Kubatov Gábor: Nem tudok úgy bemenni a szorítóba, hogy ki fognak ütni

Szerhij Rebrovot nehéz embernek tartja, de nagyon sokat tanul tőle, Thomas Doll mellett öt évig kitartott, bár azt érezte nála, hogy nem hisz igazán a nemzetközi siker lehetőségében, a távozó közönségkedvenc, Böde Dániel öltözőszekrényének ajtaját pedig maga szerelte le és tette el emlékbe. Kubatov Gábor, az FTC elnöke mesélt arról is, választana-e magyar edzőt a futballcsapat élére, és hogy miért döntött úgy, hogy a klub nem ad el játékost a nagy hazai riválisnak, amíg ő áll az élén. Nagyinterjú.
Korábban a témában:

Négy aranyérmet ünnepelhettek idén a csapatsportokban: a férfi és a női futballcsapat mellett a vízilabdázók és a hokisok is bajnokok lettek. A női kézisek második helyen zártak itthon, a BL-ben negyeddöntősök voltak, és az egész évet megkoronázta a pólósok BL-győzelme. Melyik a legkedvesebb?

A pólósok BL-győzelme mindenképp egyedülálló siker, ilyenre nem volt még példa a Fradi 120 éves történelmében. A csapat 2014-ben a kiesés ellen küzdött, most pedig Európa legjobbjának számít. Pedig a döntőben legyőzött Olimpiakosz 1,1 milliárd forintos költségvetése jócskán meghaladja a miénket. De mindegyik bajnoki címünk különleges a maga nemében, hiszen hatalmas erőfeszítés, kitartás és küzdelem eredménye. Női futballban 2016 után álltunk ismét a dobogó tetejére. Tudja, honnan indultunk? Az U17-esekkel az NB II-ből. Dörnyei Balázzsal ott edzettek a lányok a régi kopogós pálya melletti fák között, aztán törölközőkkel takarózva öltöztek át. Később bajnokok lettek, majd két döntőt is elvesztettünk az elmúlt években, mégsem cseréltünk edzőt, hittünk benne és az idő minket igazolt. Azt gondolom tehát, hogy ez egy jó döntés volt.

És a férfi futball?

Labdarúgásban mindig jó nyerni. A Fradiban van egy mondás: ha a focicsapatnak jól megy, akkor jól megy az összes többi szakosztálynak is.

Furcsa dolog ez, végül is a négy bajnokcsapat közül a futball áll legtávolabb a nemzetközi élmezőnytől.

Ez igaz. Viszont mi kétévente kutatjuk a magyar sportot, azt próbáljuk kideríteni, melyik sportágban van a legtöbb lehetőség, melyik a legnépszerűbb, és ez alapján is fejlesztjük a Ferencvárost. Van egy 130 oldalas tanulmányunk az idei évről is, ebből az derült ki, hogy a 16 évesnél idősebb, sport iránt érdeklődő férfiak és nők között közel 60 százalékban a labdarúgás a legnépszerűbb. Ezt követi 35 százalékkal a kézilabda, majd kicsit talán meglepő módon az úszás, aztán a kosárlabda meg a vízilabda. Adódik a kérdés: akkor mit is érdemes leginkább fejleszteni? A labdarúgást.

A Groupama Aréna tízezer feletti átlagnézőszáma már európai léptékkel nézve is számottevő.

Erről csak annyit, tudja, hogy amikor 2011-ben felhatalmazást kaptunk a klub irányítására, mennyi volt? Talán 5500-6000.

Talán a Fradi az egyetlen, amelyik ezt a növekedést fel tudja mutatni.

Egész Európában.

Volt honnan növekedni.

