Magyar foci

Újra megtanult járni, de már nem bízik az Eb-ben Rossi játékosa

vándi-Szabó Balázs / 24.hu
vándi-Szabó Balázs / 24.hu

Kovácsik Ádám tavaly biztos tagja volt Marco Rossi keretének, ám októberben egy Magyar Kupa-meccsen elülső keresztszalag- és belső oldalszalag-szakadást szenvedett. Így lemaradt a válogatott sikereiről, de arra is várnia kell, hogy újra a Mol Fehérvár FC kapujába állhasson.

Kapcsolódó
Marco Rossi: Szalai azért válogatott és csapatkapitány, mert megérdemli
Sarkára állt Marco Rossi csapatkapitányi kérdésben.

A DIGI Sport híradójának elmondta:, sajnálja, hogy az Eb-n nem lehet ott, de nagyon fog drukkolni a válogatottnak, és reméli, hogy eddigi egyetlen szereplését egyszer még megduplázhatja Rossi csapatában.

„November másodikán műtöttek, ehhez képest hat héttel később, december közepén dobtam el a mankót, azóta újra kellett tanulni járni. Most már jobban vagyok, hogy kezd lemenni a duzzanat a lábamról, meg túl vagyok ezen a szilveszteri kálvárián – újra meg kellett műteni, mert bakteriális gyulladás volt a térdemben. Most már ebből kifelé jövök, úgyhogy remélem, maximálisan képes leszek a rehabilitációra koncentrálni, és semmi nem fog hátráltatni” – nyilatkozta Kovácsik a Sport 24-nek.

Kapcsolódó
A Vidi védője a vereség után: Össze kell szednünk magunkat
Rus Adrián nem érti, hogyan eshetett vissza ennyire a teljesítményük.

Hogy mennyit kell még kihagynia, az orvosok sem tudják pontosan.

„Szoktam őket ezzel a kérdéssel piszkálni, de nem nagyon szeretnek rá válaszolni, mert ez sok dologtól függ, de most már látom én is. December 22-ig úgy éreztem, hogy nagyon jól haladok, aztán jött ez a gyulladás az egyik pillanatról a másikra, amire senki nem számított.

Nagyon remélem, hogy a következő szezont már el tudom kezdeni a csapattal. Ezt tűztem ki célnak, hogy a felkészülést el tudjam kezdeni. Június elejére szeretnék százszázalékos állapotba lenni.

Az egyszeres válogatott Kovácsiknak felemás érzései vannak, ha a válogatottra gondol.

„Örültem nagyon, hogy kijutott a csapat, nagyon szurkoltam a tévé előtt, ugyanakkor nehéz volt megélni, hogy nem voltam ott, és nem testközelből élem át ezt az egészet. Aztán kitűztem célul, hogy az Eb-re jó lenne fölépülni, de ahhoz előtte már játszani kellene bajnoki mérkőzéseket, hogy ott lehessek. Sajnos, ez elúszni látszik. Szurkolni fogok a csapatnak az Eb-n is, jó érzés lesz látni a srácokat, ugyanakkor kettős érzés lesz bennem, mert rossz lesz, hogy nem lehetek ott. De nagyon remélem, hogy lesz még alkalmam arra, hogy megduplázzam a válogatottságaim számát, szeretném mindenképp, ha ez a karrierem végéig összejönne. De egyelőre tényleg legyen az meg, hogy visszatérek, és egészséges vagyok.”

Olvasói sztorik