Détári Lajossal jelent meg interjú a Pesti Hírlapban, rögtön az elején nekiszegezik a kérdést, hogy miért a civil életben dolgozik és nem a labdarúgópályák környékén, és miért nem lett semmi a Détári focisuliból.
Mert a magyar futball nem kér belőlem. (…) Hazudtak és becsaptak
– mondta és elárulta, hogy hat és tizenhárom év között fiatalokat tanított volna, már a pályát is kinézték, de a kispesti önkormányzat mindig húzta az időt, a korábbi világ- és Európa-válogatott játékos szerint végig hazudtak neki.
Nem adta fel ezt a tervet, mert úgy véli, hogy ha az említett korban nem kapnak megfelelő képzést a gyerekek, akkor azt a lehangoló eredményt nyújtja a magyar futball, mint amit a mai NB I. Ehhez azonban pályára lenne szüksége, ahol el lehet indítani a focisulit.
Bár eltűntek a tehetségek, a kiugró egyéniségek a magyar pályákról, szerinte attól még nem kellene a svéd harmadosztályból igazolni, mint tette azt az Újpest, mert az ottani játékosok többsége délelőtt halat pakol, délután pedig kedvtelésből focizik – vélekedett. Van ötlete is a jelenlegi légióshelyzetre a magyar labdarúgásban:
Összehívnám a tizenkét NB I-es klub tulajdonosait, leültetném őket egy asztalhoz, és azt mondanám: Uraim, innentől csak olyan külföldit hozhatnak ide, akik nem idősebbek huszonhat évesnél, és minimum húsz válogatottsággal rendelkeznek hazájukban.
Szerinte abszurd, hogy „használhatatlan zsoldosok” ülnek az NB I-es kispadokon és olyan légiósokat igazolnak az élvonalbeli csapatok, akiket kevés játék után tele zsebbel küldenek el. Mindezt akkor, amikor ömlik a pénz a magyar labdarúgásba, de az NB I nem képes minőségi hátteret adni az előrelépéshez a válogatott számára.
Csak NB III-ban venne át egy csapatot, ahol nem szólnak bele a munkájába és abba, kiket igazol. Az NB I-ben szerinte három nap után elküldenék.
Vagy kirúgna a tulajdonos, mert megmondanám a magamét, vagy én borítanám rá az asztalt, hogy ne pofázzon bele a melóba.
Úgy látja, van egy korosztály, aki nem kaphat kispadot az NB I-ben. Akik pedig igen, azok rengeteg kompromisszumra és megalkuvásra kényszerülnek. Olyan klubtulajdonosok osztják az észt, akiknek pár éve közük sem volt a labdarúgáshoz, és közben fiatal edzőtalentumokat sem lát.
Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy a magyar labdarúgás immár Ciprus, Albánia szintjén van. Vagy alatta… Ehhez kell igazítani az álmokat, a vágyakat.
Lát pozitívumokat, mint például a Ferencváros őszi szereplése az Európa Ligában, bár hozzátette, hogy ilyen anyagi feltételek mellett szerinte a magyar bajnoknak két-három évente el kellene jutnia a BL-főtáblára. A bolgárok elleni meccsre visszatérve úgy látja, fontos lenne, hogy Dzsudzsák Balázs játékban legyen, és hogy Szoboszlai Dominik mellé páran felnőjenek az NB I-ből.
A végén azt is elmondta, hogy a tévében néz bele néha a magyar meccsekbe, viszont nem érti, az MLSZ miért nem biztosít azoknak mindenhová érvényes bérletet, akik sokat tettek a magyar fociért. Példaként hozta fel, hogy kitalálta, szívesen megnézné a Frankfurt-Arsenal EL-elődöntőt, felhívta korábbi klubját, akik repülőjegyet és szállást foglaltak neki azonnal.
Így kell megbecsülni a múltat. Nem pedig úgy, hogy elfelejtenek, leírnak, és megbélyegeznek bennünket.
Kiemelt kép: MTI/Máthé Zoltán