Oké, ezt elismerem. De nézzék meg, mennyi az átlagnézőszám Szlovákiában, Horvátországban, Ausztriában, Romániában, Szerbiában, Szlovéniában. Meglepőek az adatok, mi a top 5-ben vagyunk, csak a Rapid, a Sturm Graz, a Craiova és a Crvena Zvezda van előttünk. A Fradi ilyen szempontból unikális. A különböző sportágakat a hétéves koncepciónk alapján nem véletlenül fejlesztjük. Ezekre van kereslet, nagy valószínűséggel az utánpótlásba bejövő gyerekek száma is ezzel lesz arányos. De egy olyan multisportklub, mint a mienk, nem működhet például torna szakosztály nélkül, hiszen tornázni el lehet hozni négyévesen a gyereket. Ráadásul olyan mozgáskoordinációt tanul, amely minden sportnak az alapja, és az egész további életét meghatározza. Hozzáteszem, tornából is tudtunk nyerni egyéni és csapatbajnokságot, sőt, már van ifjúsági olimpiai bajnokunk is.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

A kutatás eredménye, sportági rangsora miatt fejlesztik például az úszást, ezért igazolnak élversenyzőket? Szilágyi Liliána, Verrasztó Evelyn és Dávid, valamint Biczó Bence is a Fradiban úszik.

Ez is benne van, de a szakosztály fejlődéséért sokat tett annak mostani vezetése is, Orosz Andreával az élén. Amikor ránézünk az év végi mérlegükre, az derül ki, hogy jól gazdálkodnak. Persze, mi nem bérelünk például medencét, ami pokoli költség lenne.

Miből jön a bevétel?

Tanfolyamokból, tagdíjakból. Viszonylag kevés edzővel, adminisztratív költséggel működik a szakosztály, ezért aztán jóval kisebb léptékű, mint a labdarúgóké, ahol minden egyes korosztálynál kell a kerethez két-három edző.

Hány fiatal sportol a Fradiban?

Tavaly közel 3500 fiatalunk volt, közülük nagyjából 2000 igazolt sportoló és 1500 tanfolyamos.

Többször megütötte a fülünket a gazdasági szemlélet, amiről beszél.

Márpedig ezt nem lehet másképp nézni, működtetni meg pláne nem. Azt sosem engedtem meg, hogy a szakosztályoknak ne legyen fedezetük a költségeikre. Nem megbántva az elődeinket, ha csak a vízilabdát megnézzük, ott jóformán nevet sem tudtunk adni a csapatnak, annyi kft.-t tettek tönkre. Mindig csináltak egy fantasztikus csapatot valamilyen néven, az év háromnegyed részét végigvitték, aztán az utolsó két hónapot nem fizették ki a játékosoknak, és csődöt jelentettek. A következő évben létrehoztak egy másik céget és így tovább. Én ezt a rossz gyakorlatot nem szeretném követni.

Miként tekint a klubra?

Szolgálatként.

Ezt többször hallottuk már, de mégis: szerelemként vagy üzletként?

Ha milliárdosként a saját pénzemet tenném bele, akkor tekinthetnék rá üzletként. Ezért inkább szívvel és lélekkel, de gazdasági szemlélettel vezetek klubot.

És ehhez hozzátartozik, hogy amit szeretsz, azt nem teszed tönkre.

Nagy vihart kavart Ivan Petrjak ügye, akit az NB I-es rivális MOL Vidi happolt el önöktől. Az átigazolása kapcsán úgy tűnt, mintha valahol az érzelem csatázott volna a színtiszta futballbiznisszel, ugyanakkor ezzel ellentmond az a kijelentése, miszerint van egy olyan hallgatólagos megállapodás, hogy egymástól nem visz el játékost a két legtehetősebb magyar klub.

