Idén sikert sikerre halmoztak, a 14 éves kor feletti bajnokságokban három bajnoki címet, két ezüstöt szereztek a Bp. Honvéd fiataljai, több futballistájuk játszott az U17-es Európa-bajnokságon szerepelt magyar csapatban, U17-es csapatuk pedig legyőzte a Real Madrid és a Flamengo fiataljait. Elégedett az eredményekkel?
Egyrészről igen, de az eredmények helyett inkább azzal, ahogyan játszottak a fiúk. Valamint azzal is, hogy a nemzetközi szint kimagasló képviselőivel szemben tudtak a fiataljaink tapasztalatokat gyűjteni, és öt játékost adunk abba a magyar válogatottba, ami a világbajnokságon is részt vesz majd. Ez minden tehetségünk fejlődése számára nagyon fontos, hiszen a legjobbak legjobbjaival mérethetik meg magukat, márpedig a hazai ligamérkőzésekkel ilyen szintű ellenfeleket képtelenség „szimulálni”.
Akadtak azért kritikus hangok is, amelyek szerint könnyű volt sikeresnek lenni a felcsúti Puskás–Suzuki Kupán, mert a Real Madrid és a Bayern München U16-os futballistákkal érkezett, valamint a végső győztes Flamengóban is sok egy évvel fiatalabb játékos volt.
Erre az akadémiánknak nincs befolyása, mi erről előzőleg nem is tudtunk, a meghívással kapcsolatos dolgokat a felcsúti akadémia intézi. Az biztos, hogy a jövőben kívánatos lenne, ha a srácok velük egykorú ellenfelekkel mérkőzhetnének meg. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy például a Bayern München a német U17-es bajnokságban is több fiatalabb játékossal állt fel ebben a szezonban.
Ez az egy év különbség 16 és 17 között mennyit jelent?
Úgy vélem, mindenekelőtt az atlétikai és pszichikai aspektusok tekintetéből van különbség. Ha a mi játékosainkat vesszük alapul, akkor egy évvel ezelőtthöz képest fizikailag robusztusabbak. Tehát valóban, ebből a szempontból nézve mindenképpen objektívebb lenne, hogy a felcsúti tornán azonos korú játékosokkal mérkőzhetnénk. Másrészről viszont amennyiben a Flamengo brazil játékosait vesszük alapul, még ha némelyik kor szerint fiatalabb is volt, kifejezetten érettek, erősek voltak már fizikailag. Tehát ez a kérdés összetett.
Az U17-es Európa-bajnokságon aratott sikernek óriási visszhangja volt idehaza. De 10 évvel ezelőtt is az volt, amikor az U20-as világbajnokságon lettünk harmadikok. Hogyan kezeljük ezeket az eredményeket?
Azt azért jegyezzük meg, hogy ezek az eredmények egy sokéves munkának a gyümölcsei, amit ne vitassunk el. Másfelől ez a csapat már a kvalifikációs sorozatban is nagyon jó teljesítményt nyújtott, kifejezetten jónevű ellenfelekkel szemben.
Ha csak a mi játékosainkat veszem itt az akadémián, azt látom, hogy igenis tehetséges gyerekekről van szó, akiknek szép jövője lesz. És hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy a magyar futball lépésről lépésre haladva megvethesse a lábát Európában, a válogatott pedig rendszeresen részt vehessen a kontinenstornákon a különböző korosztályokban.
A látványos játékstílusú Molnár Rajmund is tehetség, ám úgy tűnik, a Benficához igazol. Veszteség, vagy inkább siker a Honvéd számára?
Azt gondolom, mindkettő. Természetesen fájó, hogy nem tudunk tovább közösen dolgozni. Azonban egyúttal kitüntetés a munkánk számára. A legfontosabb a játékos érdekeit látni. A Benfica is egyPortugália egyik legjobb nevelőegyesülete, amely nagyon sok játékost képes továbbvinni egészen a felnőtt futball nemzetközi szintjére. Ráadásul Rajmund játéka illik is a latinos, így a portugál stílushoz. Természetesen azt nem lehet előre határozottan kijelenteni, hogy biztosan eljut a legjobbak közé. Azt azonban mondhatom, hogy egy kedves, motivált fiatalember, akiben rendkívül nagy potenciál van.
Nincs elkésve? A Benfica már ilyen relatíve idősebb, azaz 17 éves labdarúgó fejlődéséhez is tud még érdemben pluszt adni?
