Fortepan
Magyar foci

Jó helyzetnél nincs jobb helyzet! – Holics Ödön, az elfeledett magyar futballedző

Az első vetődő magyar kapus atlétaként indult az olimpián, ő találta ki a hátravont középcsatár taktikáját.

November végén, a legendás angol–magyar évfordulóján mindig előjön a kérdés, az Aranycsapat milyen taktikai húzással lepte meg a világot (és persze 1953-ban a 6:3-as győzelemmel Angliát). A válasz – egyebek mellett – a visszavont centerjátékban rejlik, amelyet Bukovi Márton érdemei között emlegetünk. A szakembernek tulajdonítják, hogy még a zágrábi Gradjanski edzőjeként behozta a labdarúgásba a hátravont középcsatár posztját, ez volt az az újítás, amelyet később Sebes Gusztáv is felhasznált, és Hidegkuti Nándor a pályán tökélyre fejlesztett.

Kapcsolódó
Sporttörténelem a Wembley-ben: az új, forradalmi eszme győzelme az elavult felett
Ezért vált legendává az 1953. november 25-i angol-magyar, az évszázad mérkőzése.

A legutóbbi írásunk kapcsán aztán kaptunk egy észrevételt Ferenczi Attila futballszakírótól, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a gyakorlatba Bukovi ültette át, de 1936-ban megjelent könyvében Holics Ödön publikált először a pozícióról. De ki volt ez a szakember, akinek teoretikusi nagyságáról hajlamosak vagyunk megfeledkezni?

Válogatott futballkapus, olimpikon távolugró

Holics (vagy Holits) Ödön 1886. december 7-én született Tótkomlóson. A korszaknak megfelelően több sportágban is kipróbálta magát, miközben 1903 és 1905 között a MÚE játékosa volt, majd 1906 és 1912 között az MTK-ban szerepelt, ahol tagja volt az 1907–1908-as bajnokcsapatnak, szerzett két ezüstöt (1911, 1912) és egy bronzot (1907).

1903 és 1905 között négyszer szerepelt a válogatottban, de csak Ausztriát ismerhette ellenfélként, a mérlege két győzelem (3-2, 3-0), egy döntetlen (0-0) és egy vereség (4-5). Ő a magyar labdarúgás történetének egyik legfiatalabb válogatott játékosa, 1903. június 11-i debütálásakor mindössze 16 éves és 186 napos volt (ez a kapusok között azóta is csúcs).

Ő is a „bordósapkások” közé tartozott, később elmesélte ugyanis, hogy a kapusok abban a század eleji időszakban bordó bársonysapkát kaptak az MLSZ-től; a zsinórjára annyi aranygomb került, ahányszor játszott a válogatottban a tulajdonosa.

Még egy fontos tett fűződik a nevéhez:

ő volt az első a magyar kapusok közül, aki vetődést is bemutatott a labda megszerzésének érdekében.

Ezzel párhuzamosan atletizált is, 1905 augusztusából maradt fenn olyan cikk, amely szerint az MTK versenyzőjeként egy háziversenyen 60 yardos gátfutásban a második helyen végzett.

Váltóban a fivéreivel alkotott nagyszerű csapatot, a Holics-staféta (Rezsővel és Gáborral) a század elején komoly hírnévnek örvendett. Olyannyira, hogy az első világháború kitörését követően a Sporthírlap arról számolt be, hogy bár már nem egy klubban versenyeznek, „most azonban a nagy nemzetközi küzdelemben mind a hárman megint egyforma dresszt öltöttek: katonaruhát. Egy fényképes levelezőlapról olvassuk le mindezt, amelyet Holits Rezső dr. katonai orvos küldött a csatatérről, s amely a három Holits-fivért katonaruhában ábrázolja.”

Arcanum Digitális Tudománytár Sporthírlap, 1914. szeptember 7.

Az első világháborúban zászlósként szolgált, kitüntetéseket kapott.

Sokoldalúságát mutatja, hogy 1908-ban távolugróként szerepelt a londoni olimpián, 654 cm-rel a 14. helyen zárt. Egy évvel később 662 cm-rel magyar bajnoki címet szerzett.

Egy meccs, egy győzelem szövetségi kapitányként

Edzői pályafutását a húszas évek elején kezdte (Gillemot Ferenc után ő lett a második hivatásos edző Magyarországon), párhuzamosan foglalkozott két szeretett sportágával, az MTK-ban atléta-, a MAFC-ban atléta- és futballtréner is volt, az Újpestnél és a Nemzetinél viszont már csak a labdarúgókat edzette.

