A Szőke Sziklaként ismert egykori középhátvédről november elején írta többek között egykori klubja, a Vasas, hogy a János Kórház belgyógyászati osztályára került, ahol tüdőgyulladás, keringési rendellenesség és fertőzés miatt szorult kezelésre. Az egykori labdarúgó ezt követően megfertőződött a koronavírussal is.
Mészöly Kálmán 1941. július 16-án született Budapesten, 11 évesen, 1952-ben lett igazolt futballista, a III. kerületi TTVE kölyökcsapatában. Akkor még balösszekötőt játszott, de mivel a Vörös Lobogó elleni rangadóra nem jött el középhátvédjük, hátra vezényelték a védelembe. Attól kezdve nem játszott csatárt, írta róla az Mlsz.hu portál.
1957-ben bemutatkozott a III. kerületi klub első csapatában, egy évvel később már az ifjúsági válogatott keretébe is meghívták. Az 1958-1959-es idény végén átigazolta a Vasas. 1960. április 9-én mutatkozott be az élvonalban, a Salgótarjáni BTC elleni mérkőzésen. Még abban a hónapban tagja volt a Bécsben az UEFA-tornán, a tulajdonképpeni ifjúsági Európa-bajnokságot nyert magyar válogatottnak.
Pályafutása első teljes élvonalbeli idényében bajnoki címet nyert a piros-kékekkel, a másodikban bekerült a válogatottba (1961. december 13-án Santiago de Chilében debütált a házigazda ellen), és megvédte a Vasassal az elsőséget.
Jól futballozott az 1962-es chilei vébén is, de nagy sikert a következő négyéves ciklus hozott, talán ekkor volt pályafutása csúcspontján. 1965-ben és 1966-ban újra bajnoki címet gyűjtött a Vasassal, 1965-ben már másodszor nyerte meg a csapatával a Közép-Európai Kupát, méghozzá úgy, hogy ő lőtte a döntő gólt tizenegyesből a Fiorentina elleni finálé hajrájában.
A válogatottal 1964-ben negyedik lett az Európa-bajnokságon, majd 1966-ban a negyeddöntőbe jutott a világbajnokságon. Az angliai torna hozta pályafutása egyik legemlékezetesebb mérkőzését, a brazilok elleni 3-1-es diadalt. Nem csak azért, mert tizenegyesből gólt szerzett, hanem mert a második félidő egy részét rettenetes fájdalmak közepette, felkötött karral játszotta végig.
Öt nappal később újra vállalta a játékot, gólt is lőtt a bolgároknak.
1974 februárjában búcsúzott el az aktív játéktól. Edzőként a Ganz-MÁVAG (1972–1973), a Budafoki MTE (1974–1976), a Békéscsabai Előre Spartacus (1976–1978), a Vasas (1978–1980, 1988, 1989, 1993–1994), külföldön a Fenerbahce (1985–1986), az Altay Izmir (1986), az AEL Limassol (1997–1998), valamint a szaúd-arábiai al-Ittihad FC (1991–1992) szakmai munkáját irányította. 1985-ben rövid ideig irányította a török válogatottat is.
A magyar futball történetében egyedüliként vehetett részt játékosként és szövetségi kapitányként (1982) is világbajnokságon. Három korszakban (1980–1983, 1990–1991, 1994–1995) összesen 61-szer irányíthatta a válogatottat.
A Magyar Labdarúgó Szövetség 2018 januárjában életműdíjjal ismerte el pályafutását.