A magyar futball hajnalán a nagy fővárosi klubok elnökei, tulajdonosai, Aschner Lipót, Brüll Alfréd és Springer Ferenc nem szerződtek egymással, csak egymás szemébe néztek és azt mondták, soha nem fogják egymást szándékosan gyengíteni. Én azt gondoltam, nekünk erről nem is kell beszélnünk, mert lassan nyolc éve vezetjük a Ferencvárost, de mi nem bántottunk meg így másokat. Megtehettük volna, hogy bizonyos kluboknak elkezdjük mozgatni a játékosait hátulról, menedzsereket küldünk a nyakukra és két-, háromszoros pénzért megpróbáljuk átcsábítani, de úgy gondoltuk, ez így nem fair. Elismerem, üzletileg nem kifogásolható, amit a Vidi csinált, inkább morálisan furcsállom az egészet. Mondok egy példát: a Vidinél nemrég Vinícius Paulo és Stopira szerződése is nyitva volt, tudtuk, hogy tárgyalnak a Vidivel. Kiváló játékosok, lehet, hogy még szívesen is láttuk volna őket a Fradiban, de amikor jöttek a menedzsereik, hogy meghallgatnák a mi ajánlatunkat is, a kollégáimnak azt mondtam, ők a fehérváriak játékosai, hagyjuk őket békén. Ha beszálltunk volna, a Vidit hozzuk kellemetlen helyzetbe, nálam viszont a tisztesség mindig megelőzi az üzletet.

Nem idealista megközelítés ez, különösen a 21. század sportjában, ahol kiveszőben a klubhűség és az egyéni érdekek vannak előtérben?

Lehet, hogy idealista vagyok, de szerintem igenis megfér egymás mellett a barátság, a lelkiismeret és az üzlet, én így szeretek élni, tartom magam az elveimhez. Nyolcadik éve dolgozunk, de még senki nem panaszkodott ránk, hogy disznóságot csináltunk volna. Mégis működik minden és láthatóan nem is rosszul. Az eredményeink, azt gondolom, minket igazolnak. És végezetül, ha egy klub élén állsz, önkéntelenül is hatást gyakorolsz az ott dolgozó emberek viselkedésére.

Azóta fagyos a viszony a két klub között. Azt nyilatkozta, amíg elnök, nem adnak el játékost a Vidinek.

Tartom magam ehhez.

Ez a tanulsága annak, amit az átlagszurkoló kívülről úgy lát, gentlemen’s agreement ide vagy oda, ennek a történetnek a Fradi a vesztese?

Majd meglátjuk, jobb játékost igazoltunk-e a helyére vagy sem. Szerintem Olekszandr Zubkov személyében kiváló játékost hoztunk.

Joseph Paintsil távozása szintén elég csúnyára sikeredett. A ghánai játékos megszerzésére opciós joga volt a klubnak, mégis eligazolt a belga Genkhez. Ez az ügy hogy áll?

Elindítottunk egy eljárást a FIFA-nál, de érdemi fejleményről még nem tudok beszámolni. A kezünkbe került néhány dokumentum, ami miatt kétségeink voltak afelől, valóban annyi idős-e a játékos, ahogy nekünk mondták. Sajnálom ezt a sztorit, mert a Genkben nem sokat játszik a srác, a mostani idényben átlagban egy félidőt kapott csupán a bajnoki meccseken.

Ki felel az igazolásokért?

Hajnal Tamás a sportmenedzser egy ideje, de mindig közös döntést hozunk, nehogy az legyen a vége, hogy valaki azt mondja, én szóltam, hogy ez a játékos nem a Fradiba való. Mindenkinek rá kell bólintania a választásra, hogy a megfelelő döntés szülessen.

Ki hozza a játékost, a klub vagy az edző?

Az edzőnek alapvetően az a dolga, hogy felkészítse a csapatot, de ettől még szól, ha egy-egy izgalmas játékos kerül a látókörébe. Az általa, a menedzserek és Hajnal Tamás által bedobott nevek kerülnek be a kalapba, és közösen döntünk, de a végső szót az edzőnek kell kimondani.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Ettől még jól megfigyelhető, hogy amikor holland edző volt, akkor holland, amikor német, akkor jó sok német labdarúgó jött. Most azt tapasztaljuk, az ukrán edzőnél az ukrán a jó játékos.

