Magyar foci

Aczél Zoltán: A futball az életem ötven éve, de stigma van a homlokomon

Tíz éve még a válogatott pályaedzőjeként, a legsikeresebb feltörekvő, havi kétmilliót kereső NB I-es szakvezetőként tartották számon, innen zuhant a mélybe. Jelenleg örül, hogy hivatalosan is munkát kap ott, ahol az oldalvonal mellett állva szarvasmarhák bőgését lehet hallani. Riport az NB III-as Dabas-Gyón FC sporttelepéről, ahol a magyar futball hosszú évekig húzódó bundaperének kirakatembere, Aczél Zoltán próbál magára találni.

Hornyák Pál, az állattenyésztéssel foglalkozó tulajdonos 2008-ban dabasi központtal alapította meg a Dabas-Gyón FC-t, majd hála a szorgos pályázásnak és az ezzel elnyert tao-támogatásoknak, az évek alatt a várostól nem messze, a Tatárszentgyörgyi úttal határos saját birtoka, ha úgy tetszik, a szarvasmarhatelepe szélére építtetett tetszetős sporttelepet. E mindentől távoli helyen az út mellett haladva semmi sem enged a futballra következtetni, maximum a kerítést megtörő két kapu: egyiken a „Vendég” tábla virít, másikon a Dabas-Gyón FC. Bármelyiken belépve apró futball-ékszerdobozba ütközik az ember, a tökmag sercenése helyett azonban marhabőgés fogadja a látogatót.

Az NB III-as bajnokság Közép-csoportjában aktuálisan 11. helyen tanyázó csapat három évvel ezelőtt még Megye I-ben vitézkedett, kispadtól eltiltott edzőként akkor csapott bele a tulajdonos segítő jobbjába Aczél Zoltán.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

A korábbi kétszeres válogatott labdarúgó már 39 évesen vezetőedző lett az első osztályban, majd Erwin Koeman 2008-2010-es kapitánykodása idején a magyar válogatott pályaedzőjeként ért fel karrierje csúcsára. 2011 novemberének végén aztán a Videoton-Szombathelyi Haladás (6-1) Magyar Kupa-mérkőzést követően a riporter kérdésére még magyarázatot adott a Hali gigászi vereségének okára, majd pár perccel később bilincsbe verve, vakuk és kamerák kereszttüzében elrettentő példaként vitték el a rendőrök a Sóstói-stadionból.

A kétségtelenül tehetséges, 44 éves koráig 136 NB I-es meccsen irányító sikeredzőből egyik pillanatról a másikra a kirobbanó bundabotrány miatt lett a magyar futball fekete báránya.

Négy bundaperből két szál

Aczél Zoltán a négy szálon futó magyarországi bundaperek közül a REAC (2006-2008) és Siófok (2008-2009) vezetőedzőjeként kettőben vált érintetté, mindkettőben sokad rendű vádlottként.

A rákospalotai szálban 2013 májusában vesztegetés miatt emeltek vádat a csapat mérkőzéseit megvásároló két férfi, továbbá a REAC 15 korábbi játékosa és vezetőedzője ellen is. A bíróság 2017-es, másodfokú ítélete szerint a REAC volt vezetőedzőjét is felelősség terheli. Aczél Zoltán ellen nem találtak bizonyítékot arra, hogy pénzt fogadott volna el, ellenben azt felrótták bűnként, hogy tudott a bundázásról, de nem jelentette, szemet hunyt felette. Ezért egyéves börtönbüntetést kapott hat hónapra felfüggesztve, és 2019 júniusáig mindennemű sporttevékenységtől eltiltották.

A siófoki szálon három 2009-es mérkőzés eredményének befolyásolásával vádolta meg az ügyészség: a három vádpont büntetési tétele 5-15 évig terjedő letöltendő szabadságvesztés volt. Az ügyészség a bíróságtól azt kérte, hogy a büntetési tétel középértékétől ne térjen el – ami így 10 év letöltendő szabadságvesztést jelentett volna. Végül három vádpontból kettőben felmentették, ám nemcsak a futballtól, hanem mindennemű edzői foglalkozástól eltiltották két évre.

