Gondolkodott már azon, hogy ha nem a Szoboszlai Dominik, és az ön édesapja által alapított Főnix Gold FC-ben tölti gyermekkorában a meghatározó labdarúgó éveit, és valami teljesen más elv, edzésmódszer mentén zajlik a képzése, akkor is ott tartana-e, ahol most?
Még sosem. De ettől függetlenül ki merem jelenteni, nem tartanék itt. Amiből most élek, annak a nyolcvan százalékát tizenöt éves koromig a Főnixben tanultam.
Hét évet futballozott nevelőklubjában. Mi az a maradék húsz százalék, amit az azóta eltelt nyolc évben tanult meg?
A nagypálya taktikai mozgásait, játékelemeit. Meg a rutint, ami rakódik az emberre az évek alatt, és még nyilván rakódik is majd.
Szoboszlai Dominik édesapjáról, Zsoltról tudni lehet, hogy NB I-es szinten futballozott. Az ön apukája is igazolt játékos volt?
Soha életében nem focizott versenyszerűen.
Ennek ellenére beleszól a munkájába, tesz észrevételt, ad tanácsot?
Amíg otthon laktam, addig kőkeményen ment meccsek után az elemzés. Hol kritizált, hol dicsért, mindig éppen azt mondta, amit a látottakról gondolt.
Elfogadta az értékeléseit?
Sosem a szakmai részt elemezte, hanem elsősorban a mentalitásomat, a hozzáállásomat. Ő ismer a legjobban. Olvasott a mimikámból, a testbeszédemből. A szakmai rész elvárásait, fejmosásait, tanácsait Zsolttól kaptam meg. Persze apuval szakmáztunk is olykor, mert óhatatlan, hogy a szülő kíváncsi, mit mondott az edző az öltözőben, miként látta a fia és a csapat játékát, de sosem szólt bele, vagy mondott ellent Zsoltnak. Egyébként a meccsek utáni véleményformálása a mai napi megmaradt.
Mindig egyetértett azzal, amit mondott?
Mikor hogy. Mondjuk úgy, ma már én is jobban kezelem, mint korábban. Régebben előfordult, hogy veszekedéssé fajult a nézetkülönbségünk. Ma már sokkal higgadtabban beszéljük meg a mérkőzéseimet.
Korábban azt nyilatkozta, hogy tudatos módon terelték a jobbvédő, szárnyvédő poszt felé. Kinek a szemét dicséri ez?
Miután az MTK-ba kerültem, az első évemben a Székely Zsolt, Petres Tamás, Szabó Zsolt edzőhármas jobbvédőként játszatott az U16-os meccseken. U17-től már voltam mindenhol, jobbszélső, 8-as, 10-es poszton, sőt, még centerként is fociztam.
Keresték a helyét, de nem találták, vagy éppen ellenkezőleg, bármilyen posztra tették, azt megoldotta?
Inkább azt éreztem, úgy gondolták, több van bennem, így, ha csak jobbvédőt játszom, elvesztegetem a bennem rejlő tehetséget.
Eközben a modern futballban a jobb- és baloldali védő, szárnyvédő kifejezett hiányposzt. Nem csak Magyarországon. A vb-n pont azzal szembesültünk, hogy a németek is alkura kényszerültek, mert nincs olyan játékosuk, aki a jobb oldalon vonaltól vonalig képes magas szinten megoldani a védekezést és a támadást.
Kétségtelen. Voltak is harcok az MTK-val.
Ki harcolt kivel?
Zsolt és apa az MTK-val.
Ez mit jelent? Próbáltak nyomást gyakorolni az MTK-ra, mondván, „értsétek már meg, neki ott van a helye, mert ott van leginkább kitörési lehetősége”?
Nyilván beszéltek erről, de nem mint szülők, hanem mint a Főnix Gold FC két tulajdonosa. 2017-ben végül úgy kerültem el Fehérvárra, hogy a Vidi kifejezetten jobbvédőként igazolt le, edzéseken is ezen a poszton számítottak rám a felnőttcsapatnál.
A posztja körül kialakult nézetkülönbség jelentette a töréspontot az MTK-val?
Fogalmazzunk inkább úgy, nyomott a latban, lévén az átigazolásom előtti két évben egyetlenegyszer sem játszottam jobbvédőt. Ezért még a korosztályos válogatottak edzői sem vezényeltek a posztomra, ott is többnyire tengelyben szerepeltettek.
A Vidi mekkora ugrást jelentett?
Az U19 és a felnőtt NB I között hatalmas a minőségbeli különbség, így, hogy újra jobbvédőt játszottam, pláne.
Előbb tizenkilenc évesen az NB II-ben Siófokon, majd két szezonon át az NB I-ben, Zalaegerszegen futballozott kölcsönben. Azt kinek és hogyan sikerült elérnie, hogy miközben nem egy izomkolosszus, sőt, kifejezetten vékony, atletikus alkat – ami a honi futballban kizáró ok szokott lenni az egyre feljebb léptetésben –, szinte egyedülálló módon mégis megkapta az elengedhetetlen mennyiségű meccset és játékperceket a lábaiba, úgy építették fel, ahogy fel kell építeni egy labdarúgót?
Nagyrészt apukámé és a menedzseremé, Esterházy Mátyásé. Nem voltam koraérő típus, ezért mindig a földön tartottak, türelemre intettek. Azt mondták, olyan játékos vagyok, akinek lépcsőfokról lépcsőfokra kell haladnia. Összességében mindig a jó döntést hoztuk meg a jó pillanatban, gondolok itt a kölcsönadásokra. Maradhattam volna a Vidiben, és ülhettem volna a kispadon, de inkább mentem játszani az NB II-be.
Vitatkozott velük, vagy elfogadta egyből, hogy egyet hátra kell lépnie?
17-18 évesen nehéz egyedül dönteni, inkább a szíve viszi az embert, mint az esze. De hallgattam rájuk. És egyre inkább kezd bebizonyosodni, hogy igazuk volt.
Olyannyira, hogy lassan másfél éve egy Premier League-klub labdarúgója. Ám a Wolverhampton Wanderers egyből kölcsönadta Svájcba, és ennek köszönhetően immár 50 meccsnyi nemzetközi klubfutball-tapasztalattal rendelkezik. Mekkora, és milyen különbséget lát a magyar és a svájci élvonal között, mi az amivel előrébb tartanak?
Elsősorban a mentalitást és az iramot emelném ki.
Előbbi alatt mit értünk?
A csapaton belül játékosszintre lebontva, ha nagyon őszinte akarok lenni, a Vidiben nem volt meg az az egység, mint amit a Grasshoppersnél tapasztalok.
Klikkesedett az öltöző?
Igen. Miután kimentem, egy teljesen más világot tapasztaltam meg. Az edzésmunkában, és a mérkőzéseken is mindenki egy irányba húzott.
Mit gondol, a Premier League-ben is megállná már helyét, vagy később jön el az ideje az újabb lépcsőfokváltásnak?
A szívem már 2022 nyarán azt mondta, hogy mennék, de az eszem közben azt súgta, még nem vagyok érett rá, legalább egy évet fejlődnöm, tapasztalnom kell ezen a szinten.
Mi hiányzik ahhoz, hogy készen álljon a világ legerősebbnek mondott bajnokságára?
Pont ez a külföldi légkör, a ritmus, az itteni mentalitás hosszabb távú tapasztalata. Az előttem álló fél év fel tud készíteni arra, hogy nyáron akár csatlakozhassak a Wolveshoz.
Edzett már valaha az angol csapattal?
Nem.
Az edzéseiket látta már?
Többször.
Ezek alapján mit érez, mekkora a különbség a svájci és az angol élvonal között?
Csak videók alapján nem látszik nagynak, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy jelentős. Még nagyobb lehet a tempó, és a játékosok erősebb minőséget képviselnek, mint a svájci edzéseken.
Az az általános mondás, hogy a jó labdarúgó a magasabb szinthez könnyebben alkalmazkodik, gyorsabban megszokja.
A legnehezebb az lesz, hogy odakerüljek, az könnyebbnek tűnik, hogy ott is ragadjak.
A magyar válogatott három belső védős rendszerben futballozik általában. Marco Rossi keretének stabil tagja, de még nem számít alapembernek, holott, hogy finoman fogalmazzak, a jobboldali szárnyvédőposzton nincs túl nagy választási lehetősége a kapitánynak.
Ott még nem tartok, bár az a célom, hogy stabilizáljam a helyem a kezdőtizenegyben. Ehhez az kell, hogy folyamatosan jó teljesítményt nyújtsak. Kicsit visszalépve az időben, az angolok elleni csúnya vereségünk alkalmával megkaptam kezdőként a lehetőséget, és őszintén szólva borzasztó volt.
Mi volt borzasztó?
Ahogy játszottam. Nem úgy sikerült a meccsem, ahogy szerettem volna. Az angolok elleni teljesítménnyel kicsit elástam magamat.
Mire gondoljunk? Hibázott helyezkedésben, benne volt gólban, vagy csak sebességben, rutinban érzett hiányt?
Nem az volt életem meccse, az fix. Biztos, hogy Marco Rossi többet várt tőlem. Az sajnos így sült el. Levontam a konzekvenciát, próbáltam belőle tanulni. Azóta már becserélt. A lényeg, hogy türelmesnek kell lennem. 23 éves vagyok, nem késtem le semmiről.
Kicsit távolabb, az előttünk álló évekre nézve: lát esélyt arra, hogy a magyar labdarúgó-válogatott 2026-ban, 40 év után újra világbajnoki résztvevő legyen?
Olyan átalakuláson ment át a csapat, ami tényleg előre mutat. A pályán és a pályán kívül is hatalmas egységet érzek az egész válogatottnál. Jó irányba tartunk, hogy megragadjuk az esélyt.
Ez nem volt mindig így. Minek köszönhető a változás?
Olyan hosszú ideje nem vagyok kerettag, hogy rálássak arra, a múlthoz, a régi időkhöz képest mi a legnagyobb változás. De abban biztos vagyok, hogy nagyrészt a szövetségi kapitánynak köszönhető, és nyilván a játékosokon is sok múlik.