Ez inkább a játékosok edzőbe vetett bizalmát mutatja. Egy holland számára vonzóbb a magyar bajnokság, ha egy olyan edző dolgozik itt, akit ismer, akiben megbízik. De nem csak ez van mögötte. Be kell vallani, azt reméltük, ha magasabb futballkultúrából hozunk játékosokat, ilyen volt például a korábbi német válogatott Benjamin Lauth, az segít rajtunk. Nem segített. Ezért inkább olyanok felé fordultunk, akiket motivál, hogy Magyarországon játszhatnak, és egy olyan városban élhetnek, mint Budapest. A környező országokból hozott játékosoknak anyagilag, szakmailag, sőt az infrastrukturális körülmények terén is előrelépés a magyar futball.

Magyar játékosok terén nem is érdemes körülnézni? Mióta 12 csapatos az NB I, több klubvezető is panaszkodott már, hogy mennyire felverték a magyar focisták árát. Ezek valóban irreálisan magas összegek?

Érdemes lenne körülnézni a hazai piacon, de valós probléma, hogy nagyon drágán lehet csak magyar játékost venni.

Az ukrán vonalat megértjük, de azt nehezen tudjuk elképzelni, hogy lejárt szerződésű jó magyar játékost ne lehessen kevesebb bérért igazolni, mint annak idején tették a németekkel, hollandokkal.

Elkeserítőbbet mondok. Az utánpótlásban csak úgy tudunk megtartani tehetséges játékost, ha fizetünk neki. Sok olyan 16 éves labdarúgónk van, aki a magyar átlagfizetésnek megfelelő havi bért kap, különben a menedzsere külföldre viszi.

Ez szomorú.

Az.

De önök, klubvezetők adják a fizetést, így önök tehetnek róla. Nem kellene összefogni és szabályozni?

Lehet-e a szabad piacot szabályozni?

Van olyan ország és van olyan sportág, ahol van fizetési sapka.

Nálunk szerintem nem menne, mert akkor más bajnokságba igazolnának. Valamint azokban az országokban, ahol fizetési sapkát vezettek be – ez leginkább az Egyesült Államokra igaz – ott zárt bajnokságok vannak, nincsen kieső és feljutó, nem vesznek részt nemzetközi kupákban, az országon belül bonyolítják a versenyt.

De mi a cél? Az utóbbi években elég sok jó játékost értékesítettek. Legutóbb Fernando Gorriaránt adták el közel 2 millió euróért Mexikóba. Helyükre többnyire lejárt szerződésű vagy olcsó játékost hoztak.

Ez az üzlet, nem? Vegyél olcsón, adjál el drágán.

Mi a fontosabb, az üzleti szemlélet vagy az eredményesség?

A legfontosabb természetesen az eredményesség.

Akkor az elmúlt években miért volt átjáróház a Fradi, hiszen télen és nyáron is sok játékost igazoltak?

És mi mindegyikben egyformán hittünk.

Ha elfogadjuk a futball alapvetését, hogy az állandóság hozza el a csapatszintű fejlődést, úgy elég lenne egy-két játékossal célirányosan erősíteni.

Miközben az állandóságról beszélünk, a futball ma arról szól, hogy megveszel ugyan egy játékost, de a következő napon már csábítják is máshova.

A Vidi keretének magja ehhez képest évek óta állandó, ami nemzetközi sikerhez vezetett.

Ha az a kérdés, hogy felülmúltak-e bennünket menedzsmentileg, akkor igen, ők bejutottak az Európa Liga csoportkörébe, amit mi nem tudtunk megcsinálni. Viszont idén megvertük őket a bajnokságban 13 ponttal, ami már, akárhonnan nézzük is, egy jól látható különbség.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Nemrég adott honlapunknak interjút Thomas Doll, aki arra panaszkodott, hogy az ő idején a klub rendre eladta a legjobbakat, így esély sem lehetett a BL- vagy EL-csoportkörre.

