Mi vesz rá egy, a szombathelyi futballranglétrát egészen az Illés Akadémiáig kijáró gyereket arra, hogy 16 évesen ne az álmát kergesse tovább, hanem az osztrák ötödosztály egyik falusi csapatában, az SV Eberauban rúgja a bőrt?
Nem egy szokványos út az enyém, az biztos. Igazából az a focipálya volt a házunkhoz a legközelebb. Szentpéterfán, egy alig ezer lelkes határfaluban éltem a családommal. Az osztrák oldalon pedig az első falu Eberau – vagyis Monyorókerék. Több falubeli barátom is focizott ott. Kézenfekvőnek tűnt.
Egyszerűen felpattantál a kerékpárodra, és áttekertél a határ túloldalára?
Többnyire így. Majd utána vissza. Édesapám is focizott amatőr szinten – a bátyám a mai napig Ausztriában, alacsonyabb osztályban játszik –, úgyhogy a futball, a sport szeretete benne volt a családban. Apu ezért vitt el Szombathelyre és íratott be a Lurkó utánpótlásklubba. Úgy ment ez akkoriban, hogy aki kinőtte a Lurkót, azt feladták a Haladásba. Én 12–13 éves lehettem, amikor leigazoltak. Majd miután lett Illés Akadémia, akkor már nem ment mindenki a Haladásba, hanem akit ügyesebbnek gondoltak, azt az akadémia felé terelték.
A csapatomból mi is csak páran jutottunk be oda. De az Illés Akadémián megakadt a pályafutásom. Nem nagyon játszottam meccseket, ezért inkább átkerekeztem a határon.
Miért nem játszottál meccseket?
Gyengébb, vékonyabb és alacsonyabb is voltam, mint a korombeliek. Úgymond később érő típus. Egy darabig játszottam, az Illés Akadémia teremtornáin többször is gólkirály lettem, a legjobb játékosnak választottak, de csak addig, amíg még hasonlóak voltak a testi adottságok. Aztán kicsit lemaradtam a többiektől.
Elég sok ilyen történetet ismer a magyar futball, ahol a korábban érő gyerekek miatt éveken át a kispadot koptatják a 14 éves korukig kifejezetten tehetségesnek mondott srácokkal. Nagy Ádám is így járt a Vasas Akadémián. Hogy élted meg a mellőzést?
Nem egyszerű, amikor az ember nem játszhat, nem kap lehetőséget. Úgy igazából ki sem derül, mire lehet képes. De aztán hál’ istennek idővel jobbra fordulnak a dolgok.
Most sem vagy egy Böde Dániel- vagy Ádám Martin-alkat. Hány centi vagy és mennyi a súlyod?
187 centi, és 78 kiló lehetek.
Mikorra érted el ezt a magasságot?
21–22 éves koromra.
Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy a korábban U15-ig még tehetségesnek gondolt magyar labdarúgók közül sokan úgy tűnnek el a süllyesztőben, hogy – mint esetedben – 99 százalékának egy-egy véletlenül megnyíló hátsó ajtón sem sikerül visszakapaszkodnia a profi futball világába?
Nem tudom, mi lehet ennek az oka. Talán nem elég türelmesek az utánpótlásedzők?
Eredménycentrikusak már az utánpótlásban is, ezért nyilván nem kockáztatnak egy később érő típusú gyerekkel, akit könnyebben ellökdösnek, ezért nem is adják meg nekik a lehetőséget.
Pedig az MLSZ harcol az ilyen szemlélet ellen, a nyolc kiemelt magyar akadémiai csapat ki sem tud esni a kiemelt bajnokságból.
Attól függetlenül valamennyire presztízst csinálunk az eredményességből.
Kinek az ötlete volt, hogy Ausztriába menjél focizni?
Igazából az enyém. Aztán megkérdeztem édesapámat, aki nem ellenezte, úgyhogy családi döntésnek is mondhatjuk.
Rögtön a felnőttfutballba kerültél?
Egy évet töltöttem talán az egyetlen korosztályos csapatuknál, aztán már a felnőttben játszottam.
Hány évesen léptél pályára először a felnőttek között?
17 lehettem talán.
Mit tapasztaltál? Mi a különbség mondjuk a Szombathely, az Illés Akadémia meg az osztrák ötödosztály között?
Ausztriában az öltözővel, a pályák minőségével sosem volt gond, ott még a hatodosztályban is tökéletes a gyep.
És az edzésmunkában? Ugyanúgy napi egy edzés és hétvégén meccs a program?
Á, dehogy. Heti egy-kettő. Maximum kettő.
2011–12-ben járunk, ha jól számolom. Mekkora nézősereg előtt játszottatok egy-egy hazai ötödosztályú meccsen?
Ilyen szinten két–háromszázan mindig kint voltak, de amikor közeli ellenfél jött, nyolcszáz–ezer ember is vett jegyet.
Hogy kell elképzelni a meccsnapot?
5–6 euró a jegy, mindenki szépen megveszi. A büfés már a meccsek előtt süti a virslit, a kolbászt, csapolja a sört. Mindenki boldog, tapsol, szurkol, akkor se dől össze a világ, ha veszít a csapat, mert így is, úgy is elkezdődik a falunap, a népünnepély. A jegy- és büfébevételből, illetve a helyi vállalkozók adakozásából jön össze a pénz, amiből egy-egy csapat el van ezen a szinten.
Heti egy-két edzés mellett elég sok a szabadidő. Mit csináltál a foci mellett?
Az érettségiig a szombathelyi gimibe jártam és tanultam. Utána pedig dolgoztam.
Mit?
Eberauban eleinte alkalmi és idénymunkákat kaptam. Mindent elvállaltam, volt, hogy a szőlőben dolgoztam.
Beszéltél németül?
Kezdetben csak pár szót pötyögtem, de ez nem okozott gondot, mert sok magyar dolgozott kint, még a falumból is. Idővel, amikor már jobban ment a német, az eberaui klub egyik vezetőjének a garázskapus cégénél kaptam állást Oberwartban. Azaz Felsőőrön.
Mi volt a feladatod?
Segédmunka. Fogd meg, tedd ide, vidd oda, add a csavarhúzót és így tovább.
Ezzel mennyi pénzt lehetett keresni akkoriban?
Az osztrák minimálbért kaptam, olyan 1200–1300 eurót.
És ötödosztályú focistaként?
Futballból havi 600–800 euró jött össze, a garázskapumelóból érkezett a a jövedelmem nagyobbik fele.
A kettő együtt kétezer euró. Egy 19–20 éves magyar srácnak különösen tisztességes jövedelem lenne ma is.
Tökéletes volt. Nem is panaszkodtam.
Meccsek után legalább volt miből Szombathelyen szórakozni?
Valahogy így, hacsak éppen nem maradtunk kint Ausztriában.
Meló mellett, heti egy-két edzéssel 2016 nyarára mégiscsak felküzdötted magad Mattersburgig, amely akkoriban masszív osztrák Bundesliga-csapatnak számított. Valljuk be, ritkán szokott az ember az ötödosztályból egy első osztályú profi klubba igazolni. Jó menedzsert találtál?
Á, dehogy. Nem volt menedzserem. Amikor az ötödosztályból feljutottunk az Eberauval a negyedosztályba, ott is mindjárt megnyertük a bajnokságot úgy, hogy Mattersburg második csapata végzett mögöttünk. A szezonban játszottunk egymás ellen két meccset is, szóval valamennyire tudták követni, hogy mi, hogyan, merre, meddig. Aztán az Eberau nem vállalta a harmadosztályt, mert annak a költségeit a falu nem bírta már el. A Mattersburg viszont megkeresett, átigazoltam.
A korábbi szombathelyi csapattársak, edzők mit szóltak a karriered alakulásához?
Nem tartottam a kapcsolatot velük.
Annyira lekerültél a magyar futballtérképről, vagy egyszerűen nem figyeli senki itthon az osztrák alacsonyabb osztályú futballt, hogy bár az évek alatt Eberauban 57 meccsen 35 gólt szereztél, mégsem kérdezte meg senki, mi van veled, látom, jól megy a játék, nincs kedved hazatérni a Haladáshoz?
Nem igazán.
Ebből a radar alatti létből 21 évesen kerültél Mattersburgba, ahol végül a Bundesligában is pályára léptél 16 alkalommal. Ennél a klubnál milyen tapasztalatokat szereztél?
A Mattersburg 2-be, az amatőr csapatba igazoltak le. Fiatalabb, az ifiből kiöregedett 18–19 éves játékosok alkották a csapat többségét, már-már idősnek számítottam a 21 évemmel. Itt rendesen heti négy–öt edzésen vettem részt, plusz nyilván hétvégente egy-egy meccsen.
Ide is Szentpéterfáról ingáztál, vagy a mattersburgi fizetésedből már futotta helyi albérletre is?
Összességében nem kerestem többet, mint Eberauban a focival és a garázskapuzással együtt, de nem kellett dolgoznom mellettem, és mégiscsak visszakaptam az esélyt, hogy esetleg még lehet profi futballista belőlem. Tudtam, hogy az amatőr csapatnak van egy első osztályú profi csapata, és vártam a lehetőséget, hátha egyszer felvisznek. Ezért elköltöztem otthonról, de nem Mattersburgba, hanem Sopronba, mert autóval onnan is csak 25 perc volt az út az edzőpályáig. Jól indult a szezon, nagyon ment a kettes csapatban, és mivel az első csapatnál nem jöttek az eredmények, meg sérülések miatt kicsit elfogytak, már szeptemberben felhívtak, hogy menjek fel egy edzésre. Emlékszem, egy csütörtöki napon csörgött a telefonom, aztán hétvégén már kezdtem is a Ried ellen, és adtam egy gólpasszt. Mattersburgban sosem volt sok néző, de a Bundesligában azért más a körítés, mint a Landesligában. Szóval ez a meccs fantasztikus, meghatározó élmény az életemben.
A 2016/17-es szezonban az osztrák első osztályban 11 meccsen egy gólt szereztél a már említett Ried elleni gólpasszodon kívül. Ha nem kerültél keretbe, a kettes csapatban léptél pályára, ahol lövöldözted a gólokat. Ezek után sem tűnt fel Magyarországon senkinek, hogy van itt egy magyar srác, aki bemutatkozott az osztrák Bundesligában?
Egyetlen megkeresés nem érkezett még akkor sem. Viszont a Mattersburgtól kaptam egy új szerződést, immár az első csapattól. Szerettem ott lenni, éreztem a megbecsülést.
Ki volt az edződ?
Ivica Vastic (támadó középpályásként igazi ikon Ausztriában, főképp Grazban – a szerk.). Ő vitt fel az első csapathoz.
Mennyire voltál megszeppenve, amikor beléptél az első osztrák profi csapatod öltözőjének az ajtaján?
Nyilván csendesebb voltam az első edzéseken, de aztán feloldódtam. A jó közeget hamar meg lehet szokni. Már a Mattersburg amatőrben is profibb mentalitást tapasztaltam, de itt minden szinten kiszolgáltak minket épp úgy, ahogy most már Magyarországon is tapasztalom.
Mégsem sikerült a nagy áttörés, nem eresztettél gyökeret a Bundesligában. Miért nem?
Vastictól 2017 januárjában megváltak, és Gerald Baumgartner érkezett a helyére. Eleinte néha-néha játszottam nála, aztán nem. Ezért amikor a másodosztályú Lafnitz megkeresett, a több játéklehetőség miatt odaigazoltam, és játszottam is folyamatosan. Jól ment a játék, ott is rúgtam jó pár gólt.
Ha hinni lehet a statisztikáknak, a Mattersburg 2-ben három év alatt 57 meccsen 51-et gólt szereztél, az első csapatban 16/1-es, míg a a másodosztályú Lafnitzban egy évad alatt 29/11-es mutatóval zártál. Ha ilyen jól ment, 2020 nyarán miért igazoltál haza, ráadásul nem is az élvonalba, hanem az NB II-es Gyirmóthoz?
Mert megkeresett Tamási Zsolt, a Gyirmót sportigazgatója.
Tamási korábban éveken át az MTK agárdi akadémiáját vezette, az 1994-es születésű korosztályt is vitte. Meccseltetek egymás ellen, emlékezett rád?
Szerintem nem ismert előtte. A menedzserem – aki több magyar csapatnál is próbálkozott – ajánlott be. Tamási vette a fáradtságot, kijött Ausztriába, és több meccsemet is megnézte. Neki sokat köszönhetek.
Ezek szerint ekkor már volt menedzsered?
Igen, Paunoch Péter.
Ő talált rád, vagy te kerested meg, hogy segítse előrébb vinni a pályafutásodat?
Ez is egy különös történet, amit ráadásul csak elmesélésből ismerek. Az egyik szentpéterfai barátom Pesten vett részt egy edzői kurzuson. Ott ismerkedett meg Péterrel.
Szó, szót követett, elmesélte, hogy van egy haverja, aki a Mattersburgban, az osztrák Bundesligában is játszott, fényezett, hogy rengeteg gólt szerzek. Peti állítólag utánam nézett, aztán kijött egy meccsemre, és utána bemutatkozott. Szóval ő is csak a szerencsés véletlennek köszönhető. Így álltak a csillagok.
Mi az erősséged? Mi győzhette meg Tamási Zsoltot, hogy a játékoddal segíteni tudod majd a Gyirmót céljait?
A mentalitásom mindenképpen. És fejjátékban sem vagyok rossz.
Milyen a mentalitásod?
Rendben van a vérmérsékletem, néha még egy kicsit túlzott is talán. Előfordul, hogy összeszólalkozom az ellenfél védőivel. De ez talán benne is van a játékban, és csak azt bizonyítja, hogy a győzni akarásom százszázalékos.
Megnéztem, a sárga lapokat is gyűjtöd becsülettel, de az elmúlt három évben piros lapot nem kaptál.
Nem tartom magam feleslegesen szabálytalankodó típusnak, de ha megköveteli a helyzet, felveszem a kesztyűt.
A Gyirmóttal előbb feljutottatok az első osztályba, majd hiába az ott szerzett 13 gólod és 6 gólpasszod, 2022 májusában kiestetek az NB II-be, te viszont maradtál az OTP Bank Ligában, mivel Paksra igazoltál. Szóba sem került, hogy Gyirmóton maradj?
Nem járt még le a szerződésem, ezért nem is volt olyan könnyű a távozás. Szerették volna, hogy maradjak, hogy segítsek egyből visszajutni. De több csapat is megkeresett.
Akadt a Paksnál nagyobb nevű, nagyobb tradíciójú klub is az érdeklődők között?
Nagyobb tradíciójú igen, de jelen pillanatban nem biztos, hogy jobb is.
Mi döntött a Paks mellett?
Az, hogy a klubigazgató, Haraszti Zsolt többször is eljött hozzám Szombathelyre, és személyesen győzött meg arról, hogy pénzt áldoznának rám, kivásárolnának a szerződésemből, mert komolyan gondolkodnak bennem.
Immár három magyar edző – Csertői Aurél, Waltner Róbert és Bognár György – futballról való gondolkodását ismerted meg. Az első kettő inkább a biztonságos védekezésből építkező, reaktív játékot alkalmazó szakember, míg Bognár proaktív, offenzív játékot vár el a csapataitól. Neked egyik stílusban sem akadt gondod a góltermeléssel, ugyanakkor a statisztikák azt bizonyítják, mégiscsak az idén a legmagasabb a szám a neved mellett – jelenleg 23 bajnokin 17 gól és 2 assziszt. Kis híján minden meccsen benne vagy egy gólban. Melyik edződ filozófiája áll hozzád közelebb?
Csertői Aurélnál és Waltner Robinál nagyjából ugyanazt kellett csinálnom. Mindkét vezetőedző inkább klasszikus kilencesként gondolt rám, a csapattársaim ezért kifejezetten keresték a centert, meg kellett tartsam, és le kellett készítsem a labdákat. Ezért abban a rendszerben is rendre megtaláltak a labdák, jöttek a gólok. Ha azonban csak a gólhelyzetek várható számában gondolkodunk, vagy abban, hogy Bognár Gyurinál – miközben a védekezésben nem kell annyira visszasegítenem – sokkal több beadás jön oldalról, nekem pedig kifejezetten erősségem az érkezés, a fejjáték, úgy az ő filozófiája talán közelebb áll a karakteremhez.
Végül is csatár a kapu előtt érzi jól magát.
Ösztönösen fejelsz ilyen jól, vagy kiemelten fordítasz rá időt, külön is gyakorlod?
Sose gyakoroltam. Igazából ösztönösen jön. Az elején felismertem, hogy jó ritmusban tudok elég magasra ugrani, szóval, hogy van ehhez érzékem.
29 éves leszel idén októberben, és mivel az osztrák Bundesligában a 16 meccseden csak 695 játékpercet töltöttél a pályán, kijelenthető, igazából 27 évesen váltál stabil első osztályú labdarúgóvá. Marco Rossi azt észtek elleni felkészülési és a Bulgária elleni Eb-selejtezőre behívott a válogatottba is. Mennyire nőtt meg az étvágyad, a következő években mit látsz magadban?
Hogyha valamiben éppen sikeres vagy, jobban megy a szekér, szerintem nem csak a fociban, az élet minden területén megnő az étvágy. De majd az idő mindent eldönt.
Az elmúlt két évad gólkirályát a Paks adta, utána Hahn János, majd Ádám Martin is egyből külföldre igazolt. Jelen állás szerint idén is a paksi lesz a legjobb gólszerző az NB I-ben. Visszamennél külföldre?
Három évre írtam alá Pakson. Időm van. Persze, ha lesznek megkeresések, én is és a klub is jól jár, akkor elgondolkodnék rajta.
Ékes bizonyítéka vagy annak, hogy kellő kitartással, alázattal a futball iránt, és némi szerencsével, egy teljesen más, egyáltalán nem szokványos úton is megvalósíthatja a labdarúgó az álmait. Azok az edzők, akikkel annak idején Szombathelyen, és az Illés Akadémiánál foglalkoztak veled, akik miatt úgy döntöttél, hogy inkább az osztrák ötödik osztályba veszed az irányt, az elmúlt három évben sem hívtak fel, hogy „Barna, nem lenne időd valamikor eljönni a jelenlegi csapatomhoz, hogy tarts a srácoknak egy élménybeszámolót?
Nem volt ilyen telefon.