1923-ban ezüst-, 1924-ben bronzéremhez segítette az Újpestet, közben felkérést kapott, és Kiss Gyula szövetségi kapitány segítőjeként eljutott az 1924-es párizsi olimpiára is. A végső győzelemre is esélyesnek tartott válogatott azonban 3-0-ra kikapott Egyiptomtól, és kiesett. Kiss lemondott, így ideiglenesen Holicsot bízták meg a csapat vezetésével. Előbb tartalékos felállásban 5-0-ra legyőzte Rouen válogatottját, majd Holics egyetlen hivatalos válogatott meccsén 1-0-ra megverte Franciaországot is.

A szakember a magyar bajnokság 1923-as, 1924-es és 1928-as nyári szüneteiben a svájci Grenchen együttesénél is munkát vállalt. A klub 1967-ben kiadott jubileumi könyvében így emlékeznek meg róla:

Először szerződtetett az FC Grenchen tulajdonképpeni hivatásos edzőt 1924-ben Holits Ödön sporttanító személyében. Ő nemcsak tanító, nevelő is volt. A játékosok nagy lelkesedéssel követték utasításait. Szerényen, mégis szigorúan vezetett edzései meghozták gyümölcsüket

– idézte a Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán és Selmeci József által írt Kalandozó magyar labdarúgók című könyv.

„A magyar futballista nem tud akarni”

A futballról és a taktikáról többször kifejtette véleményét, a Sporthírlap 1926. július 15-i számában például azóta is megszívlelendő alapigazságokat mondott – mintha nem is 94 év távlatából olvasnánk.

Ott kezdődött a baj, hogy a magyar futballista nem tud akarni. Ha valóban akart volna jó sportot nyújtani, akkor lelkiismeretesen készült volna a mérkőzésekre. Akkor megtanult volna a bal lábával is futballozni és nem elégedett volna meg azzal, hogy egyszerűen konstatálja, »na igen, fejelni, azt nem tudok«.

De a tréner utasításait nem vette át, a komoly munkát unalmasan intette le azzal, hogy: »Majd megmutatom a mérkőzésen«. Egyszóval az egész magyar futball a virtusalapon állt, amivel el lehetett érni szenzációs győzelmeket, de biztos bázist teremteni nem.”

Arcanum Digitális Tudománytár Sporthírlap, 1926. július 15.

Vagy esetleg ez így ismerős?

„Ki meri mondani, hogy éppen ő az oka, ha kudarc következik. Mit számít itt a sportszerű élet, az öntudatos tréning, a fegyelem. Kudarc? A bíró az oka, a síkos füves pálya, és ha nem füves, hát kemény, meg rossz volt a partner s a labda is könnyű, vagy ha nem könnyű, hát nehéz és mindenki lehet egyszer indiszponált és a nap szembe sütött és a szél, az hátbasütött. És különben is egészén jól játszottam.”

A rugalmas szárnyak és a kettős centerhalf

A Nemzeti Sport 1935. április 2-i száma arról számolt be, hogy Holics az MLSZ sportbizottságának jóvoltából előadást tarthatott, amelyen új taktikai formációt ajánlott.

Arcanum Digitális Tudománytár Nemzeti Sport, 1935. április 2.

„Az új lesszabály szükségképpen hozta magával a játék taktikájának megváltozását. Ezt későn vettük észre, s ez volt az oka a külföldön elszenvedett sok váratlan vereségnek. Csapataink sokáig egyáltalán nem akartak tudomást venni a taktika megváltozásáról, vagy pedig túl mereven vették át a W-formációt. A modern futball sok értékes lehetőséget rejt magában. A csatárok egy része előbbre helyezkedik, a lesipuskás szerep előtérbe került, az egyéni játék jobban érvényesült, a gyorsaság értékesebb tulajdonság lett, a szélsők jobban kihasználhatók.”

Ő offenzívabb szellemű taktikát tartott helyesnek, amit „a rugalmas szárnyak és a kettős centerhalf formációja” kifejezéssel illetett.

Ebben az alakzatban centercsatár nincs. A csatársor a két szárnyból áll. A centercsatár, mint támadó centerhalf szerepel, a voltaképpeni centerhalf pedig mint harmadik hátvéd. Holics szerint ez a formáció jobb kombinációs lehetőségeket nyújt.