Nehogy bárki azt gondolja, hogy mi Thomasszal ezt nem beszéltük meg. Például a 2014-es világbajnokság után ő jött el hozzám, és kifejezetten azt kérte, hogy egy percig ne maradjon, sőt még edzésre se jöjjön Muhamed Besic, mert már egy másik dimenzióban van. Az ecuadori Cristian Ramírez el akart menni, mert iszonyatos pénzt ígértek neki Krasznodarban. Itt ültünk Thomasszal, és azt mondtuk, el kell engedni, nem állhatunk a játékos jövőjének útjába. Somália és Nagy Ádám esetében olyan összeget kapott a klub, amire azt mondtuk közösen, gyönyörű, engedjük el őket. Ahogy már az elején is mondtam, minden esetben közösen döntünk, nem csak a klub vagy csak az edző. Ha a véleményemre kíváncsi, szerintem két dologban vagyunk lemaradva, ami a labdarúgást illeti. Az első

az utánpótlás-nevelés, azt elrontottuk, mert németekre bíztuk és három évet vártunk – eredménytelenül.

A másik, ahol hibáztunk, a játékosok feltérképezése, szükség van egy játékos-megfigyelő rendszerre. Mert nagyon jó, ha vannak olyan játékosaid, akikért bejelentkeznek és megveszik őket, csak a háttérben kell lennie két-három másiknak, akiket figyelsz fél éve, egy éve, megismered őket és biztosra mész velük, ha pótolni kell a távozókat.

Hajnal Tamás kapcsolati tőkéje ebben segít?

Sokat segít, de fel kell építeni egy struktúrát, videoelemzőket alkalmazni, akik folyamatosan nézik, elemzik a környező célbajnokságokat és kidolgozni egy megfelelő beszámolási rendszert.

A már említett Zubkov is a Sahtartól jött egy évre kölcsönbe, pont, mint Petrjak. Van kivásárlási opció a szerződésében?

Nincs. Egy megállapodásunk van csak az ukrán klubbal, hogy másik magyar csapat nem veheti meg. Nyilván a Vidi miatt kellett beépítenünk a szerződésbe.

Petrjak ügyében hibázott valaki?

Szerintem nem. De rajtunk és a Vidin kívül más kérő nem volt.

Ők jöttek később és ráígértek?

Igen. És az a kérdés: jó-e ez a magyar futballnak?

A városi legenda szerint mindenről Orbán Viktor dönt a magyar futballban. Arról akkor nem ő dönt, hogy a két leggazdagabb klub egymást szalámizza?

Orbán Viktor az ország miniszterelnöke. Csak nem fog egy játékossal foglalkozni. Ugyan már! Szereti a futballt, de ezt senki sem gondolhatja komolyan. Erről az ügyről a miniszterelnök úrral nem is beszéltem.

Garancsi úr sem?

Nem tudom, ezt tőle kellene megkérdezni.

Annyival nagyobb a Vidi költségvetése, hogy jelentősen többet tud fizetni a játékosnak?

Ez nem a mi dolgunk, és személy szerint engem nem is érdekel. Mindenki söprögessen a saját háza táján.

A Fradinak mekkora a költségvetése?

Ötmilliárd forint körüli összeg a labdarúgó zrt.-é.

A BL-selejtezőbeli ellenfél, a bolgár Ludogorecé mennyi?

Nem tudom, de a játékoskeretük értéke több mint a duplája a mi csapatunkénak.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Mennyinek kellene lennie a Fradi költségvetésének, hogy a bolgár bajnokhoz hasonlóan ne csak álom, hanem realitás legyen a csoportkör?

Mindig történnek csodák, amikor néhány milliós költségvetéssel csoportkörbe jut egy-egy csapat. Ami biztos, a gazdaságilag kicsit erősebb, de kisebb lélekszámú Ausztriában a velünk hasonló kategóriába tartozó Austria Wien vagy a Rapid költségvetése nagyságrendileg 8-10 milliárd forint. Ők általában be szoktak kerülni valamelyik csoportkörbe. Ettől még én igenis hiszem, hogy mi, magyarként tudunk rövidebb, olcsóbb utat a sikerhez.

