Magyar foci sport

Horvát-magyar: nem a vereség a sokkoló, hanem a durva tudásbeli különbség

Szűk négy perc alatt minden összeomlott Splitben, ahol a magyar válogatott hitehagyott, erőtlen, alacsony színvonalú játékkal még méltó partnere sem tudott lenni a hazaiaknak. A vb-ezüstérmes otthonában ugyan kalkulálható volt a vereség, de annak módja így is sokkoló erővel világított rá játékosaink hiányosságaira. Elemzés.

„Alázattal, de nem feltartott kézzel” – válaszolta néhány nappal ezelőtt Marco Rossi arra a kérdésre, hogyan kell majd pályára lépnie a magyar válogatottnak a Horvátország elleni, idegenben vívott Eb-selejtezőn. „Azzal a szándékkal kelünk útra, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból” – tette még hozzá a kapitány. Nem nehéz észrevenni: valahol súlyos hiba csúszott a számításba.

Kezdőcsapatok

A magyar válogatott komoly hiányzókkal futott neki a meccsnek. Marco Rossi alapcsapatából eltiltás miatt Baráth Botond és Nagy Ádám, sérülés miatt pedig Szoboszlai Dominik hiányzott, így a kapitánynak korábban általa soha nem használt kezdőcsapattal kellett kiállnia Splitben.

Nagy Ádám helyére a válogatottban három éve egyetlen percet sem játszó dunaszerdahelyi középpályás, Vida Máté került. Mellette Kleinheisler játszott, Szoboszlai szerepét pedig Holman Dávidra osztotta a kapitány. A védelemben Baráth kiválása azt jelentette, hogy Kádár Tamás húzódott be középre Orbán Willi  mellé, a balhátvéd pedig Korhut Mihály lett.

A horvátoknál Zlatko Dalic úgy döntött, a jó formában lévő fiatalok (Orsic, Brekalo, Vlasic) helyett a nagyobb neveknek szavaz bizalmat – a hazaiak csapatában heten is ott voltak azok közül, akik bő egy évvel ezelőtt világbajnoki döntőt játszottak Moszkvában. A védelem előtt Brozovic irányított, előtte Modric és Rakitic szállta meg a félterületeket, a két szélről pedig a Milanban idén nagyon keveset játszó Rebic, valamint a Bayern Münchenben a perifériára szorított Perisic támogatta Bruno Petkovic játékát.

Egyéni hiba a semmiből? Ugyan!

Utólag könnyű azt mondani, hogy Kádár Tamás döbbenetes egyéni hibája a semmiből jött, és a csapat éppen emiatt nem volt képes kiheverni a gyors sokkot jelentő horvát vezető gólt – az igazság azonban nem ez. A magyar válogatott döbbenetesen rosszul kezdte a meccset, csapatszinten is. Érdemes percről-percre végigmenni az első négy perc történésein.

Első perc.

Dzsudzsák a középkezdést Orbánhoz gurítja vissza, aki Szalait veszi célba egy hosszú felíveléssel. Ő elveszíti a fejpárbajt Jedvajjal szemben, a lecsorgót pedig Modric szedi össze. A középpályán Kleinheisler durván letalpalja Rebicet.

Második perc.

Egy bedobás után Sallai visszapasszol a taccsot elvégző Korhutnak, aki a semmibe bikázza előre a kissé röviden érkező labdát. Orbán felszabadító fejesét Holman mellre venné a félpályánál, de a labda elpattan tőle. A középpályán Kleinheisler letalpalja Rakiticet.

Harmadik perc.

Egyáltalán nincsen nálunk a labda (Korhut felszabadító fejese Modricot találja meg a tizenhatosunk előterében, aki ekkor még a lelátóra bombázza a helyzetét).

Negyedik perc.

Egy elvesztett fejpárbaj után Petkovic indulna, de Orbán elpöcköli előle a labdát, amely így Korhuthoz kerül. A magyar balhátvéd aztán egy suta mozdulattal Modricot játssza meg. (Ebből is helyzet lesz, Perisic lövését kell fognia Gulácsinak.) Gulácsi előre íveli a labdát, amely senkinek nem jó, végül horvát bedobás lesz belőle.

Ötödik perc.

Rebic hosszan tolja meg a labdát, így a magyarok következnek bedobással. A rendező Marco Rossit vágja be közeli képen, az olasz kapitány szájáról a „Wake up!” (Ébredjetek fel!) szavak olvashatóak le. A bedobást követően Kádárhoz kerül a labda, aki – az eddigiek fényében abszolút nem meglepő módon – ívelésre készül, de a mozdulat annyira nyilvánvaló, sőt, komótos, hogy Modric közbelép, és elveszi a labdát a magyar hátvédtől. A horvátok kapitánya innen egyből Gulácsira vezetheti rá a labdát, aki nem jön ki a kapujából, így Modricnak van ideje elgurítani a labdát a támaszkodó lába mellett (1-0).

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Összegezzünk. 4 perc 10 másodperc alatt (azaz Modric gólját megelőzően) a magyar válogatott:

  • mindössze két sikeres passzt hajtott végre a meccsen. Dzsudzsák Balázs középkezdése, illetve Sallai Roland bedobás után a feladónak visszakészített átadása sorolható ide – mindkettő a saját térfelünkön történt, és egyaránt hátrafelé irányult;
  • elkövetett három szabálytalanságot (Kádár, Kleinheisler 2-szer);
  • nem nyert meg egyetlen párharcot sem;
  • háromszor adta el a labdát a saját védőharmadában;
  • három lövést engedett az ellenfélnek, ebből kettő el is találta a kaput.

Dárdai Pál anno a 2016-os Eb-t megelőzően azt mondta: az osztrákok elleni nyitómeccs első néhány momentuma fogja meghatározni a torna későbbi alakulását. Hogy odaérnek-e a játékosaink az első egy-két szerelésre. Hogy összejön-e egy megnyert párharc kezdésként. Hogy bele tud-e lépni valaki egy passzba, egy cselbe. Ha igen: akkor megvan a fogódzó, ami nyugalmat és magabiztosságot ad. Ami elnyomja a lámpalázat.

Ha nem, akkor jön a pánik.

Ausztria ellen harminc másodpercnyi ijedt ténfergés után egy ország nézte lefagyva, ahogyan középről, tökéletes szögből Alaba lövésre szánja el magát. Kapufa lett. A többi – ahogyan mondani szokás – történelem.

Splitben nem volt, nem lehetett ilyen szerencsénk. Négy percen keresztül nyomozta a labdát a válogatott, négy percen át vártunk egy jó megoldásra, egy labdaszerzésre, egy cselre, valamire, ami legalább távolról, hunyorítva emlékeztet a futballra. Hiába.

A hiba nem a semmiből jött – sokkal inkább törvényszerűnek látszott.

„Láttam, hogy a magyar játékos bizonytalankodik, így megtámadtam, és elvettem tőle a labdát” – sommázta a helyzetet Modric a lefújás után. Hát, igen. A négypercnyi vagdalkozás és az egyre erősödő pánik jelei eddigre az ellenfélnek is nyilvánvalóvá váltak.

Meg sem tudtuk izzasztani a horvátokat

Ezzel együtt érdemes kicsit közelebbről is megnézni, mi lehetett az oka Kádár bizonytalankodásának az első horvát gólt megelőzően:

A képen remekül látszik a magyar válogatott egyik krónikus problémája: a biztos labdakihozatali útvonalak, a sablonok és a sémák teljes hiánya. A horvát letámadás még csak intenzívnek sem mondható, mégis, Kádár előtt nem látszik biztos opció a labda megjátszására. Kleinheisler a senki földjén, Vida Rakitic miatt nyomás alatt (lehet, hogy Nagy Ádámnak ezt a labdát oda merte volna adni Kádár?), Orbán a vakoldalon, takarásban, Holman pedig egyrészt Modric fedezőárnyékában, másrészt Brozovic érkező nyomása alatt. Mire Kádár ezeket az opciókat csekkolta, Modric kiszúrta a bizonytalankodást – a többi pedig már történelem.

Hogy komoly baj van, és a csapat taktikájával – de legalábbis annak megvalósításával – valami nagyon nem stimmel, azt legkésőbb bő egy perc után lehetett kiszúrni: ekkor kezdett Szalai először mutogatni, hogy talán nem kellene teljesen visszahúzódni a saját térfelünkre, és kilométeres helyeket hagyni a csapatrészek között:

A kép persze más szempontból is sokatmondó. Egyrészt érdemes megfigyelni, hány horvát játékos helyezkedik a védelmi vonalaink között – Rebic, Rakitic, Petkovic, Modric –, másrészt azt is, hogy miközben Brozovicon semmilyen nyomás nincs, hány passzsáv van nyitva, és mekkora terület marad a védőink mögött.

