A Dinamo Kijevet a Shandong Lunengért elhagyó válogatott védő nehezen illeszkedett be, de végül elmondhatja, hogy összességében a futball terén jól érezte magát.
„A megérkezésem után kéthetes karanténnal kezdtem, a hotelszobám küszöbét sem léphettem át. … Az első találkozón a kispadon ültem, a másodikon egyből piros lapot kaptam. Aztán a következő edzésen felszakadt a szemöldököm, nem sokkal később eltörték az orromat, maszkban kellett futballoznom. Nem indult jól. Nem volt könnyű felvenni a ritmust, hetekig, hónapokig nem játszottam tétmérkőzést” – mesélte a Nemzeti Sportnak.
Hozzátette, szerencsére hamar utolérte magát és ezt követően tíz mérkőzést sorozatban végigjátszott.
Megkeserítette a hétköznapokat, hogy fél évig gyakorlatilag szállodába zárva éltem. A bajnokságot csak úgy tudták megrendezni, ha a csapatokat hermetikusan elzárják a külvilágtól.
Az alapszakasz két és fél hónapig tartott, két városban nyolc-nyolc együttest szállásoltak el, csak a mérkőzésekre és az edzésekre mehettünk ki. Ennyiből álltak a napjaink.”
Mivel helyi csapattársai alig beszéltek angolul, leginkább a belga Marouane Fellainivel és az olasz Graziano Pellével töltötte az idejét.
„Pozitívan csalódtam bennük, azt gondoltam, miután ők sztárjátékosok, lekezelők lesznek, de szó sem volt erről. Együtt jártunk étterembe vagy kávézni. A rövid szabadság után aztán egy hétig együtt gyakoroltunk a saját edzőközpontunkban, teszteltek bennünket, majd utaztunk vissza a szállodába.”
