Első hallásra meglepő, hogy a huszonegyszeres válogatott labdarúgóból kézilabdacsapatnál lesz ügyvezető, de csak akkor, ha valaki nem követte az utóbbi éveit.
Valóban a futballból ismerik a legtöbben a nevem, de már 2011 májusa óta a CYEB Budakalász kézilabdacsapatánál dolgozom sportvezetőként. Szentendrén kezdtem, aztán költözött át a felnőttcsapat. Az újdonság annyi, hogy korábban más pozícióim voltak, mostantól viszont a háromtagú igazgatóságot vezetem ügyvezető elnökként. Lendületes stáb jött létre: csapatkapitányunk, a civil életben ügyvéd Czina József, valamint a korábbi elnök Hajdu Gábor kapott még benne helyet. A vezetőedzői feladatokat Forgács Gyula látja el, az utánpótlás szakmai vezetője pedig a korábbi válogatott Józsa Máté.
A hangjából érződik a lelkesedés. Mivel kezd az új pozícióban?
Örülök a kinevezésnek, újabb lehetőség ez a bizonyításra. Eddig a háttérben dolgoztam, most ez megváltozik. Olyan ügyvezető szeretnék lenni, aki tanul a másiktól, és minden hasznos gondolatot bele tud szőni az elképzeléseibe. Hosszú távon gondolkozom: a csapat szinte színmagyar, csak az állampolgárságot megigénylő, szlovákiai Mazák Martin számít külföldinek. Az átlagéletkor huszonnégy év, tele vagyunk tehetségekkel, így azért dolgozunk, hogy a karrierjük építésével segítsük a magyar kézilabdát. Ezt jelenleg is eredményesen tesszük: decemberben eladtuk a korábbi gólkirály Nagy Bencét a Tatabányának, onnan most a Fradihoz került. Itt újra együtt játszhat a már válogatott Bohács Sándorral, akit szintén tőlünk vettek a budapestiek, míg Leimeter Csaba Csurgóra, Koncz András a svéd BL-csapat IK Sävehofhoz került. Ezekre büszkének kell lennünk. Futballhasonlattal élve egy kis Ajaxot, egy nevelőmunkájáról ismert, mégis eredményes klubot akarok létrehozni Budakalászon.
Úgy fogalmazott, hogy eladták az említett játékosokat. Átigazolási díj is járt értük?
Nem, a kézilabda ilyen tekintetben a közelében sincs a futballnak. Mindenki ingyen váltott csapatot, az üzleteken anyagilag csak a menedzserek kerestek. Nagy Bence például szezon közben ment, de mindössze annyi történt, hogy Tatabányán átvállalták a fizetését, plusz pénzt nem kaptunk érte. Örülünk neki, hogy a játékosaink erősebb klubokhoz tudtak szerződni. Hosszú távon szeretnénk, hogy többéves szerződést kössünk a tehetségekkel, akkor már talán kivásárlásokról is beszélhetek majd. Jelenleg kétszázötvenen vannak az utánpótlásunkban, akik előtt jó példa, hogy a felnőttek közül Tóth Ádámra és Fekete Dávidra is számítanak a válogatottnál.
Egy Bajnokok Ligája-győztese már van a klubnak: a Vardar Szkopjét a Veszprém elleni júniusi döntőben győzelemre vezető Roberto García Parrondo Budakalászon kezdett edzősködni az utánpótlásban.
Büszkék is vagyunk rá! Szegedről került hozzánk az újoncévünkben, a 2016–2017-es szezonban, és hatalmas segítséget nyújtott a pályán. Neki is köszönhető, hogy odaértünk a negyedik helyre. Közben az utánpótlásban építgette magát, tanulta az edzői szakmát, aztán egy évvel később a nők között BL-döntőbe vezette a Vardart, amit elbuktak a Győr ellen, majd a férfiakkal a csúcsra ért. Remek ember, mindenki szerette nálunk.
Meghatározó játékosok távoztak, az érkezési oldalon viszont csupán a Ceglédről megszerzett Gábor Marcell neve szerepel. Hogyan változnak a célok a tavalyi tizenegyedik helyhez képest?
Kiesési gondjaink eddig sem voltak, nem is lesznek, de szeretnénk előrébb lépni. Gábor Marcitól sokat várunk, míg a többi fiatal egy évvel rutinosabb lett. Akiben van motiváció, az nálunk megmutathatja magát, ez az olyan klubokban, amelyek tele vannak légióssal, nem lehetséges. Az út elején járunk, de jó irányba haladunk.
Miért nem a futballban dolgozik? Közel másfél évtizeden át játszott az NB I-ben, a kapcsolatrendszere meglenne. Hogyan lett ebből mégis kézilabda?
A karrierem vége felé tervezgettem, gondolkoztam az edzői és a sportvezetői vonalon, de mindig is utóbbi volt szimpatikusabb. Elvégeztem a Testnevelési Egyetem sportmenedzseri képzését, majd Dárdai Pali barátom, aki akkoriban támogatta a szentendrei kézicsapatot, beajánlott. Emlékszem, megkérdezte, mi szeretnék lenni, sportvezető vagy kerti törpe – az előbbit választottam. Akkor még a másodosztályban szerepeltünk, vonzott a lehetőség, hogy felépíthetünk valamit, megvalósíthatom a saját elképzeléseimet. Az elejétől kezdve élveztem a munkát, a buszrendeléstől az utánpótlásnak szervezett vacsorákon át a felszerelések megvásárlásáig, ez nem is változott. Nagyon rózsaszínnek látom most az egészet.
