Sono ungherese, sono milanista, la vita é bella! Vagyis: Magyar vagyok, Milan-drukker vagyok, az élet szép!
– ezzel a felirattal fogadták a Milan szurkolói kedvenc csapatukat a Puskás Ferenc Stadionban – még 2009-ben, amikor a kezdőben három aranylabdással, Ronaldinhóval, Andrij Sevcsenkóval és Kakával felálló piros-feketék a magyar ligaválogatottal találkoztak.
Akkor a hét gólt hozó gálameccsen a külön szektorban összegyűlt Milan-rajongók ötször ünnepelhettek, a ligaválogatottból pedig a két gólszerző, Tököli Attila és Rajczi Péter mellett Kabát Péter könyvelhetett el részsikert, aki saját bevallása szerint döntetlenre hozta a David Beckham elleni, könyökléssel és torokszorongatással színesített különcsatáját.
13 évvel később a Milanban nemhogy három, egy aranylabdás sincs, a csapat drukkerei mégis szépnek láthatják a világot, mivel 11 év szünet után ismét bajnoki címet nyert a klub, amely az ausztriai edzőtábor előtt Zalaegerszegre látogatott, hogy felkészülési meccset vívjon az NB I legutóbbi idényének 8. helyezettjével.
Ha harminc éve be lehetett volna szerezni itthon külföldi csapatok mezeit, a Milan eredményes focija miatt valószínűleg minden második kis focista Van Basten-feliratú mezben futkározott volna, de a Messi–Ronaldo korszak óta a játszótereken, iskolai edzéseken alig látni olyan gyereket, aki az olasz klub dresszét hordaná.
Szombat délután a ZTE Aréna környékén azonban meglehetősen magas volt az egy négyzetméterre jutó Milan-mezesek aránya, ami azt mutatja, itthon még mindig komoly rajongótábora van a hétszeres BL-győztesnek, amely az utolsó nagy nemzetközi sikere, 2007 környékén úgy hirdette magát, mint a legtöbb nemzetközi trófeával rendelkező klub.
Az 1920-ban alapított Zetéről itthon a legtöbbeknek talán Koplárovics Béla MU elleni győztes gólja ugrik be, de ahhoz, hogy a szenzációt jelentő győzelemig eljusson a csapat, az kellett, hogy 2002-ben története során először megnyerje a magyar bajnokságot.
„El tudok képzelni egy olyan bravúrt, mint a Manchester elleni. Igen, szerintem meg lehet verni a Milant” – tippelte egy Demjén-mezbe öltözött hazai szurkoló, megerősítve, hogy a kezdőrúgás előtt nincs olyan, hogy túlzott optimizmus.
Egy Budapestről érkező Milan-szurkoló, Norbi, aki a párjával együtt Ibrahimovic-mezt viselt, a bal karjára pedig a legnagyobb kedvencét, Roberto Baggiót tetováltatta, előbb megállapította, hogy ránézésre a ZTE-stadion jobb állapotban van, mint az 1990-es vébére felújított, de azóta kissé magára hagyott San Siro, majd elárulta, ő abba a kasztba tartozik, akik még a vesztes meccset is képesek élvezni, ha élőben láthatják a rajongott csapatot. (Mintha megérzett volna valamit).
Az év egyik legforróbb napján nagy útra nevezett be az a rég látott ismerős, aki Miskolcról érkezett a gyerekekkel, és előbb puffogott egy sort, hogy a Milan még senkit nem tudott megszerezni a nyáron, aztán bemondott egy 5-1-es tippet, amit Theo Hernándezért rajongó fia egy 5-0-val überelt.
„Hogy kit hoztam volna a Zete-fiesztára, ha én választhattam volna? Az Olympique Marseille-t. Meglepő választás, tudom, de én nagyon szeretem őket. Ha a mostani legszűkebb elitből kéne mazsolázni, akkor pedig a Manchester Cityt vagy a Dortmundot mondtam volna” – ezt már egy helyi szurkoló, Bence fejtegette, aki előzetesen úgy számolt, 65-35 lesz a százalékos arány a ZTE-szurkolók javára, de amikor körülnézett a lelátón, 50-50-re módosított.
A 11 200 férőhelyes egerszegi stadionban 11 114 néző foglalt helyet a kezdőrúgásnál, és sokan közülük tán még bele sem kortyoltak a hosszú sorbanállás végén megkaparintott sörükbe, amikor már vezetett a ZTE, amely tökéletesen játszott le egy szögletfigurát, és a rövid saroknál megcsúsztatott labdát Meshack varrta fel a jobb felsőbe.
„Most fújd le!” – hangzott a hazai óhaj egy sorral előttünk, és ha a Milannál megsejtették volna, mi vár rájuk az első félórában, talán ők sem bánták volna, ha Andó-Szabó spori Meschack gólja után azt mondja, uraim, ennyi volt mára.
