Azt mondják, az az igazi esemény, amelyről akkor is tudod, hol élted át, ha nem voltál a történtek helyszínén. Tehát: 1972. május 17., Surány. Tévéközvetítés Belgrádból, a Magyarország–Románia labdarúgó Eb-negyeddöntő harmadik mérkőzéséről. Budapesti és bukaresti döntetlen után az állás megint 1-1, három perc van hátra, Zámbó Kűhöz passzol, a középpályás érzéssel átlépi a labdát, amelyet Bene jobbra tol Szőkéhez…
A hetvenötödik évében elhunyt Szőke Istvánnak ez a gól lett a védjegye.
Több szempontból is a legjobbkor rúgta. Egyrészt alapszabály, hogy akkor kell a győztest belőni, amikor az ellenfélnek már nincs ideje egyenlíteni, másrészt azon a tavaszon sok volt a ferencvárosi csatár számláján: a Wolverhamptonnnal vívott UEFA Kupa-elődöntőben a Népstadionban és a Molineux arénában is kihagyott egy büntetőt. Itthon 2-2-vel, odakinn 1-2-vel zárult a parti, azaz ha Szőke mindkét tizenegyest a hálóba küldi, finalista a Ferencváros.
A zöld-fehér 7-es játszott azért európai kupadöntőt, mégpedig szintén angol csapat, a Leeds ellen 1968-ban. A szigetországban 1-0-ra nyert a United, a Népstadionban – hiába várt a gólra 70 000 néző – úgy fejeződött be a találkozó, ahogyan kezdődött, 0-0-val. A döntőig vezető úton az FTC kétszer 1-0-ra verte a Liverpoolt (édes jó Istenem…), kiejtette még a Zaragozát (1-2, 3-0), a Bilbaót (2-1, 2-1), a Bolognát (3-2, 2-2). Előzőleg meg úgy lett bajnok, hogy huszonnyolc fordulón át őrizte veretlenségét, majd az utolsó két körben váratlanul kikapott a Csepeltől (2-3) és a Szombathelytől (1-2). Hatvannyolcban megismételte elsőségét, ám ehhez az kellett, hogy a Vasas lepaktáljon a zöld-fehér csapattal a 102 gólt szerző Újpest ellenében…
A hetes bajnoki sorozatukat kezdő lilák már az 1969-es bajnokságban visszavágtak (2-0, 1-1), de az igazi reváns 1970-ben következett be, amikor külön döntővel zárult az NB I. A Megyeri úton Szőke bevarrt egy szabadrúgást, majd Füsi fejére tette a labdát, ezzel a 87. percig 2-1-re vezetett a Ferencváros. A hajrában Göröcs egyenlített, majd Tóth András átadását Dunai II betuszkolta, 3-2-re fordított az Újpest. A visszavágó a Népstadionban 1-1-gyel ért véget, döntött a Megyeri úti utolsó három perc.
Szőkét akkor nem érhette szemrehányás. A szélső egyébként is szerette a Megyeri utat, mert élete legjobb hazai meccsét a negyedik kerületi pályán játszotta. Hatvanhat novemberében, MNK-mérkőzésen négy gólt rámolt be az Újpestnek, azon kívül gólpasszt tálalt Németh Miklósnak. Két tizenegyesével és két távoli bombájával az FTC 6-3-ra győzött, Szentmihályi Antal, a házigazdák Eb-bronzérmes és olimpiai bajnok kapusa talán soha máskor nem látott a hálójára zúduló akkora gólesőt. De még mindig jobban járt, mint Bicskei Bertalan, akit 1967. szeptember 11-én hét gonosz góllal lepett meg a Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona támadó ötössel felálló Ferencváros (7-1). Két tizenegyes is volt, ám egyiket sem Szőke rúgta: az elsőt Novák Dezső, a másodikat Albert Flórián passzolta be. (Amúgy 1967-ben az Újpest is megjárta: április 16-án az FTC fenomenális játékkal verte riválisát 3-0-ra, s bár a mérkőzés legnagyobb gólját Albert lőtte, Szőke is feliratkozott a 75 000 nézővel zsúfolt Népstadion eredményjelző tábláira.)
Öt évvel később, az Eb négyes döntőjében a wolverhamptoni mizéria miatt nem rúghatta a büntetőt, pedig az a tizenegyes legalább ezüstérmet érhetett volna. Ám a Szovjetunió csapata elleni 0-1-en Zámbó Sándor állt a labda mögé, és rontott. Magam nem emlékszem Zámbó más tizenegyesére, fogalmam sincs, miért ő futott a labdának, bár a Szőke melletti specialisták közül Bene Ferencet és Kocsis Lajost már lecserélte Illovszky Rudolf kapitány. Ám a műfajban szintén járatos Bálint László a pályán volt…
Első bajnoki találkozóján (1965. október 17-én, háromnegyed egytől, amikor még a rádióban a jó ebédhez szólt a nóta) az FTC szerény 1-1-et játszott a Szegeddel a Népstadionban – igaz, ezért bosszút állt 1967 októberében a Tisza partján, ahol az 5-1-es ferencvárosi győzelem alkalmával Szőke mesterhármassal szomorította a 20 ezres közönség többségben lévő szegedi részét –, utolsó fellépésén pedig a Vasas Müller Sándor góljával 1-0-ra nyert az Üllői úti stadion újjáavatásán, 1974. május 19-én. A jobbszélső egyike volt azoknak, akikre e kudarcot „rávarrták”, jóllehet nem lógott ki lefelé a Géczi – Martos, Bálint, Mucha, Megyesi – Juhász, Kű – Szőke, Branikovits, Máté (Kelemen), Magyar összetételű csapatból.
A válogatott búcsúval sem volt szerencséje. A címeres mezes bemutatkozással jóval több. Az első gólt szerző Dunai II-vel együtt debütált 1969. május 25-én a Magyarország–Csehszlovákia vb-selejtezőn (2-0), amelyen az összeállítás így festett: Szentmihályi – Káposzta, Mészöly, Noskó (Farkas, 19. perc), Páncsics – Zámbó, Albert, Szűcs – Szőke (Fazekas, 52.), Bene, Dunai II. Azon a találkozón 82 344 néző gyűlt egybe a Népstadionban, utolsó válogatott meccsén, 1973. november 21-én, az NDK-val vívott barátságos találkozón (0-1) viszont csak 6565. Azt megelőzte június 13-án a svédek elleni 3-3, amelyen még 80 ezren tolongtak, ám a vb-selejtezőkön végig veretlen válogatott a döntetlennel kiesett, miután Szőke szabadrúgását 3-2-nél a felső léc „hárította”.
Ahol a futball esze és szíve találkozik!
Válogatott írások a legjobbaktól.
Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!
Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.
Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.