Mi a legnagyobb különbség a futballhoz képest?
Itt is a labda a lényeg, csak egy nullával rövidebb összeg szerepel a szerződésekben… Viszont a kézilabdában nemzetközileg elismertebbek vagyunk, ezért egy játékos gyorsabban tud eredményeket elérni.
Dárdai Pállal a BVSC-ből ered a jó kapcsolat?
Nem, még korábbról: már az olimpiai válogatottnál szobatársak voltunk. Ez így volt később a nagyválogatottnál is, legalább nyolc-tíz éven keresztül. Jó barátok lettünk, a családunkra is igaz ez: ha lehet, mindig együtt szilveszterezünk.
Mi lesz vele? A Herthánál leváltották, most egy évet pihen, utána várja vissza a berlini klub utánpótlása. A hírek szerint viszont máshol vezetőedzőként kaphatna lehetőséget.
Egy harmadik utat javasoltam neki: szerintem a Hertha vezetőségében lenne a helye. Szerette az edzősködést, jó volt benne, de rengeteg stresszel járt. Az utánpótlás már nem jelentene kihívást neki, Berlint pedig imádja, nem hiszem, hogy el akar költözni. Amikor egy laza kocogásra van az otthonodtól a munkahelyed, azt nem lehet pénzzel pótolni. Szerintem idén a fiaira koncentrál, segíti a karrierjüket, majd a helyében én sportmenedzseri útra lépnék, kezdetben például mint a Hertha nagykövete. Megbecsült ember Berlinben, figyelnek rá, ez a feladat tökéletes lenne számára. Úgy tudom, gondolkozik ezen a vonalon, meglátjuk, mit hoz a jövő.
A 2017–2018-as szezonban még volt egy meccse az újpesti öregfiúkban. Azóta focizik valahol?
Küzdöttem, mint malac a jégen, de nem bírják már a lábaim. Többször is megszakadt a vádlim és a combom, kicsit felszedtem magamra, és idegesít, hogy már nem tudom megcsinálni azt, ami régebben rutinból ment. Ezért már csak bulimeccsekre járok, például Palival, amikor itthon van. Budakalászon teniszezni kezdtem, azt is megszerettem. A fiam meccseire kijárok, az UTE U19-es csapatában szerepel, a tévében pedig mindent követek, ami magyar foci.
Ha egyszerre játszana a kéziválogatott és a nemzeti tizenegy, melyiket választaná?
Felváltva nézném, de a futball áll a legközelebb a szívemhez. Több mint három évtized nem múlik el. A kézilabdában tudom a helyem, a szakmai kérdésekbe nem szólok bele, azt meghagyom az edzőknek, ők értenek hozzá. Nekem a gazdasági háttérért kell felelnem.
Mennyire nehéz ez?
Nem annyira, mint a futballban, de itt is elszaladtak az árak. Olyan vezető vagyok, aki ha kap 100 forintot, abból 98-at költ el. Hosszú távon csak ez működik. Olyan közeget szeretnék teremteni, ahol nemcsak ígérgetnek, hanem be is tartják azt, amiben megegyeznek. Ez nálunk a fiatalok beépítésével működik többnyire. A fociban is erre lenne szükség: ha több fiatal játszana, jobb lenne a futballunk.
A sikerességre most nem lehet panasz: klubcsapataink jól kezdtek a nemzetközi kupákban, a válogatott pedig vezeti az Eb-selejtezős csoportját.
Vártam ezt a sikert! Marco Rossit nagyra becsülöm, láttam, hogyan rakta össze a bajnok Honvédot, és tudtam, hogy ennek a szemléletnek a válogatottnál is lesz létjogosultsága. Hasonló karakter, mint Dárdai Pali, beálltak mögé a játékosok. Lesz még két-három nehéz meccsük, remélem, folytatják a szériát.
Szoboszlai Dominikről mit gondol?
Nem csak őt, az egész korosztályát elismerem, más fiatalokat is szívesen látnék a keretben. Ha ott lenne Szerető Krisztofer és Csoboth Kevin, Dominik még jobb teljesítményre lenne képes az ismerős arcok között. Persze ez hosszabb távon volna hatékony, de a válogatottnál mindig eredménykényszer van. Emiatt kellene kibővíteni az NB I-et.
Hány csapatra?
Tizennyolcat elbírnánk, ezzel együtt csökkenteném az NB II létszámát. Így könnyebben odaférnének a fiatalok a kezdőcsapatokba. Most a mezőny egyik fele a nemzetközi kupáért küzd, a másik a kiesés ellen. Ha tizennyolc együttessel futna a bajnokság, a hatodik és tizenkettedik hely között lehetne kísérletezni, teret engedni a tehetségeknek. De ezt kívülről mondom, én most „kézilabdázom”.
Lenne sportvezető a labdarúgó NB I-ben?
Benne van a pakliban, volt már ilyen megkeresésem. Most Budakalászon van dolgom, de egyszer szeretném kipróbálni. A Diósgyőr nagy kedvencem, imádtam ott játszani, és olyan fanatikus szurkolótáboruk van, akikért érdemes dolgozni. Rendszeresen járok a DVTK–Újpest meccsekre, mindig lenyűgöz a hangulat. De csak akkor vállalnék ilyen jellegű megbízást, ha a feltételek adottak lennének a minőségi munkához. Máshogy nincs értelme.
– Gyúrós István –
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