Kubatov Gábor a forgóajtóban maga elé engedné a Ludogorec tulajdonosát, de mégis előtte lépne ki?

Persze. Magyarok vagyunk, nem? Így ismernek minket a világban.

Viszont a 2011-ben még a bolgár másodosztályban szereplő Ludogorec tulajdonosáról azt mondják, hogy saját pénzét kockáztatja, színtiszta üzleti szemlélettel tekint a futballra. Vagyis hoz nyolc-tíz brazilt, ha kell, megmutatja őket az európai futballkirakatban, aztán eladja őket nagy pénzért. Ezt miért nem tudta eddig a magyar futball reprodukálni?

A Fradinak már csak a nemzetközi kupaszereplés hiányzik. Ha egyszer sikerülne bekerülni a csoportkörbe, úgy érzem, áttörnénk a gátat. Az a tervünk, hogy az ott megszerzett bevételt a költségeken kívül mind visszaforgatnánk a csapatba, a játékoskeretünk megerősítésére szánnánk. Onnantól rendben lennénk.

Dollról azt mondta, nem hitt eléggé abban, hogy a Fradi képes elérni a csoportkört. Ez mit jelent? Ránézett a keretre, és megállapította, hogy ez kevés nemzetközi szinten?

Nem, ezt így nem mondta ki soha. Csak nekem az volt az érzésem, hogy ő úgy gondolta, a magyar labdarúgás arra rendeltetett, hogy másodhegedűs legyen. Ha egy ökölvívó úgy megy be a ringbe, hogy ki fogják ütni, akkor az esetek többségében ez meg is történik. Én viszont nem tudok úgy bemenni a szorítóba, hogy engem ki fognak ütni. 1995-ben ki gondolta volna a Ferencváros akkori csapatáról, hogy bejut a Bajnokok Ligája 16 csapatos főtáblájára? Szűcs Misiről például, akit a III. Kerületi TVE-től hoztak vissza. Mégis megcsinálták.

Rebrov ilyen szempontból jobb választás?

Nagyon sokat tanulok tőle. Tegyük hozzá, nem egy könnyű ember, ezt korábban is mondtam. Szigorú pasas, nagyon nehezen nyílik meg, de rengeteget tud a labdarúgásról. Kérdeztük tőle, hogy mit gondol a Ludogorecről. Azt felelte: kell nekünk a Ludogoreccel foglalkozni? A saját játékunk a fontos. Ez egy másfajta felfogás, azzal foglalkozni, amit te tudsz a legjobban. Majd meglátjuk, mire lesz elég.

Az FTC mezén ott találjuk több állami cég, így a csatornázási művek és az MVM logóját is, de említhetjük a Vidit is, amelynél érdekes módon szintén feltűnnek a támogatók között kormányközeli cégek. Nem lenne egészségesebb, ha minden csapat arra törekedne, hogy piaci alapú bevétele legyen?

Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy történetet: Németországban jártam, direkt nem árulom el a csapat nevét. Elmentünk a stadionhoz, kérdeztem, kié a stadion, azt mondták, a városé. Ki a névadó szponzor? Egy, a városnak dolgozó cég. Mennyi a csapat nevének értéke? Nahát, éppen annyi, amennyi bérleti díjat kell fizetniük.

Az állam mindenhol ott van a sport közelében, ne legyünk naivak.

Fradiváros és kentaurszerep

Hogy áll a Fradiváros nevű projekt? Mikor indul?

Akkor, amikor száz százalékig biztos vagyok abban, hogy azt a koncepciót kell megépítünk, ami előttünk van. Sok nyitott kérdés van még a csarnokok megépítésével kapcsolatban, ami összefüggésben van az adott sportág helyzetével, a jégkorongnál például mérlegelni kell, hogy érdemes-e megpróbálni az EBEL-t. Szerintem érdemes, viszont akkor ehhez kell igazítani a csarnokot is.