Nem szokványos sporttelep

Érkezésünk pillanatában Aczél az akkori éllovas Kecskemét FC elleni 2-1-es bajnoki siker után tartott értékelést a tetszetős gerendaház-öltöző előtti udvaron, így maradt időnk körülnézni. Pár méterrel odébb, a sporttelep központjában félkészen áll az ezer négyzetméteres klubház, a szintén tao-támogatásból felhúzott kétszintes épületben a konditerem, öltözők, klubszoba mellett egy edzőtábornak alkalmas kis sporthotelt is kialakítanak majd. Az épület bejáratától jobbra, az egyik hosszanti oldalán kék-fehér fedett lelátós, öntözőrendszeres, igazán patent füves centerpálya, távolabb egy nagy és egy kis műfüves edzőpálya áll. A klubház mögött kis halastó és nádas biztosítja a nyugalmat – no és a locsoláshoz szükséges vizet –, végül kerítés határolja el a sporttelepet a birtok többi részétől. Utóbbin átkukkantva amerre a szem ellát legelőt, karámokat, ezekben korosztály szerint elválasztott szarvasmarhákat lát az ember. Kettő kivételével felváltva bőg mind. A tőlünk pár karnyújtásnyira álló páros is csak azért nem, mert éppen az itatóvályúból felszippantott víz csorog a szájukból, miközben békés bociszemekkel néznek fel a kíváncsi vendégekre.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

Összesen egy ember tesz-vesz a területen. Amikor odaballag hozzánk, hogy kötelességszerűen megkérdezze, „Mi járatban?”, a választ szinte meg sem hallva már mondja is: „Nézelődjenek csak, én addig adok még egy kis vizet a teheneknek”. Utóbb kiderül, Feri, a gondnok feladatai közé tartozik a nyitás, zárás és minden más mellett a vályú utántöltése is.

Itt, ebben a csöndes, idilli, szépen karbantartott, de az összképet tekintve egyáltalán nem futballra emlékeztető környezetben dolgozik Aczél Zoltán. A kétszeres magyar válogatott középhátvéd az ezredfordulón éppen Dabason hagyott fel a csatárok őrzésével, ott, ahol egyúttal szakmai karrierjét is elkezdte játékos-edzőként.

Nyilván nem így tervezte, de húsz évvel később ezzel a helyszínnel keretbe foglalta eddigi edzői pályafutását.

Többen csak miatta szerződtek ide

Mire körbejártuk a birtokot, a labdarúgók és Aczél is kisétált a pályára. Regeneráló edzést tartanak a hétvégi sikert követően, futás, sprintek, nyújtás a program, a köztes szünetekben a szokásos öltözői duma, a zrika és a kacagás az úr. Jó hangulatú és fiatal a csapat, páran közülük a Puskás Akadémián, a Fradinál, a Honvédnál, az MTK-nál nevelkedtek, az igazán ifjak tán még mindig merészebb futballálmokat dédelgetnek.

„Télen lesz másfél éve, hogy hivatalosan is kispadra ülhetek, a 2007-ben megszerzett pro licences edzői végzettségemmel végre újra teljesen legálisan végezhetek munkát.

Már a maratoni bundaper alatt is »bujkáltam« megyés csapatoknál, de Veresen és Turán is csak korlátozottan lehettem jelen, ami azt jelenti, hogy tartottam ugyan edzést, de meccsen csak kvázi nézőként, a korláton kívül állhattam.

Amikor Hornyák úr mellém állt, a Dabas-Gyónnal is még ebben a szürke zónában ügyködhettem. Szerencsére nem bántottak, erre a szintre már nem akart leérni a figyelem. Első évben ezüstérmesek lettünk, a másodikban, 2019 nyarán 18 pont előnnyel nyertünk, így jutottunk fel újra az NB III-ba. A negyedik vonal csak a negyedik, de azt is meg kell nyerni, ahogy mellétettük a megyei kupa-, majd megyei szuperkupa-győzelmet is” – meséli Aczél, miközben fél szemével a srácokat lesi, akik a centerpályán köröznek.

