Magyar foci

73 éve szakadt le a Fradi-pálya lelátója

1947. május 4-én az FTC Üllői úti pályája adott otthont a magyar labdarúgó-válogatott 251. hivatalos mérkőzésének, amelyen az osztrák válogatott volt az ellenfél. A meccs végül hazai győzelemmel és súlyos tragédiával ért véget.

Gallowich Tibor szövetségi kapitány csapata 2-2-es félidő után 5-2-re győzött, a duplázó Szusza Ferenc mellett Puskás Ferenc és Egresi Béla is betalált, az ötödik gólunkat a 89. percben Karl Bortoli szerezte, aki a saját kapujába talált be.

A meccset a helyszínen a Népsport szerint 37 ezren látták, talán éppen az embertömeg, és a létesítmény rozoga állapota okozta a stadionkatasztrófát.

Népsport, 1947. május 5. (Forrás: Arcanum.hu)

A sportnapilap másnap így emlékezet vissza a mérkőzés két balesetére.

„A magyar csapat második góljánál a B-lelátó ás a Springer-szobor közötti állóhelyen lévők a nagy izgalomban rázuhannak az alattuk levő korzóülés közönségére. Sok sérülés történt. A legsúlyosabban Sándor Imre sérült meg. Térdkalácstöréssel szállították el a mentők.

A második félidő 6. percében az elsőnél sokkal nagyobb arányú szerencsétlenség következett be az állóhelynek a város felőli kanyarjában A lelátóról csak azt lehetett látni, hogy egyszerre megmozdul a hatalmas embererdő az állóhely teniszpálya felőli sarkában és lefelé zuhan. Két perccel később már a tett helyszínén voltunk és így közelről még borzalmasabb volt a látvány. Mintegy 8 méter szélességben szakadt be a magas betonoszlopokra helyezett padlózat. A deszka- és oszlopdarabok közül véres ruhában, jajgatva másztak elő azok, akik járni tudtak. A helyszínre siető rendőrök, mentők és tűzoltók a romok alól húzgálták ki a sebesülteket.”

A lap akkor azt írta, mintegy 200 ember zuhanhatott a mélybe. közel másfél emelet magasságból. A romok alól kimentetteket a teniszpálya szélén fektették le.

Nagyon sokan voltunk bepréselve abba a szerencsétlen sarokba. Egyszerre csak azt éreztem, hogy megindult alattam a föld, illetve a deszkapalló és egymáshoz verődve, szörnyű sikoltozás közben zuhantunk lefelé.

Nekem még szerencsém volt, de az a nő, akire zuhanás közben ráestem, a combját törte” – idézte a lap az egyik sérültet.

A korabeli lapok szerint egy haláleset sem történt, a legsúlyosabb sérült Varga Pál 36 éves segédmunkás volt, aki csigolya- és koponyaalapi törést szenvedett.

A mindkét lábára megbénult férfiről a bírósági döntés értelmében az FTC-nek keltett gondoskodnia, mivel a korszerűtlen, balesetveszélyes pálya gazdája az egyesület volt. Varga Pál nem elégedett meg a végkielégítéssel, ehelyett inkább az FTC alkalmazottja lett, 1977-es haláláig a klub pénztárosa volt, s az Üllői úti pályán lakott.

Kiemelt fotó: Az FTC Üllői úti futballpályája 1938-ban (Fortepan / Saly Noémi)

Olvasói sztorik