A mindössze második edzőmeccsét játszó olasz bajnok riadtabb volt, mint Pataky Attila, amikor idestova húsz éve egy Balaton környéki haknin a Hűtlen közben megakadt a CD, és a hazatett labdákat össze-vissza elrúgdosó Tatarusanu kapus sem hatott nyugtatólag a vendégcsapatra.
Gergényi lövésénél aztán a bal kapufa kisegítette a Milan román kapusát, akit még ez sem rázott gatyába, mert pár perccel később a saját 16-osa előtt szórt el egy labdát, amikor nem értette meg magát Brescianinivel, de ebből nem lett baja a Milannak.
Nem hiszem el, hogy ez az első csapatuk
– hangzik mögöttünk, amikor az előző idényt kölcsönben a Serie B-ben, az azóta feljutó Monzánál töltő Brescianini látványosan alászalad egy labdának.
Tény, tudott volna ennél ütősebb kezdőt felpakolni Pioli, és erősen csikorgott a Milan gépezete, de egy megúszott ZTE-helyzet után Giroud így is egyenlíthetett volna, Kálnoki-Kis azonban nagy blokkal tartotta az 1-0-t. Kollégánk fia aztán a túloldalon is villant, Gergényi nagy bedobását ő csúsztatta tovább, majd Mocsi fejéről került a labda Milan kapujába.
A Fradiból megismert, az oldalvonal mellett sötét melegítőjében folyamatosan pulzáló Ricardo Moniz lendülete a csapatára is átragadt, és amikor egy brigádnak minden összejön, akkor törvényszerű, hogy az extra dolgok is sülnek, mint Tajtinak az a lövés, amivel pályafutása valószínűleg legnagyobb gólját hozta össze.
SPROFONDO MILAN ❌
Il Milan sprofonda in Ungheria, lo ZTE cala il tris contro i rossoneri in meno di mezz’ora⚽️
Continua a guardare ZTE-Milan in esclusiva su Sportitalia📺 @acmilan
_#milan #sportitalia pic.twitter.com/0v8b48qDHi— Sportitalia (@tvdellosport) July 23, 2022
A Milannak mintha csak 0-3-nál esett volna le, hogy kissé kellemetlen, hogy a stadion fele piros-feketébe öltözött, ők meg csak asszisztálnak a Zete-fiesztához, Ballo-Touré buktatása után Giroud tizenegyesből szépített, majd a francia csatár bepipult, amikor Májer felrúgta, nem is fogadta el a békítő jobbot. Ez a tüske benne is maradhatott Giroud-ban, aki aztán Kálnoki-Kisnek nyomott oda kőkeményen, inkább nem idéznénk, milyen reakció fogadta ezt a közelünkben ülők részéről.
Giroud is belátta, hogy jobb, ha inkább visszatér ahhoz, ami hasznosabb a csapata számára, Messias volt a főkolompos annál az akciónál, amely során a Milan 9-ese lehetett volna a befejezőember, Demjén azonban azt szerette volna, ha kétgólos előnnyel zárja a ZTE az első felvonást.
„A Zete befűzte az oktatófilmet, szétfocizza az olaszokat” – közölte egy piros-fekete inges néző a szünetben a lelátón, és nem igazán lehetett vitatkozni vele,
A második félidő elején sem következett be nagy változás, Giroud rossz átvételét és Mocsi Rebicet megfékező szerelését is nagy ováció fogadta hazai részről, de kijutott az ünneplésből Demjénnek is, aki újabb bravúrjánál ezúttal Rebiccsel babrált ki. Amikor a sípcsontját fájlaló Tonali ápolása közben Rebicnek a stáb frissítés gyanánt bedobott egy vizespalackot, a horvát támadó olyan mozdulattal nyúlt le ért, hogy abban a meccs minden milanos kínja visszatükröződött.
Fél órával a vége előtt a Milan sorcserét hajtott végre, Pioli mester csak Gabbiát hagyta fenn a kezdőből, és az alapemberek közül Maignan, Tomori, Calabria, Hernández, Bennacer és Leao is ekkor szállt be.
A kétgólos előny birtokában Moniz visszarendelte a csapatát, csak az 50-es lábméretéről elhíresült Ikoba maradt fenn, és 6-7 játékosa mindig volt a labda mögött a Zetének.
„Ez az bazd meg, rúgd fel” – hörögte a meccset a haverjával és a fiával néző apuka, amikor Görgényi a félpályánál minden eszközt bevetve fékezte meg a Milan-cseresor talán legagilisebb tagját, Adlit, aki tízesként meggyőzőbbnek tűnt, mint a régi önmagát még mindig csak kereső Brahim Díaz. A tavasszal a Milant a hátán cipelő Leao sem épp azt a formáját hozta el, amivel a Serie A legjobbjának választották, erőltette ugyan az egy az egy elleni párharcokat, de alig volt sikerélménye, egy ízben pedig, mikor két ZTE-védő cibálta, hogy lefékezze, Andó-Szabó arcába mászva kérte számon a bírót, hogy mi a szabadrúgás, ha nem ez.