Csakhogy sokan mondják, hogy például a reakció gyorsasága, amely a magyar focisták egyik nagy problémája, még fiatalabb korban fejleszthető.
Fejleszthető ez még idősebbeknél is. Manapság már minden egyesület nagy hangsúlyt helyez a kognitív képességek fejlesztésére. Ez nemcsak a reakcióidőt jelenti. A modern futballban a pályán történő orientációnak óriási jelentősége van, ráadásul a játék már eleve egyfajta elővételezési képességet is megkövetel. Ezalatt azt értem, hogy a játékos előre tudja feltételezni az egyes lehetséges játékhelyzeteket, mi fog történni a pályán és annak megfelelően proaktívan képes játszani. Ezek olyan dolgok, amit korosztálytól függetlenül fejleszteni lehet. Még a felnőtt futballban is, legyen szó a Bundesligáról vagy a Premier League-ről, a klubok nagy figyelmet fordítanak erre a területre.
Baráth Botond, aki a válogatott utóbbi meccsein kifejezetten jó teljesítményt nyújtott és a Honvéd akadémiájának egyik korábbi neveltje, a Wales elleni győztes meccs után úgy fogalmazott, hogy 2019 eleje óta, amióta az USA-ban szerepel, azóta tanulta meg igazán, hogyan kell „játszani”, szükség esetén gyorsítani a játékot, avagy lassítani azt.
Természetesen van különbség a magyar és az amerikai bajnokság között is. De itt Boti leginkább a felnőtt labdarúgásról beszél és a ritmusváltások jelentőségéről. A kifejezés a német futballban Jupp Heynckeshez köthető. Ez a modern futballban például úgy néz ki, ha egy csapat látja a támadás, például egy kontra lehetőségét, akkor a játékosok vertikálisan kezdenek futballozni. Ha viszont azt látják, hogy elől a támadók nincsenek megfelelő pozícióban, akkor a pályát szélességében játsszák be.
A Honvéd akadémistái közül Temesvári Attila télen a Chelsea-nél volt, most Molnár igazolhat a Benficához. Ilyenkor a Honvéd keresi a kapcsolatot a topegyesületekkel, vagy menedzserek intézkednek a háttérben?
Mondhatom, hogy immár kialakult a piac az akadémistáink körül. Azonban olyan eseményeknek is nagy jelentősége van, mint amilyen most a felcsúti nemzetközi torna volt, ahol számos megfigyelő is feltűnt. Például csak most, a torna után is több érdeklődés érkezett német és angol egyesületek részéről, például egy Bundesliga-klub megfigyelőjétől is.
Ez azt jelenti, hogy Molnár Rajmundon kívül mások is külföldre igazolhatnak?
Igen, könnyen lehetséges.
A Honvéd számára nem jelentene jobb példát az, amit az Ajax vitt véghez az elmúlt években? Az amszterdami egyesület sokat invesztál a képzésébe, a fiatal játékosokat pedig egy egységes csapattá alakította és csak a felnőtt futballban elért eredmények (EL-döntő, BL-elődöntő) után került szóba a legjobb játékosok eladása. Ezt magyar szinten nem lenne jobb út akár a Honvédnak is?
Valóban, ez lehet egy klubmodell a jövőben. Ezt azonban nem az én tisztem előre megmondani, hanem a korábbi tulajdonosa, George F. Hemingway helyét átvevő új tulajdonosoknak. Mindentől függetlenül úgy gondolom, a Honvéd és különösen az akadémiai képzésünk nagyon szép jövő előtt áll. Mi már most abban a helyzetben vagyunk, hogy tudunk játékosokat adni a saját első csapatunknak és a nemzetközi futball számára is. Utóbbi fontos célunk, hiszen a tőlünk kikerülő játékosok nemzetközi szintű tudásra és tapasztalatra is szert tehetnek és ezzel később aztán a magyar futball jóhírét is erősíthetik.
A szurkolók és a klub szempontjából nem lenne ideálisabb, ha ezek a fiatalok legalább pár mérkőzés erejéig a magyar mezőnyben mutatkoznának be a felnőttek között, mielőtt külföldre igazolnak? A kölcsönös kötődés is erősebb lenne klub és játékos, valamint a magyar szurkolók között.
Az új edző, Giuseppe Sanninóval történt rövid konzultáció alapján úgy érzem, van nyitottság ebben az irányban. Ahogy kivettem, ők tisztában vannak a Honvéd akadémiájának a színvonalával és abszolút készek arra, hogy játékosokat vigyenek fel az első csapathoz. Sőt, Sannino úr maga említette, hogy a koncepciójában a fiatalokkal való munka fontos szerepet játszik majd.