Ha mindezt átírjuk az Aranycsapatra, akkor mondhatjuk azt is, a támadó centerhalf nem más, mint Hidegkuti Nándor. S láss csodát: valóban ott az újítás, amit általában másnak tulajdonítunk.

Hogyan footballozzunk?

„Testnevelő tanári és futballedzői munkája mellett szívesen foglalkozott a labdarúgás elméleti kérdéseivel is. Mamusich Mihállyal, a neves sportújságíróval könyvet írt »Hogyan footballozzunk?« címmel. Ebben fejtette ki sajátos, 3-3-4-es felállási rendszerét, amelyben a WM-rendszer bevezetése körüli vitákban köztes álláspontot foglalt el. Az ő szisztémájában megmaradt volna a középhátvéd, de az ideális csapatot egy támadó szellemű középfedezet irányításával képzelte el. Gyakorlatilag valami hasonlóval kísérletezett a tízes években az FTC is, amikor a csatársorból Pataki lépett vissza a pálya közepére” – olvasható a Kalandozó magyar labdarúgók című könyvben.

Valóban, a Magyar Labdarúgók Szövetsége pályázatot írt ki egy olyan könyv elkészítésére, amelyből megtanulhat futballozni a magyar ifjúság.

„A könyv, íme elkészült és homlokán hordja büszkén a legkiválóbb szakemberekből összeállított ítélő zsűrinek döntését: ez a modern futballnak teljes és tökéletes tankönyve. Amikor a Magyar Labdarúgók Szövetsége nevében útjára küldöm ezt a könyvet, köszönetet mondok a mű szerzőinek azért a páratlan szakértői munkáért, amellyel a labdarúgó játék elméletét és gyakorlatát ilyen pompásan feldolgozva nyújtják futballistáinknak és vezetőiknek, egyben Isten áldását kérem arra a munkára, amelyet e könyvvel kezükben fognak a jövőben végezni a magyar futball katonái és vezérei a magyar futball újjászületése érdekében” – olvasható az 1936-ban megjelent mű előszavában.

A szerzők öt pontban foglalták össze a magyar labdarúgás fejlődése szempontjából legfontosabb teendőket:

  1. Át kell alakítani játékunkat a modern futball követelményeinek megfelelően. El kell vetni minden fölösleges sallangot, ami a régi közép-európai stílusból maradt ránk. Gyorsabbá, egyszerűbbé, előretörőbbé, céltudatosabbá, energikusabbá, eredményesebbé kell tenni a játékunkat. De meg kell őrizni a régi iskolából rafinált csatárakcióinkat, lapos passzjátékunkat és ötletes húzásainkat.
  2. Revízió alá kell vennünk az egyes játékosok szerepét a modern futball követelményei szerint.
  3. Tanulmányoznunk kell a taktikai formációkat, mind a védekezésben, mind a támadásban.
  4. Tökéletesíteni kell a játékosok kondicionálására vonatkozó ismereteinket, és technikai felkészültségünket a modern futball kívánalmaihoz kell hozzáidomítani.
  5. Mindezek keresztülvitelére szakképzett edzőkre van szükségünk, olyanokra, akik a főváros futballsportja mellett a vidék sportjának fejlesztésével is foglalkoznak.
Arcanum Digitális Tudománytár Nemzeti Sport, 1935. feburár 3.

A Nemzeti Sport 1935. február 3-i vezércikke Itt van a modem célfutball Tízparancsolata címmel jelent meg. Ebből egy biztosan Holics nevéhez fűződött:

Jó helyzetnél nincs jobb helyzet!

Túlélt egy súlyos villamosbalesetet

1908-tól 1910-ig az MTK jegyzője, 1910-től 1913-ig az atlétikai szakosztály vezetője volt. Tanított a zsidó árvaház polgári iskolájában és a VIII. kerületi községi polgári iskolában, majd a zsidó gimnáziumban. A tanítás és az edzőség mellett bőröndkereskedéssel is foglalkozott.

Az Élelmiszerárusító és Forgalmi Kft. alapítója és ügyvezetője volt 1933-tól 1942-ig, amikor a zsidótörvények miatt az ügyvezetősége megszűnt.

Arcanum Digitális Tudománytár Magyar Hírlap, 1969. június 11.

1969 júniusában, súlyos villamosbaleset érte, amelynek során a felesége meghalt. Ő is sokáig válságos állapotban volt, de felgyógyult. Tíz hónappal később, 1970. április 5-én hunyt el.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.