 

Ez színtiszta matek?

Az is, meg fenntarthatóság és klubrend. Abba semmiképpen nem akarom belekergetni a klubot, hogy van egy infrastruktúra, aminek a fenntartására képtelen. Közben pedig kentaurszerepben vagyok, hiszen politikus is vagyok, felelek a hazám pénzeiért is. A telephely fenntartásában az állam nagy segítséget nyújt, de nem akarok olyan segítséget kérni, amely túlmegy a jó ízlés határán. Az összes apróságot át kell rágnunk, azt is, hogyan tudjuk kivitelezni.

 

Zöld Fradiváros lesz?

Mindenki azt mondja, milyen fontos a zöldenergia, de azt ne felejtsük el, hogy egy ilyen befektetés nem egy-két év alatt térül meg. Szóval erről is látnunk kell a pontos számításokat.

Igen, csak nem mindegy a mérték.

A Ferencvárosnál mennyi a mértéke például? Ha már a csatornázási művek szóba került, ennél a cégnél 51 százalékos az állami tulajdon, de a menedzsmentjogok a franciáknál vannak. Vagyis ha az a kérdés, hogy piaci alapon van-e a megállapodás, akkor a válaszom az, igen, mert a franciák másképp nem kötnek együttműködést senkivel. És minden évben vért kell izzadnunk, hogy meg tudjuk hosszabbítani a szerződésünket, és eleget tegyünk az általuk megszabott feltételeknek, amit nevezzünk társadalmi felelősségvállalásnak a sport érdekében. Kétségtelen, hogy a Ferencvárosnak van még állami szponzora, a Magyar Villamos Művek is ebbe a körbe tartozik, de ennek a két szponzornak a támogatása nem éri el a költségvetésünk harminc százalékát.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Mi kellene ahhoz, hogy a magyar csapatok költségvetése elérje az ön által a két osztrák klub esetében említett 8-10 milliárd forintos határt?

Azt hiszem, egy nemzetközi siker sokat segítene. De honnan indultunk? Mert ezt is érdemes figyelembe venni, és

ez választ ad arra, miért kerültek olyan emberek a sportklubok élére, akik a kormányhoz közel állnak. Egyetlenegy olyan esetet sem tudok mondani, amikor valaki kivette vagy ellopta volna a pénzt ezeknél a kluboknál.

Ezzel szemben 2010 előtt hány klubot tettek tönkre és hány pályát számoltak fel? A sportra mi úgy tekintünk, hogy munkát és energiát teszünk bele, és az ember nem húz belőle sem személyes, sem politikai hasznot. Ezért fogalmaztam úgy, hogy ez szolgálat.

Ez biztos? Amikor a szavazás előtti napokban csörög az ember telefonja, és az FTC csatára, Böde Dániel azt mondja, hogy szavazz a Fideszre, akkor annak azért van politikai haszna, nem?

Visszakérdezek, ön szerint a Böde Dani nem hívta volna fel akkor is, ha más az elnök, nem én?

Azért maradjunk abban, hogy így jóval nagyobb esély volt rá, és az emberek nagy része szerintem teljesen érthető módon össze is kapcsolta a két dolgot.

Nem mentem oda hozzá, hogy Dani, ha ezt nem csinálod meg, akkor levonok a fizetésedből. Ez mindenkinek a saját, szabad döntése, a klubunkban is. Ez nem egy politikai szervezet.

Mondok még egy szóbeszédet: van egy olyan vélekedés, hogy azért értékelhetetlen a 12 csapatos NER-bajnokság, mert tíz klubnak is kormányközeli személy, üzletember, a vezetője, tulajdonosa.