Az edző a tavaly kezdődő, a járvány miatt idén tavasszal félbeszakadt bajnokságban végre hivatalosan is dolgozhatott. A kilencedik helyen fejezték be a klub történetének második NB III-as idényét, mégis szinte mindenki otthagyta a csapatot, csak öt játékosa maradt.

„Nyáron 45 játékosból választottam ki tízet. Ők alkotják a szűkös, 15 fős keretet. Sok olyan srác érkezett, akinek van akadémiai, NB II-es múltja, de igazából nem kellettek sehova. Az idősebbek, ha lett volna egyéb lehetőségük, nyilván nem a Dabas-Gyónt választják, ahol ugyan a tulajdonos úr minden feltételt biztosít, mégis jóval szerényebbek a lehetőségek, mint máshol” – mondja Aczél.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

A keretben egyetlen dabasi sincs, a zöme budapesti, a többiek Kecskemétről, Szolnokról érkeznek. Van, aki autószerelőként dolgozik a családi műhelyben, más ingatlant értékesít, a fiatalabbak közül többen tanulnak. Munka és tanulás végeztével összeülnek 4-5 autóba, és nekivágnak az 50-80 kilométeres útnak. Azért kezdődik mindig délután öttől az edzés, hogy odaérjenek.

„Tudok NB III-as csapatokról, ahol 5-600 ezer forintos fizetéseket adnak, és 45 ezer forintos prémiumért játszanak egy-egy meccset. Nálunk ezzel szemben senki sem full profi, és nagyságrenddel szerényebb a pénz is. Büszkén mondhatom, többen csak miattam szerződtek ide. Van olyan 2002-es születésű korábbi MTK-s srácom, akit a szülei azért bíztak rám, mert bennem látják a garanciát a gyermekük fejődésére.

Tíz év alatt lehetett akárhány tárgyalás, akármennyi ítélet, a szakmai hozzáértésemet soha, senki sem kérdőjelezte meg.

Osztálytól függetlenül eddig bárhova betettem a lábam, ott eredmény volt” – fogalmaz az 55 éves szakember.

A bochumi jelentést jobb nem elolvasni

Kézenfekvő a kérdés, ha szakmailag ennyire elismert valaki, és ha már a másodfokon lezárult perek ítélete is engedi, miért nem nyúlnak a hóna alá, miért nem kap munkát magasabb osztályban? Állítólag nyáron és a jelenleg zajló bajnokság alatt is felmerült Aczél neve egy-egy NB I-es edzőváltás kapcsán, de mindig jön a „De hát tudod…”. Az egyik ilyen alkalommal, amikor nemrég egy ismert menedzser barátilag bedobta a nevét, a sportigazgató annyit felelt: „Igen, tudom, talán a legjobb megoldás lenne, de sajnos Zoli politikailag vállalhatatlan, félek, hogy megtámadnak miatta.”

A „politikai vállalhatatlanság” arra vonatkozik, hogy Aczél védőügyvédje az egykori MSZP-s politikus, önkormányzati képviselő Czeglédy Csaba volt, aki ellen bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás és gazdasági csalás miatt indult eljárás.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

Hornyák Pál mégis munkát biztosított a magyar futball fekete bárányának.

Mindenki tudja, hogy Zoli kiváló szakember, ahogy azt is, mi történt a múltban. De a múlt az múlt, mindenki megérdemel egy új kezdetet. Harmadik éve dolgozunk együtt. Az első beszélgetésünkkor elmondta, vezetőedzőként nem ülhet a padon. Mégis belevágtunk.

Kiegészítjük egymást. Zoli szakmailag hozzáteszi azt, amit kell, én meg néhány magánszemély támogatóval a feltételrendszert biztosítom. Momentán nincs más cél, mint hogy ismét bennmaradjunk az NB III-ban. Ha Zoli ajánlatot kapna magasabb szintről, netán újra az NB I-ből érkezne ajánlata, gratulálnék neki, mert ott a helye. Biztosan jól csinálná” – mutatja be kérdésünkre Aczél szerződtetésének hátterét az elnök, aki annyira szereti a focit, hogy a 2008-as klubalapítása után a járási szintről induló csapatban még maga is pályára lépett a helyi srácok közt.