Pedig, ha valamire lehetett előre készülni, az biztosan az, hogy a horvátok komoly erőkkel támadják majd a vonalaink közötti területeket – a szlovákokat pontosan így végezték ki a legutóbbi hazai meccsükön, miközben egy topligás középpályásból, Lobotkából csináltak komplett bolondot a játékosaik. Érdemes megnézni, Petkovic hogyan nyújtott folyamatos segítséget a horvát támadásépítésekhez a visszamozgásaival:

Megint nagyon látványos, mekkora terület van a védelmünk és a középpálya között – Vida helyezkedése borzasztó –, ráadásul miközben Kleinheisler és Dzsudzsák teljesen feleslegesen duplázza le Rakiticet, addig Holman mögött Modricnak nyílik ki hatalmas terület.

Ugyanez pepitában: Petkovic visszalép, ezzel kimozgatva Kádárt a védővonalból, miközben mögé már indul is be a lépéselőnyben lévő Modric és Perisic is.

Nem csak Petkovic volt elemében a visszalépéseknél, ugyanezt Rebic is előszeretettel játszotta el a balszélen. Itt például középre mozog be – kihasználva, hogy Lovrencsics ápolása miatt éppen emberhátrányban vagyunk a pályán –, hogy aztán egy lefordulás után forgasson át a túloldalra:

Néhány pillanattal később:

Rebic lefordulásával helyet csinál magának, és mivel a középpályánk megint nagyon messze van a védőktől, hatalmas passzsávok nyílnak meg előtte. Petkovic megint visszamozog – ezzel manipulálva Kádárt –, miközben a túloldalon Perisicnek máris izolálható egy egy-egy elleni párharc Korhut ellen. Sakk-matt.

Hogy mennyire nem voltunk meccsben, azt kiválóan jól mutatják a passzstatisztikák is: Kleinheisler 8, Dzsudzsák 9, Sallai 11 sikeres átadással zárta a meccset, ami sokkolóan gyenge mutató. Összehasonlításképp, a magyar jobbszárny (Kleinheisler, Lovrencsics, Dzsudzsák) eközben összesen 36 (!) labdát ajándékozott az ellenfélnek.

Összegzés

Nem a vereség ténye az igazán sokkoló – hiszen Horvátországban simán ki lehet kapni, sőt, ez a kőkemény realitás –, hanem inkább a játékosok között kiütköző durva, már-már bántó tudásbeli különbség ilyen nyers megnyilvánulásai. Esélyünk sem volt, ott sem voltunk a pályán, el sem játszottuk, hogy valódi ellenfelek próbálunk/tudunk lenni. Tálcán kínáltuk fel saját magunkat, miközben a csapat sem taktikailag, sem technikailag, sem mentálisan nem látszott késznek még csak a tisztes helytállásra sem.

Vasárnap Azerbajdzsán ellen lehet javítani. Úgy is mondhatnám: ezen a képen már csak javítani lehet.

Eb-selejtező, E csoport, 7. játéknap

Split, Poljud Stadion, 35 ezer néző, v.: Daniele Orsato (olasz)

Horvátország-Magyarország 3-0 (3-0)

 

Horvátország: Dominik Livakovic – Tin Jedvaj, Dejan Lovren, Domagoj Vida, Borna Barisic – Luka Modric (Mateo Kovacic, 67.), Marcelo Brozovic – Ante Rebic, Ivan Rakitic (Nikola Vlasic, 74.), Ivan Perisic (Josip Brekalo, 60.) – Bruno Petkovic

Magyarország: Gulácsi Péter – Lovrencsics Gergő, Kádár Tamás (Lang Ádám, a szünetben), Willi Orbán, Korhut Mihály – Vida Máté, Kleinheisler László – Dzsudzsák Balázs (Nagy Dominik, 60.), Holman Dávid, Sallai Roland (Varga Roland, 77.) – Szalai Ádám

 

gólszerzők: Modric (5.), Petkovic (24., 42.)

sárga lap: Vida (31.), Barisic (44.), illetve Kleinheisler (18., 56.), Lovrencsics (82.)

kiállítva: Kleinheisler (56.)

Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.