Guttmann Béla és a portugál Benfica kapcsolatáról, a magyar edző máig tartó átkáról minden futballszerető hallott. Az is köztudott, hogy Puskás Ferenc pont akkor edzősködött a Panathinaikosznál, amikor a görög klub a legnagyobb sikereit érte el. Arról viszont biztosan kevesebben hallottak, a dán professzionális labdarúgás megszületése lényegében egy magyar edzőnek köszönhető.
Mi – keretes írásunkban részletezett módon – véletlenül botlottunk bele az 1922. december 5-én, Budapesten született Szentgyörgyi József Mihály történetébe, aki olyannyira ismeretlen itthon, hogy futballmúltjáról jószerivel több adatot, emléket találtunk a dán médiában, mint a hazai sajtóban.
Puskással megtámogatott bizonytalan játékosmúlt
A fennmaradt dán forrásban feltűnik ugyan itt-ott az MTK, de valójában nincs nyoma annak, hogy Szentgyörgyi a ’30-as évek legvégén a Hungáriában vagy akár az amatőr MTK-ban futballozott volna. Ellenben játszott a PeMTK-ban, azaz a Pesterzsébeti MTK-ban (ma ESMTK) az NB III-ban – legalábbis a Nemzeti Sport 1942-es számai szerint.
Ugyanakkor a gyűjteményben fennmaradt egy német cikk – A menekülttáborból a labdarúgó sikerekkel teli világba (Aus einem Flüchtlingslager in eine Welt voller Fussball-Erfolge) –, amelyben Szentgyörgyi a múltjáról mesélt.
Elmondása szerint az MTK-ban kezdett focizni, onnan ment át a Csepelbe. Szerepelt a Budapest-válogatottban (ami akkor a magyar válogatottnak felelt meg), még a Kaiserslautern ellen is vívtak mérkőzést. Ezt tartotta futballpályafutása csúcspontjának, hiszen Puskással, Budai II-vel, Cziborral, Kocsissal és Lóránttal lehetett egy csapatban.
Hogy ez mennyire kiszínezett történet, azt nem tudjuk, az biztos, hogy az archívumokban nem találtunk arra utalást, hogy valaha is szerepelt volna Puskásékkal, arra pedig pláne nem, hogy a Kaiserslauternnel valaha is összecsapott volna a Budapest-válogatott. Megkerestük a német klub sajtóosztályát, de azt a választ kaptuk, hogy a kért információval nem rendelkezik.Ugyanakkor valóban született olyan írás róla Dániában, amelyben azt állította, 1946 és 1949 között hét alkalommal is „válogatott” volt, Puskással együtt játszott.
Lánya szerint, amikor Puskás Dániába látogatott, találkozott is Szentgyörgyivel, szóval az ismeretségnek/barátságnak lehetett némi alapja. De az MLSZ is tudott az ottlétéről, mert az 1973. október 13-i, Dánia elleni 2-2-es barátságos mérkőzés előtt az Illovszky Rudolf vezette válogatott támaszkodott az ő helyismeretére is.
Dánia, a valódi paradicsom
Egy másik dán cikk szerint 17 éves korában az MTK-ban debütált az élvonalban, egészen Puskás bemutatkozásáig ő volt a legfiatalabb profi játékos. Pályafutását egy Crvena zvezda elleni mérkőzésen összeszedett sérülés miatt kellett befejeznie, akkor döntötte el, hogy edzősködni kezd. Magyarországon akkoriban csak az lehetett edző, aki korábban futballozott is, és a szigorú szabályok mellett három évig tartó sportiskolát is el kellett végezni.
1953-ban végezte el az edzőt, 1956-ban „a magyar testnevelés terén kitüntetett labdarúgó szakoktatóként” megírta kétkötetes Labdarúgás című könyvét.
Az 1956-os forradalom idején sokakkal egyetemben úgy döntött, nem marad az országban, Ausztriába disszidált. Azt tervezte, Kanadába vagy Mexikóba megy tovább.
A barátommal együtt egy olyan osztrák menekülttáborba kerültem, ahol 35 ezer ember élt nem éppen ideális körülmények között. Se ágy, se víz nem volt elég, se aludni, se mosakodni nem lehetett. Ahogy telt az idő, egyre inkább depresszióssá váltam. Így aztán amikor lehetőséget kaptam arra, hogy Dániába utazzam, nekivágtam. Kollundban végre több hónap után először kaptam rendes ételt és egy ágyat aludni. Életem egyik legboldogabb napja volt. 48 órát aludtam egyfolytában.
„Eltekintve az első időszaktól, amikor még nyelvi nehézségeim adódtak, soha nem bántam meg, hogy Dániát választottam. Miután 1958. április 1. előtt nem tértem vissza Magyarországra, elveszítettem az állampolgárságom, a dánt viszont még nem szereztem meg. Dánia szép ország, bár néha azt gondolom, hogy az emberek boldogtalanok. De számomra ez valódi paradicsom. Itt mindent megtehetek, amit akarok, utazhatom és dolgozhatok. Itt senki sem éhezik, a gyerekek egészségesek, a keleti blokk országaitól eltérően megkapják a szükséges élelmet és ellátást. Örülök, amikor látom, hogy a fiam nő és erősödik” – emlékezett Szentgyörgyi.
Edzőként vonzotta a sikert
Az első csapata az aabenrai AaBK volt, ahová korábbi klubtársa, a volt Esbjerg-edző Szendrődi Lajos ajánlására érkezett. Egy év után távozott a Boldklubben 1909, röviden B1909 együtteséhez, az első cikkek éppen arról szóltak, hogy egy kimondhatatlan nevű magyar edző váltotta a skót George Dicket a kispadon. Az odensei együttesnél 1958-ban vállalt munkát és 1959-ben bajnok lett – közben akadt mexikói ajánlata is, de végül maradt.
Szentgyörgyi edzői titka abban rejlett, hogy a labdával minden gyakorlatot meg tudott mutatni a játékosoknak. Ő fedezte fel John Danielsent, a későbbi 27-szeres válogatott, olimpiai ezüstérmes középpályást, aki Odenséből 1965-ben a Werder Bremenhez szerződött.
A távozás gondolata azonban még a fejében volt, bármennyire is paradicsomi állapotként írta le az ottlétét. A magyar emigrációt segítő szervezetek között jelentős munkát végzett az Egyesült Államokban alakult Magyar Nemzeti Sportszövetség, amely New York-i székhellyel és Telegdy György irányításával felkutatta a nyugaton élő magyar sportembereket.
A birtokunkba került válaszlevél alapján az derül ki, ez visszafelé is igaz volt: Szentgyörgyi József szeretett volna Amerikába menni, csak nem volt rá lehetőség.
„Amerikában a labdarúgósport most kezd feljönni. Olyan edzőt itt nem tudok, aki csupán labdarúgásból tudja megélhetését biztosítani. Legtöbbjüknek másfajta állása is van, s ha edzőségből keresni tudnak, úgy az csak mellékfoglalkozás a számukra. A bevándorlási törvények miatt majdnem lehetetlen most az idejövetel, mivel annak idején elmulasztotta a szabadságharc kvótájának keretébe felvetetni magát” – írta Telegdy György 1960. március 4-.én, New Yorkban kelt levelében.
Így aztán maradt Dániában, és következett a Köge Boldklub (1960–1963), amelyet az első évében feljutott az élvonalba, 1963-ban pedig kupadöntőig vezetett. 1963 és 1965 között a negyedik ligás Haderslev FK (napjaink SönderjyskE nevű klubjának elődje) következett, amelyet egyből feljuttatott a harmadosztályba.
Onnan azért távozott, mert a klubvezetés közölte vele, nincs pénz több játékosra, ő pedig úgy látta, a meglévő tizenegy labdarúgóval nem lehet mit tenni, kevesen vannak a jó eredmény eléréséhez.
A sikerszéria 1965-től a HfS csapatánál folytatódott, amelyet egyből feljuttatott az élvonalba. A dicsőség mértékére jellemző, hogy Horsensben, a dán kisvárosban 10-15 ezer ember ünnepelte a magyar szakembert, és persze a játékosokat, akik közül a későbbi PSV-szélső Bent Schmidt-Hansenből válogatott labdarúgót faragott.
Pedig a java még hátra volt, a Horsens a következő évben (1967) újoncként bronzérmet szerzett. A lapok szerint ez egyértelműen Szentgyörgyinek köszönhető, akinél elsődleges, hogy barátságos és emberi hangot üssön meg a játékosokkal.
A meccsen én vagyok a főnök, de utána mindenki egyenlő
– nyilatkozta egyszer.
Majdnem dán kapitány lett
Az Ekstra Bladet egy kolumnás anyaggal ünnepelte a magyar edzőt, akit a magyar puszta gyermekének tartva csikóbőrös kulaccsal és karikás ostorral fényképeztek le.
„Mi az oka annak, hogy teljesen ismeretlen környezetben ilyen viharos sikereket ér el?” – tette fel neki a kérdést a lap, mire Szentgyörgyi szerényen annyit válaszolt.:
Be kell vallanom, magam sem értem igazán.
Aztán hozzátette, minden tisztelete az amatőröké, mélyen megragadta az a lelkesedés, amit ezek a játékosok az edzések során bemutattak. „Egy profi edző nem kíméli a játékosait. De nekem amatőrökkel kellett foglalkoznom, ezért egyszerűen meg kellett változtatnom a gondolkodásmódomat.”
1967 és 1969 között a Kölni Testnevelési Egyetemen képezte magát, ekkor valószínűleg nem volt csapata. De így sem feledkeztek meg róla: 1967-ben felmerült, hogy átvegye Ernst Netuka és Erik Hansen szövetségi kapitányok munkáját a dán labdarúgó-válogatottat élén.
A kölni képzést követően ezért Randers Freja következett, amely az 1969-es naptári évadban jutott fel az élvonalba. A csapatnál egy idényt eltöltve sikeresen bent tartotta (9.) az újoncot a legjobbak között.
Pont akkoriban írtak róla Magyarországon is: a Népsport 1969. július 24-i számának egyik olvasói levele szerint, amelyet Dániából küldtek, „itt több magyar edző dolgozott nagy eredményekkel. Az utolsó tíz esztendőben különösen Szendrődi Lajos, Toldi Géza és Szentgyörgyi József ért el sikereket. Ezek az edzők nem féltek tanulni. Heteken át tanulmányozták az angol és a német csapatok edzési módszereit.”
A csúcs: Vejle és Allan Simonsen
Következett a Vejle BK, ahol egy német forrás szerint két és fél évet dolgozott (1971. január 1-től 1973. június 30-ig). A klubról szóló dán nyelvű Wikipedia-szócikkely azonban 1972-re és 1973-ra teszi a működését a Vejle BK élén – elképzelhető, hogy már az 1971-es évben az egyletnél tevékenykedett, de még csak pályaedzőként.
Így vagy úgy, a klub történetének ő a második magyar vezetőedzője Szentpétery Tivadar (1960–61) után. 1972-ben bajnoki címet véd a csapattal, sőt kupát is nyer vele – a Vejle történetének ez a második duplája. A csapata bemutatkozhatott Európába, ugyan 1972-73-ban a belga Anderlecht 7-2-es összesítéssel búcsúztatta a BEK-ben, de egy év múlva előbb kiverte a francia Nantes-ot (2-2, 1-0), majd 1-0-s összesítéssel maradt alul a skót Celtickel szemben.
A német klub, konkrétan Hennes Weisweiler tréner, az 1972-es müncheni játékokon (három gólt szerzett) figyelt fel a 165 centis csatárra, akit 200 ezer márkáért vásároltak meg végül.
Szentgyörgyi lánya szerint apja úgy vélte, Simonsen kinőtte a dán bajnokságot, ezért segített neki abban, hogy a Mönchengladbach játékosa legyen.
Javítani kell a tettvágyon
A profizmus gondolatkörét sohasem tudta elvetni, a korábban már említett német cikkben – A menekülttáborból a labdarúgó sikerekkel teli világba (Aus einem Flüchtlingslager in eine Welt voller Fussball-Erfolge) – erről bővebben is kifejtette a véleményét.
Amikor 1965. június 20-án, tizennégy év után először végre Dánia legyőzte 2-1-re a svédeket, feltették neki a kérdést, szerinte kell profi labdarúgás vagy sem. „Szerintem szükség lenne rá, de a dán mentalitás miatt sosem fog megvalósulni. Ennek hiányában pedig a dán focisták külföldre mennek” – vélekedett.
Hogy mégis mit kellene tenni?
Úgy képzelném el, hogy a játékos egy győzelemért kapna 400, egy döntetlenért 250 koronát. Javítani kell a tettvágyon, mert ha két órán keresztül hajtom a játékosokat, akkor elmegy a kedvük a focitól. De pénzzel ezen is lehetne javítani. Van olyan, hogy odajön hozzám egy játékos az esti edzés előtt, hogy sérült, pedig valójában csak csajozni akar. De ha kapna pénzt, akkor inkább edzene. És ha lenne fizetés, akkor nem tudnák például a skót klubok olyan könnyen elvinni a játékosokat, mert többet lehetne kérni értük. Ráadásul a profizmussal a színvonal is nőne.
A cikk szerint olyannyira a futballnak élt, hogy hazaérkezve a felesége azonnal látta rajta, nyert vagy veszített a csapat. Igaz, utóbbit nem nehéz észrevenni: vereség után sokáig meg sem szokott szólalni otthon.
Étterem a dán-német határon
Szentgyörgyi edzői pályafutását 1977-ben ott fejezte be, ahol elkezdte, Aabenraaban, majd a német-dán határon fekvő Højer városába költözött a feleségével. Itt élt 1988. december 31-ig, nem sokkal a 66. születésnap után bekövetkezett haláláig. „Egy dán ételekkel is foglalkozó kávézót vásárolt magának, de azért az étlapról a magyar gulyás sem hiányozhatott” – mesélte Tommy Poulsen, a Horsens Folkeblad újságírója, aki jól ismerte, hiszen az említett albumban találtunk olyan írást, amelyet ő készített Szentgyörgyi Józsefről, Dánia egyik leghíresebb magyar labdarúgó szakemberéről.
Gitte Szentgyörgyi segítségre vár
Szentgyörgyi József lánya, Gitte semmit sem tud édesapja magyarországi életéről. Pontosabban azt igen, hogy itt él egy féltestvére, de hiába járt többször Magyarországon, a nyelvi nehézségek miatt nem jutott előre az emlékek keresésében. Miután szeretné megismerni a rokonokat, az esetleges barátokat és édesapja egykori klubjait, a Daniasport.hu várja azok jelentkezését az info@daniasport.hu címen, akik tudnának neki segíteni.
Kiemelt kép: Archív/Gitte Szentgyörgyi Schmidt