Aczél Zoltán amondó, „a bochumi jelentést jobb nem ismerni”, mert olyanokról olvashat benne az ember, akikről nem képzelné. (A bochumi ügyészség több mint 250 gyanúsított ellen folytatott nyomozást  270 labdarúgó mérkőzéssel,  köztük 14 magyarországi találkozóval kapcsolatban a 2009 novemberében kirobbant nemzetközi bundabotrányban.) Ennek ellenére nem haragszik senkire, sőt örül, hogy a bundaügyekben sokak neve nem kapott nyilvánosságot. Meglehet, számos más, szintén érintett, a több tucatnyi lehallgatások alapján főszereplőnek tűnő, de az ügy kapcsán vádlottként szóba sem kerülő, vagy egyszerűen felmentett nagynevű labdarúgóval, edzővel szemben neki sem kellett volna futárkodással, szusiszállítással pénzt keresnie az elmúlt évtizedben, ha nem az az ügyvéd védi, aki. Lehet, akkor őt sem ítélik el, és az elmúlt években is többször megcsörren a telefonja.

Van-e visszaút?

„Kölyökkoromban még csokilopásban sem vettem részt, nem szorultam soha jogi segítségre, korábban még az életben nem volt dolgom bírósággal. Erre ott állok bilincsben verve, megsemmisülve. Kérdem én, amikor dr. Czeglédy Csaba, a Szombathelyi Haladás egyik kistulajdonosaként ebben a helyzetben azonnal felajánlja, hogy elvállalja az ügyet, mit teszel? Milyen korrekt, a klub kiáll mellettem, ráadásul az egyik főnök segít – gondoltam, és még örültem is. Ügyvédként tekintettem Czeglédyre, nem MSZP-s politikusként. Aztán történt, ami történt. Miközben engem védett, más területeken ütötte a fideszes politikusokat. Képzelje el, milyen érzés, várok a másodfokú tárgyalásomra és előtte három hónappal letartóztatják az ügyvédemet…” – meséli Aczél, aki nem haragszik az ügyvédjére, de azóta nem találkoztak, beszélni sem beszéltek.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

A kérdés az, az elmúlt tíz év után mi lehet a Fater becenévre hallgató edző életcélja? Vajon reménykedik-e még, hogy mindezek ellenére lesz számára visszaút a magyar futballelitbe? Kaphat-e még valaha második esélyt?

„Az elmúlt nyolc évben is tanultam. Külföldi edzők anyagait olvasom, nézem a videóikat, nemhogy rosszabb, jobb edző lettem. Látja, a játékosaim nem köpködnek rám, szeretnek, megtapsolnak az edzés végén, de a meccseken a játékvezetők, az ellenőrök sem fordítanak hátat.

A futballközeg tisztességgel bánik velem. De stigma van a homlokomon, és a körülöttem lévő óriási sleppből kevesen maradtak mellettem a bajban. Mindezért kevésbé hiszek abban, hogy valaha rehabilitálnak edzőként. Pedig millió film szól a második esélyről, a sport világából kerül vászonra a legtöbb hasonló sztoriból íródott hősköltemény, mégis azt érzem, nekem valamiért nem lehet.

Pedig a magyar futball még annak is megadta az esélyt, aki jogerősen ítélet alapján bundázott. Davide Lanzafame, aki bíróság által bizonyítottan részesévé vált az olasz bundabotránynak – amelynek a szálai összeérnek a magyarral –, játszhatott a Honvédban, a Fradiban. Róla senki nem tette hozzá automatikusan a tudósításokban »a fogadási csalásba keveredett« jelzőt, úgyhogy esetemben másról van szó. Ezért nem is lenne szabad a futballban dolgoznom. Ha lenne más kenyérkereseti lehetőségem, hogy családomat tisztességgel el tudjam tartani, alighanem már kiszálltam volna. De hát ehhez értek, ötven éve a futball határozza meg az életem.”

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik