1985. Ekkor jutott utoljára európai kupasorozat döntőjébe magyar csapat. Kovács Ferenc vezetésével 1985. május 8-án, pontosan 35 éve lépett pályára Székesfehérváron az UEFA-kupa döntőjének első mérkőzésén a Videoton, amely elképesztő menetelést követően a Real Madrid ellen próbálta megszerezni a serleget.
Kovács Ferenc együttese a Dukla Prahát (1-0; 1-0, 0-0) verte az első körben. A másodikban ma már elképzelhetetlen bravúrt végrehajtva a Paris Saint-Germaint, összesítésben 5-2-vel (4-2, 1-0) ejtette ki. A harmadik fordulóban az FK Partizan ugyanígy járt (5-2; 5-0, 0-2), míg a negyeddöntőből már akkor is elképesztő bravúrnak számító tettet végrehajtva a Manchester Unitedet búcsúztatta végül büntetőkkel (1-1; 1-0, 0-1).
Az elődöntőben a Zeljeznicar sem tudta megállítani a Disztléket(4-3; 3-1, 1-2), és mivel párhuzamosan a Real is legyőzte az Intert, jöhetett az álommeccs, a döntő.
A Fejér Megyei Napló a mérkőzést beharangozó cikkében úgy fogalmazott, nehezebb volt jegyhez jutni, mint gépkocsihoz, ami azért a mai napon is beszédes. Végül 40 ezer embernek jött össze a szinte lehetetlen, még a pályavilágítás vasoszlopaon is fürtökben lógtak az emberek, amely ma már szintén elképzelhetetlen – már csak biztonsági okokból is.
A döntő első mérkőzése aztán nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt sokan remélték. Ehhez az is hozzájárult, hogy a meccs előtt egy hónappal Csongrádi Ferencet megoperálták, Májer Lajos sem játszhatott sérülés miatt, míg a további gólfelelősök közül sárga lapjai miatt Szabó József sem játszhatott.
A Realban viszont ott volt Uli Stielike, José Antonio Camacho, Míchel, Ricardo Gallego, Emilio Butragueño, a Keselyű, Santillana, és Jorge Valdano is, csak hogy a legismertebb világsztárokat említsük.
Kovács Ferenc a meccs előtt reálisan mérte fel a lehetőségeket. Úgy fogalmazott, a legerősebb összeállításban egyenlő eséllyel léphetne pályára (!) csapata a hatszoros BEK-győztes spanyol csapat ellen, de a kulcsjátékosok hiánya miatt szerényebbek a kilátások.
Őrült balszerencse, hogy most ilyen toldozott-foldozott csapattal kell fölvennünk a küzdelmet. Három kulcsemberünk biztosan hiányozni fog, s ez hallatlan hátrány. Az egyetlen reményünk, szikrányi esélyünk, hogy akiket pályára küldhetek, úgy bíznak majd a csodával határos sikerben, mint az előző mérkőzéseken. Ha ismét képesek lesznek önmagukat felülmúlni, talán-talán nyerhetünk. A közönség, mint eddig is, rengeteget segíthet. A bizalom, a 30 ezer ember biztatása szárnyakat adhat a játékosoknak. Nagyon kérem a szurkolókat, ha végül mégis be kellene érnünk a második hellyel, ne tekintsék ezt kudarcnak. így is történetének legszebb fejezetét írta a Videoton ezzel a kupaszerepléssel. Csonka csapattal nem mi vagyunk az esélyesek, de megpróbálunk megint, a döntőben is meglepetést szerezni
– olvasható a MOL Fehérvár honlapján a legendás mester korabeli nyilatkozata.
A mérkőzést végül Míchel (31′), Santillana (77′) és Valdano (89′) góljai döntötték el a Real Madrid javára 3-0-ra.
Bárcsak ma lenne egy olyan magyar csapat, amely ha nem is kupadöntőben, hanem bárhol, bármilyen kupameccsen szembekerülhetne a Reallal, és csak 3-0-ra kapna ki – hogy az 1985. május 22-i, madridi visszavágó végeredményét már ne is említsük. Ekkor ugyanis Csongrádi, Szabó és Májer is pályára léphetett és utóbbi góljával Kovács Ferenc együttese a Bernabeu Stadionban nyert 1-0-ra.
(Kiemelt kép: molfehervarfc.hu)