George F. Hemingway, a Honvéd korábbi tulajdonosa anyagi lehetőségei korlátozottak voltak, ezt maga is többször elismerte. Ennek ellenére igyekezett fejleszteni az akadémiát. Lát hasonló elkötelezettséget a Bp. Honvéd új tulajdonosaiban?
Azt látom és azt érzem, hogy a Honvéd akadémiája kifejezetten szép jövő előtt áll.
Az új tulajdonosok jelezték, hogy ehhez megadják a szükséges támogatást és én szavahihető embereknek ismertem meg őket. Ráadásul az eddigi közös munka velük, őszintén mondhatom, kifejezetten örömet okoz.
Korábban voltak kritikák a Honvéd akadémiájával szemben, hogy a fiatalok valódi képzése helyett túlságosan eredményorientált.
Összehasonlításban a korábbi évekkel, aki figyeli a mérkőzéseket, láthatja, hogy teljesen más játékstílusban futballozunk immár. Kevés hosszabb előrevágott labdát látni nálunk. Igyekszünk a stílusunkat a modern futball követelményeinek megfelelően kialakítani, vagyis hátulról felépíteni a támadásokat. Több mint két éve vagyok már az akadémián, de az értekezletek során soha nem beszélek az eredményekről. Eredmény nálunk az, ha mind jól dolgoztunk. Ilyenkor egyébként automatikusan jönnek a siker a pályán is. Az ellenfelek edzőinek visszajelzései egyöntetűen azt erősítik meg, hogy játékban is magas szinten teljesítünk.
Az utánpótláscsapataik taktikai felfogása befolyásolhatja a jövőben a felnőttcsapat hadrendjét?
Épp fordítva. Azzal a kiegészítéssel, hogy az akadémiai képzésen végigmenő fiataloknak az összes játékrendszerrel tisztában kell lenniük, mi minden felállást gyakorolunk velük. Innentől kezdve pedig az már a felnőttcsapat edzőjének a döntése, hogy milyen játékrendszerben, milyen taktikával lépteti pályára a legjobbakat..
Mit gondol arról, hogy az FC Barcelona bejelentette, Budapesten is futballakadémiát nyit? Ez a fajta futballglobalizáció nem rossz irány a kisebb, de a játékosképzés terén tenni akaró nemzeti egyesületek jövője szempontjából?
Még nem lehet ismerni a részleteket, nem tudjuk mit akarnak pontosan. A helyzet az, hogy Németországban most szintén van egy kisebb vita erről, mivel a Paris Sain-Germain ugyancsak bejelentette, hogy ott akarnak felépíteni két akadémiát. Jelenleg még nehéz látni az FC Barcelona szándékait, az sem zárható ki, hogy elsősorban csak marketinghúzásról van szó.
Az akadémiák felszereltsége és állománya jelentős témává vált az utóbbi években nemcsak itthon, külföldön is. Pedig az ember azt gondolná, a futballhoz nem kell más, mint egy focipálya, sok labda és focicipő.
Na, igen, csak ha magas minőségű gyepen gyakorolhat az ember mondjuk egy 14 éves műfüves pálya helyett, akkor garantálhatom, hogy a technikai képzés is magasabb színvonalú lesz. Az infrastruktúra a futballban folyamatosan egyre nagyobb jelentőséget kap. A legfontosabb tehát a pályák minősége. Ezentúl alapvető ma már az atlétikai készségek fejlesztése, a minél korszerűbb fitneszterem és szintén egyre lényegesebbé válik a játékosok regenerációja. Utóbbira jó példák az általunk is használt intenzív terhelések után meleg- és hidegvizes medence.
Herczeg Vincze munkássága által az utóbbi időben jelentősen bővült kvalitásban a szakmai team, nagyon jó edzőink vannak az atlétikai, az individuális készségek fejlesztésére, nagyon jó kapusedzőnk van. Ez azért fontos, mert mi sokat dolgozunk egyénileg is a fiatalokkal. Nagyon lényeges éppen ezért az edzők minőségi kiválasztása. Amennyiben most a videoscout- és a scientist-részlegünket is megfelelően tudjuk bővíteni, úgy az egyéni képzést is még magasabb szintre helyezhetjük, a játékosok lényegében éveken át komplett képzési tervet kapnak majd.
Szoboszlai Dominik hosszú évtizedek óta a legkiemelkedőbb tehetségünknek tűnik. Érdekes módon ő nem egy nagy egyesület, vagy akadémia növendéke, hanem egy kisebb utánpótlás-műhelyé, a Főnix Gold FC-é. Édesapja, aki egyben a Főnix vezetője is, még pár éve úgy fogalmazott, hogy nekik pusztán egy műfüves kis palánkos pálya állt rendelkezésükre korábban. Ez alapján az ember azt gondolná, a fiatalok kinevelése nem is igényelne ilyen óriási felszerelést…
Mindig lesznek olyan talentumok, mint például Mesut Özil, Draxler, Neuer, akik rendelkeznek valami olyasmivel, ami miatt egyszerűen szinte nem lehet rosszul csinálni a képzésüket. Akkora kvalitás, kitartás, akaraterű van bennük, hogy semmi nem tartóztathatja fel őket. Ez Dominikra is igaz, a felemelkedésében az egyéni klasszisa döntő szerepet játszik. Nagyon jól ismerem az édesapját, kinek ki kell emelni a szerepét, hiszen sok dolgot megfelelő időben és helyesen tett meg gyermeke pályafutása építése közben. Mindazonáltal egy akadémiai csapatban, egy korosztályban van 22 játékosunk. Ennyi futballistával képtelenség egy régi kis műfüves pályán érdemi képzést tartani.
Ha már az egyéni talentumot említi, Preisinger Sándor, az U17-es válogatott kapitánya éppen az Eb után úgy nyilatkozott, hogy a genetika tekintetében is van hátrányunk. Ön két éve van itt, Magyarországon, hogy látja, rendelkezünk elegendő tehetséggel?
Jól ismerem Sándort, de hogy hogyan értette ezt pontosan, tőle kellene megkérdezni. Szoboszlai Dominikon kívül az alacsonyabb korosztályokban több olyan játékost is látok, aki átverekedheti magát az „akadályokon” és szép karriert futhat be. Az U15-östől az U18-as válogatottig több komoly tehetség is van. Ami problematikus, hogy a magyar egyesületek nem hajlandók őket mély vízbe dobni.
Még két évvel ezelőtt a Honvéd akadémiája megsemmisítő vereséget szenvedett a Krasznodar fiataljaitól az U19-es ifjúsági Bajnokok Ligájában. Abból az orosz csapatból azóta 3-4 játékos többször játszott már az orosz első ligában, a Honvédban viszont lényegében senki.
Ehhez csak keveset tudok hozzáfűzni. Lehet egy klubnak akár a világ legjobb akadémiája, ha a a felnőtt csapat edzője csak tapasztalt futballistáknak szavaz bizalmat. Maradjunk annyiban, az akadémistáknak a felnőtt futballba történő integrálása attól is függ, hogy az egyesület teljes egésze azonos filozófiát képvisel és azt mindenki követi is egyúttal.
Mi a véleménye a 2018-ig érvényben levő fiatalszabályról, amely erősen támogatta a fiatalok első osztályú csapatokban történő játszatását?
Nagyon jónak tartottam. Itt a legnagyobb probléma egyáltalán nem abban van, hogy egyes fiatalok túlságosan elkényelmesednének ezáltal. Nagyobb baj az, hogy nagyon sok edző van Magyarországon, aki ilyen szabály nélkül egyszerűen nem szerepeltet fiatalokat. Mi több, kategorikusan azt mondják, hogy ők nem elég jók. De én ezt kicsit másként láttam. Igenis sok olyan fiatalabb játékos van, aki tudna az első osztályban futballozni. Nekem semmi bajom a külföldiekkel, hisz én is az vagyok. De légiósokat akkor kellene a csapatban szerepeltetni a saját nevelésűek helyén, ha magasabb szintet képviselnek. A nagy álmom az lenne, ha nagyjából öt év múlva a Honvéd szinte kizárólag az akadémiai játékosokra épülne. A jelenleg 18-19 év körüli fiatalok között nagyjából négy-öt játékosban látom azt a potenciált, amellyel akár a következő egy évben meg tudják vetni a lábukat a felnőttek közt. Rajtuk kívül a fiatalabbak között van további négy-öt olyan ifjú, aki ugyanebben az időszakban akár európai topegyesületekhez is csatlakozhat.
Szerző: Hegedős Soma
Kiemelt kép: Molnár Rajmund hamarosan a Benficához kerülhet. Fotó: Kürti János
