1995 után jutott ismét a Bajnokok Ligája csoportkörébe a Ferencváros, amely a szakmai siker mellett közel hatmilliárdot már kaszált eddig az európai kupaszerepléssel. A Fradinak és a Fehérvárnak magyar szinten kiemelkedőek ugyan az anyagi lehetőségei, de ez a szint európai színtéren nem számít kirívónak, így bár sokan azt mondják, ennyi pénzből könnyű eredményt elérni, de azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Mi sem mutatja jobban, mennyi mindennek kellett összeállnia a BL-főtáblához, hogy a magyar csapatok közül a 95-ös FTC és 2009-ben a Debrecen jutott el korábban erre a szintre.
Bár Thomas Dollal is nyert bajnoki címet, valamint két Magyar Kupát a Ferencváros korábban, a hazai győzelmek mellett nemzetközi szinten nem tudott eredményt felmutatni – a német vezetőedzővel egyszerűen képtelen volt továbbjutni a második körön. 2018 nyarán a Maccabi Tel-Aviv ellen már az Európa Liga-selejtező első fordulójában elvérzett a Fradi, miközben a rivális Fehérvár meg eljutott a BL-kvalifikáció playoff-köréig, majd annak elvesztése után az Európa Ligában folytathatta. A Ferencváros ugyan négy győzelemmel kezdte akkor a bajnokságot, de az ötödik fordulóban otthon csak ikszelt a Pakssal, ami után nem is akkora meglepetésre Dollt menesztették. Ekkor jött a helyére az ukrán Rebrov, akinek szintén jól csengett a neve játékoskarrierje miatt, de az edzői eredményei is elismerésre méltóak, mert bár Szaúd-Arábiából érkezett, előtte a Dinamo Kijevvel kétszer megnyerte az ukrán bajnokságot. A magyarországi munkájához sem kell túl sok kommentárt fűzni:
- két szezon alatt két bajnoki cím,
- előbb Európa Liga-, majd most Bajnokok Ligája-csoportkör.
Minden bizonnyal az is jó döntés volt a ferencvárosi vezetőség részéről, hogy eredményspecifikus fizetést adnak a vezetőedzőnek, de Szerhij Rebrov pályafutását elnézve egyszerűen kódolva van a személyében a győzelem és mivel még csak 46 éves, így nagyon is reális, hogy látjuk őt még jóval magasabb szinten is dolgozni.
Rebrov 16 évesen került a Sahtar Donyeckhez, majd egy évvel később bemutatkozott a szovjet bajnokságban, hét meccsen két gólt szerzett, az egyik egy győztes találat volt a Dinamo ellen, amely 1992-ben le is igazolta őt. Kijevben 261 mérkőzésen 123 találata volt, amivel holtversenyben vezeti az ukrán bajnokság örökös góllövőlistáját, nyert kilenc ukrán bajnoki címet, hét Ukrán Kupát, egy ukrán Szuperkupát. Kifejezetten fontos gólja is voltak, 1994 szeptemberében például a 86. percben döntötte el a Szpartak Moszkva elleni BL-meccset, az ukránok 0-2-ről fordítottak és nyertek 3-2-re. De ilyen parádés lövéssel vette be a Barcelona kapuját, amikor a kijeviek 4-0-ra nyertek 1997-ben – egy évvel később pedig a Real Madridot ejtette ki a csapat a Bajnokok Ligája negyedöntőjében.
Ekkor már ismét Valerij Lobanovszkij irányította a Dinamo Kijevet, aki nem csak a klub történetének legsikeresebb edzője (a többi közt 13 bajnoki cím és két KEK-győzelem), de stílust is teremtett a szakmában, korát megelőzve elemezte ki a mérkőzéseket és mindig játékrendszerben gondolkodott, számos követőt szerezve. Rebrov is második apjaként emlegette az edzőlegendát, akiről a csatárklasszis Andrij Sevcsenko mindig azt mondja, neki köszönhet mindent.
A 75-szörös ukrán válogatott Rebrov a kijevi évek után megjárta még Angliát (Tottenham Hotspur, West Ham United), Törökországot (Fenerbahce), mielőtt ismét a Kijevben focizott volna, majd eltöltött szűk másfél évet az orosz Rubin Kazanyban, aztán 2009-ben lezárta a karrierjét egy kisebb ukrán klubban. Három különböző ország élvonalában is bajnok volt számos kupagyőzelem mellett, azaz elég sok tapasztalatot szerzett játékosként.
Ezután kezdett a kijevi utánpótlásban dolgozni, majd volt az első csapat és a válogatott másodedzője, mielőtt 2014-ben vezetőedző lett a Dinamónál.
Nagyszerű edző lesz belőle. Megtalálja a közös nyelvet a játékosaival, mert érti őket. Jól képzett a modern focit illetően, tudja, hogyan lehet sikeresnek lenni nemzetközi szinten is
– idézte a futballszakíró Jonathan Wilson Rebrov korábbi csapattársát, Sevcsenkót egy 2015-ös cikkében.
Az ukrán klasszis egyáltalán nem lőtt mellé, amikor ezt mondta, elég csak megnézni Rebrov mit ért el edzőként hat év alatt. Az ukrán és a magyar bajnoki címeket már említettük, de tényleg érti azt, hogyan lehet eredményeket elérni az európai kupákban. A Kijevvel első teljes szezonjában egészen az Európa Liga negyeddöntőjéig jutott – út közben az Evertont is kiejtve –, majd a következő idényben a Chelsea mögött, a Portót és a Maccabit megelőzve továbbment a csoportjából a Dinamo, és a Manchester City elleni 3-1-es összesített vereség után – 0-0 az angliai visszavágón – sem kell szégyenkeznie az edzőnek és a klubnak. Már csak azért sem, mert 15 évet követően élte túl a csoportkört a BL-ben a Dinamo Kijev.
Lobanovszkijval közös évek Rebrov edzői stílusára is hatással voltak, annyiban mindenképp, hogy a nagy elődhöz hasonlóan nála is a csapatjáték mindenek felett áll.
Ugyanezt láthatjuk most a Ferencvárosnál is, amely tavaly az Európa Ligában fegyelmezett játékával (mindössze egyszer kapott ki a hat csoportmeccsen, miközben volt egy győzelme és négy döntetlenje is) kis híján továbbjutott, most pedig kihasználva az egymeccses párharcokat kiejtette a selejtezőben a svéd (Djurgarden), a skót (Celtic) és a horvát (a rossz emlékű Dinamo Zagreb) bajnokot is, majd a már oda-visszavágós rendszerben a norvég Molde is fejet hajtott, még ha voltak is meredek szakaszai ennek a párharcnak, elég csak az első mérkőzés második félidejére gondolni, vagy a budapesti meccs végére.
Akárhogy is, a Ferencváros amellett, hogy dominál az NB I-ben, nemzetközi tényező is lett Rebrov és Hajnal Tamás munkájának is köszönhetően – utóbbi játékospályafutása után az FTC sportigazgatója lett. Na meg annak, hogy nem kevés állami támogatással, de olyan helyzetbe került, hogy már nem kell eladnia a legjobb játékosait, hanem tud melléjük igazolni legalább olyan, ha nem jobb minőségű labdarúgókat. De csak utóbbi, mint azt sok korábbi magyar példa is bizonyította, nem lenne elég.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
