Nem sok jót jósoltak neki, mert angyalföldi bemutatkozása – 1969. április 6. – alkalmával két potyagólt szedett be, és a Kenderesi kapust, valamint Mészölyt, Menczelt, Farkast nélkülöző Vasas 3-2-es vereséget szenvedett a Fáy utcában az MTK-tól. A Népsport a mezőny leggyengébb osztályzatával sújtotta – 4-esre értékelte –, és az érdemjegyet tekintve alig járt jobban 1969. augusztus 31-én, amikor az immár Mészöllyel, Menczellel, Farkassal – meg Ihásszal, Müllerrel, Puskás Lajossal – felálló Vasasra akkoriban értelmezhetetlen csapást mért a Szentmihályi – Káposzta, Solymosi, Noskó – Dunai III, Göröcs, Zámbó – Fazekas (Tóth András), Bene, Dunai II, Nagy László összetételű Újpest.
Mészáros Ferenc 5-öst, az angyalföldi csapat 6-ost kapott (6-1).
A félidő 1-1 volt, Szentmihályi Antal, az Újpest kapusa 9-esre védett, a három gólt szerző Bene Ferenc 9-esben és 9-esre játszott.
De Mészáros nagyobb formátumú tehetség volt annál, mint hogy tizenkilenc éves korában eltűnjön a süllyesztőben. Húsz esztendősen már tagja volt a Vasas Közép-európai Kupa-győztes alakulatának, amely az 1970 júniusában rendezett döntő visszavágóján fordított marseille-i eredményt ért el az Inter Bratislava ellen, azaz Pestre megérkeztek ugyan, de nem jöttek a csehszlovákok (4-1).
Azzal is a frászt hozta a trénerekre, hogy örökösen a dereka körül járatta a labdát, a szakvezetők mindig attól féltek, hogy egyszer beejti a lasztit a kapuba.
Nem ejtette be. Így hát 1973-ban előbb MNK-t nyert a Vasassal, majd a jugoszlávok ellen bemutatkozott a válogatottban, amely 1-1-et ért el Belgrádban. A következő évtől rendszeresen ő állt a címeres mezes csapat hálója előtt, és még azt is megengedte magának, hogy a Szolnokon rendezett Magyarország–Svájc találkozón kifejelje (!) az alpesiek kitűnő irányítója, René Botteron szabadrúgását. Húszezer helyszíni és megannyi tévénézőben maradt meg ez a jelenet meg az, hogy az extravagáns Bubu nem kapott gólt (1-0).
A mérkőzést azért tartották a Tisza-parti városban, mert az MLSZ megsértődött a fővárosi szurkolókra, amiért csak nyolcezren mentek ki a Népstadionba 1973 novemberében a Magyarország–NDK barátságos meccsre (0-1). Ezért még Albert Flórián válogatott-búcsújátékát is Székesfehérvárra helyezték ki, jóllehet a „Császárnak” nem sok kapcsolata volt Sóstóval.
Azon a meccsen Géczi István őrizte a nagyok kapuját, mert az A együttes több tagját az utánpótlás-válogatottba rendelték a 23 éven aluliak Eb-döntőjére. Nem tették rosszul: a felnőtt együttes 3-2-es győzelemmel köszönt el Alberttól, míg a Mészáros – Török Péter, Harsányi, Horváth, Kántor – Dunai III, Tóth András, Nagy – Fekete, Kiss Tibor, Várady összeállítású U-csapat 4-0-ra győzött a keletnémetek ellen, és elhódította az Európa-bajnoki címet.
A kapus újabb nagy dobása 1977-ben következett, amikor a Mészáros – Török, Hegedűs, Komjáti, Kántor – Gass, Müller, Zombori – Kovács István, Izsó, Várady összetételű, kereken száz gólt szerző Vasassal bajnoki elsőséget ünnepelt. (Máig ez a piros-kékek utolsó NB I-es diadala.) Noha a tartalékja is válogatott kapus, a szintén kiváló Tamás Gyula volt, az évad 34 találkozójából 32-n védett. Nyolcszor egyetlen gólt sem kapott, 14-szer csak egyet. Bekerült az 1978-as vb-keretbe is, az olaszok ellen (1-3) játszotta első világbajnoki mérkőzését. A következőt már az 1982-es Mundialon vívta a nevezetes „salvadori” 10-1 alkalmával. Ezen a vb-n a magyar csapat minden találkozóján Mészáros védett, de a belga Alex Czerniatynskitől kapott egyenlítő gólra aligha volt büszke (1-1).
Igaz, a továbbjutást nem ez, hanem White angol játékvezető döntötte el, aki 1-0-s magyar vezetésnél nem állította ki a Fazekas Lászlót leterítő Jean-Marie Pfaff kapust.
A soroksári, ennélfogva NB I-es pályafutását az Egyetértésben kezdő Bubu akkor már Portugáliában szárnyalt, mert a Vasas 1981-es MNK-győzelme után a Sportinghoz szerződött. Bajnoki címet és portugál kupát is nyert a lisszaboni csapattal, az első esztendőben Az év kapusának választották az ibériai országban. Majd amikor 1984-ben hazatért, jelentkezett a Fáy utcában, de ott a junior csapatban akartak neki helyet szorítani. Nem csupán harmincnégy éve miatt teljességgel érthetetlenül… Elszegődött hát Győrbe, az ETO-hoz, majd két évad után visszament Portugáliába a Setubalhoz.
A válogatottban 1988 tavaszán, a dánok ellen védett utoljára (29-edszer). A 2-2-es találkozón olyan társai voltak, mint Détári Lajos, Bognár György, Kiprich József.
Generációkon átívelő pályafutására jellemző, hogy miközben e nekrológot írtam a 72 éves korában elhunyt Mészáros Ferencről, felhívott Hegedűs Péter, aki 243 NB I-es mérkőzésen védett a Szombathelyi Haladásban (előtte meg 26 első osztályú meccsen a Kaposvári Rákócziban). Döbbent hangon mondta:
Teljesen odavagyok. Annak idején Bubu volt a bálványom.
Nem állt ezzel egyedül.