A hajrá felé közeledve a hazai tábor a „Szar a Kispest!” rigmussal hangolódott a Honvéd elleni idénynyitóra, de a Milan-szurkolók is foglalkoztak kicsit a saját csapatuk riválisával az „Interista vaffanculo” refrénnel bíró szerzeményt előadva.
A sorcsere után a legendás Paolo Maldini fia, Daniel volt a Milan középcsatára, akit a hírek szerint kölcsönbe elpasszolna a klub, és ezen nem is csodálkozunk, mert alig volt értékelhető megmozdulása, egyszer például egy 3 a 2 elleni helyzetet puskázott el egy gyatra átadással.
Tajti ravasz lövésével majdnem meglepte a korábban egy hazaadásnál majdnem egy öngól összebénázó Maignant, de a rázósabb pillanatok a ZTE-kapu előtt adódtak, Hernández emelésénél Kálnoki-Kis a gólvonal környékéről mentett, Krunic varázslata ellen viszont tehetetlen volt, a bosnyák középpályás elpöckölte mellette a labdát, megkerülte a védőt, majd bevágta.
KRUNIC#ZTEACM pic.twitter.com/hn8Su0rY0g
— 𝖬𝖱✟ (@Geri96ACMOM25) July 23, 2022
Hogy a háromgólos előny nem fogyott el a végére, az csak Calabrián múlt, aki éles szögből, ha nem sokkal, de eltévesztette a hosszú felsőt.
Így aztán jogosan szólt a vastaps, a meccs előtt szurkolói óhajként megjelölt bravúrgyőzelem összejött, és az egerszegi csapat tényleg úgy játszott, ahogy Moniz mondta utólag: mintha döntőre készült volna.
Életem eddigi legfontosabb mérkőzésre volt. Már a kezdettől fogva presszingeltük őket két csatárral, nem igazán tudták, hogy mi történik. Teljesen megérdemelt vezettünk három góllal fél óra után.
Ezek után a Milan felébredt, és átvette a mérkőzés irányítását. A nap végén azt gondolom, hogy azt kaptuk, amit megérdemeltünk. Ez egy óriási eredmény a városnak, a régiónak és minden Zete-szurkolónak” – értékelt Moniz.
Azért volt olyan ZTE-szurkoló ismerős, aki nem került teljesen a szenzációszámba menő és megérdemelt győzelem bűvkörébe, és úgy fogalmazott, jobban örült volna, ha Kispesten nyer a csapata – persze még erről sem kell lemondania.
A Lazac becenévre hallgató helyi drukkernek könnyű dolga volt, lokálpatrióta révén él-hal a Zetéért, a külföldi csapatok közül pedig a Milan ejtette rabul, így rossz eredmény számára nem születhetett. Amikor viccesen azt kérdeztük tőle, hogy ilyen produkció után bajnok lesz-e a ZTE, tanulságos választ adott:
„Ahhoz nem a Milant kell megverni, hanem a Mezőkövesdet. De tetszett a Moniz-féle támadó stílus, tetszett, hogy láttam, mit akar játszani a ZTE, Tajti és Mocsi nagyon jók voltak. A Milannak viszont nem sok ötlete volt, ciki ez az eredmény nekik, bár szíven nem fog ütni senkit. Azt hittem, 3-3 lesz a vége, és akkor mindenki elégedett lett volna, de ez így nagyobbat szólt. A bajnokságban a Fradi jön az első hazai meccsen, ha 11 ezren nem is lesznek, de 7-8 ezer ember kilátogathat ezek után”.
A 19-szeres olasz bajnok magyarországi szurkolóit tömörítő Milan Club Ungheria két busznyi szurkolót hozott a meccsre, de sokan, akik egyénileg érkeztek a helyszínre, szintén a szervezeten keresztül jutottak jegyhez.
A vendégszektorban a szurkolást Szalai Péter próbálta koordinálni, aki hazafelé tartva azt mondta, nem volt gyászos a hangulat a buszban, mert mindenki úgy fogta fel, hogy ez egy sörmeccs volt a Milannak. A meccs előtt és a melegítés alatt Maignan és Hernández üdvözölték a Milan-drukkereket, de a meccs után nem mentek ki a nézőkhöz, talán úgy érezték, ilyen produkció után jobb minél hamarabb bevonulni az öltözőbe.
Persze a Milannak nem mostanra kellett időzítenie a csúcsformát, hiszen az első bajnokiját csak augusztus 13-án vívja az Udinese ellen. De azért előttünk van a szomorkás arca annak a 7-8 év körüli kissrácnak, aki tetőtől talpig Milan-szerelésben utazott a meccsre Budapestről édesapjával, aki azt mondta, próbálta felkészíteni a fiát, hogy ez csak egy edzőmeccs, nem biztos, hogy a Milan véresen komolyan fogja venni.
„Ahogy láthatod a hangulatán, magasan volt a léc nála”. Egy bajnokcsapat szurkolója, ki ne értené meg?
