőedzőként csatlakozzak a stábhoz, de maradjon meg az irányvonal, ha úgy tetszik az a munka- és döntéshozatali rendszer, amit addig alkalmazott a klub. Eleinte nehezebben ment, mert meg kellett ismernünk egymást, de gyorsan összehangolódtunk. Az első edzéstől az utolsóig mindent megbeszéltünk, döntéseket hoztunk, amelyek alapján mindenkinek megvolt a maga feladata ebben a szakmai stábban. Az pedig, hogy Gábor meccselt már csak azért is kézenfekvő, mert egy 11 nyelven beszélő csapatnál sokkal hatékonyabb, ha egy négy nyelven beszélő edző kommunikál a csapattal. Ma már nemcsak kollégák, barátok is vagyunk.
Az igaz, hogy ennek a döntéshozatali rendszernek a csúcsán Révész Attila áll, lényegében mindenről ő dönt sportigazgatóként?
Tény, Attila olyan sportigazgató, aki folyamatosan kontroll alatt tart minden edzést az utánpótlásban és a felnőtteknél is. Előfordult, hogy megnézte a heti programot, edzéstervet, amit kitaláltunk, majd, miután megbeszéltük vele, változtattunk rajta. Ezzel nincs is semmi probléma. Kisvárdán ő a főnök. A pályamunkásoktól kezdve a kollégiumi takarítónőkig minden részleget felügyel a klubnál. Minden reggel végigsétálja az egész sportingatlant, és ha talál egy fűcsomót, amit a saroknyíró nem szedett le, már hívja is a fűnyíró embert. Kívülálló számára lehet, hogy túlzásnak tűnik ez, de valahogy így kell csinálni. Amikor megérkeztem, azt mesélték, hogy anno, amikor még csak a régi centerpálya és egyetlen edzőpálya állt, körbenézett, és elkezdett mutogatni, hogy itt ez lesz, ott az lesz, amott meg amaz, és lépésenként meg is valósította. Valóban egy olyan infrastruktúrát és működési rendszert épített fel az évek alatt, és működtet azóta is, amelyre büszke lehet.
A románcotok mégis rövid úton véget ért idén tavasszal. Miért menesztette a teljes stábját Révész Attila?
Nagyon jól indultunk a Konferencia Ligában. A nemzetközi porondon újoncként négy mérkőzésből hármat megnyertünk, itthon majdnem ledolgoztuk a Molde ellen a háromgólos hátrányunkat. A bajnokság első, második fordulójában is végig dobogón álltunk, de sajnos mind a két körben, ahogy a harmadikban is akadtak hullámvölgyeink. A Kecskemét például azért van ott, ahol, mert ők jószerivel nem kerültek gödörbe egészen mostanáig – legalábbis a kívülálló ezt látja. A harmadik etap elején pedig sajnos valami elveszett. Az ellenfelek is kiismerhették a hibrid focinkat, a gyors forgatásainkat, az átmeneteinket. Ha labdát is szereztünk, és lett volna kontralehetőség, nagyon gyorsan visszatámadt vagy visszazárt az ellenfél, és felállt védelem ellen nem tudtunk elég eredményesen bontani.
Kruscsiccsal sem lett jobb a csapat. Sőt.
Nyilván nem vagyok abban a pozícióban meg abban a helyzetben sem, hogy bármit mondjak a Kisvárdáról. Maradjunk annyiban, nagyon jól éreztem ott magam. Nagyon hálás vagyok Szentes Lázárnak, hogy odavitt, Attilának, hogy kinevezett NB I-es edzőnek, mondhatom azt is, hogy ezzel visszahelyezett a magyar futballtérképre.
Oda, ahova nagyon sok remek magyar szakember vágyik, de NB I-es szinten ez bizony keveseknek adatik meg.
Mit gondolsz, leszel még valaha valódi, teljes felelősséggel, szabad kézzel felruházott NB I-es vezetőedző?
Létezik ilyen? Nem kutakodok más kluboknál, de ahogy hallom, elég ritka az ilyen. De például Kecskemét ebben is példát mutat. Szabó Pista úgy működik jelen állás szerint, mint amit láttam Manchesterben. Mint, Sir Alex Ferguson. Remek stábbal vette körül magát, amelyben mindenki tudja és elfogadja a feladatát. Pista a főnök, ő felügyeli a játékoskiválasztástól kezdve a tehetséggondozáson át az utolsó edzésgyakorlatig az egész folyamatot. Egyvalami nem tartozik hozzá, a szerződéskötés jogi része. Szerintem azon kívül mindent ő felügyel. Ezzel a működési renddel ugyan nem bajnokként jutottak fel, de azért letarolták az NB II-t, és az NB I-ben is tartósan jó teljesítményt nyújtanak úgy, hogy az NB II-es csapat 80 százaléka megmaradt.
Szóval, leszel még NB I-es edző?
Az NB I jelenlegi légköre nagyon megfogott, teljesen más, sokkal rendezettebb, mint annak idején. De erre a kérdésre szerintem senki sem tud konkrétan válaszolni, mert azt senki sem jelentheti ki, hogy igen. Voltam én már minden, szakmai igazgató, akadémiaigazgató, edző több szinten. Mindegyik pozícióban jól éreztem magam, mert mindegyik más és más kihívást jelentett. És igen, nyilván nagyon szívesen lennék valódi vezetőedző. De a kisvárdai munka azt is bebizonyította, ahol harmónia van a stábban, ott stábtagként is jó dolgozni. Eddig is megtalált a foci, most is megtalál majd, ha akar.