Itt azért visszautalnék arra, hogy milyen állapotok voltak 2010 előtt. Amikor mi átvettük a Fradit, ez egy katasztrofális helyzetben lévő klub volt, másfél évig csak tüzet oltottunk. Eltelt nyolc év, és egyetlen egy olyan üzletet sem tudnának mondani a Fradi sokmilliárdos költségvetéséből, hogy na, hozta a haverjának a céget, és azon keresztül lapátolták ki a pénzt. Nincs ilyen, és a többi klubnál sincs. Lehet azt mondani, hogy NER-közeli emberek vannak a sportágban, de mikor volt utoljára ilyen izgalmas a bajnokság?

Két éve, amikor az utolsó fordulóban a Honvéd és a Vidi egymás ellen játszott a bajnoki címért.

Igaz, de most mögöttünk a dobogós helyért is három-négy csapat harcolt, és az alsóházban öt-hat klub is menekült a kiesés elől. És ez a kiélezett, izgalmas küzdelem szerintem jót tesz a futballnak.

Ha már Böde szóba került: a szurkolóknak mindig kell egy helyi hős, akihez jobban kötődnek, ilyen volt korábban Lipcsei Péter vagy Gera Zoltán – és Böde is. Hogy élte meg, hogy ő most távozik? Mintha a klub kissé könnyen lemondott volna róla, és inkább az edzőt választotta.

Ha bemennénk az irodámba, ott találnánk Böde Dani öltözőszekrényének ajtaját, magam mentem és szereltem le. Ennyit csak az én személyes kötődésemről vele kapcsolatban.

Az is egy megközelítés, hogy az edzőt választottuk, de inkább azt mondanám, hogy nem hoztuk olyan megalázó helyzetbe a csapatkapitányunkat, hogy tíz perceket kapjon a meccseken. Járt már így korábban több Fradi-legenda is és ezt nagyon nem akartuk. Nem az edző személyén van a hangsúly, de Dani idén 33 éves lesz. A csapat pedig teljesen más stílusban kezdett el futballozni, ehhez más típusú játékosok kellettek. Statikus játék helyett már az ellenfél 16-osánál letámadjuk az ellenfeleinket. Egy szó, mint száz, nem akartuk olyan helyzetbe hozni, hogy pár percet kap, vagy ne adj’ Isten egy-egy meccsen a keretbe sem kerül be. Egy év még hátra volt a szerződéséből, és volt megkeresés, hogy másik csapathoz kerüljön, de azt mondtuk, ha haza akar menni Paksra, akkor elengedjük ingyen. Ezzel akartuk megköszönni a sikereit, az elkötelezettségét és a nálunk töltött hét évet. Úgy jártunk el, tisztességesen, ahogy a magyar sportban kell.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Nem fog hiányozni a Fradiból egy ilyen karakter? Aki a maga őszinteségével, karakterével állította maga mellé a szurkolókat?

Az biztos, hogy ő mindig önmagát adta. Mindig az a fickó maradt, aki hazament, és mezítláb, rövidgatyában, atlétatrikóban a pálya széléről irányította a világverő madocsai csapatot, amelyben a testvére a középcsatár. Dani nem akart másnak megfelelni, egyszerűen csak jó akart lenni, szívét-lelkét beleadva és ez tiszteletreméltó. Hiszem, hogy így fogja leélni az egész életét.

Ki lesz az a játékos, aki az utánpótlásból érkezve gyökeret verhet az első csapatban?

Most a 19 éves Csonka András a nagy reménységünk, akiben megvan a potenciál. Van egy fantasztikus kapusunk, egy Varga Ádám nevű fiú, akit nagy valószínűséggel kölcsön fogunk adni a másodosztályú fiókcsapatunknak, a Soroksárnak. Eddig fiúnak tűnt, de ha most ránézek, már egy férfit látok. És megemlíthetem még Szerető Krisztofert, aki az első csapattal edz, ő kispesti nevelés, mi a Stoke Citytől hoztuk haza. Ő is 19 éves, és ő is odakerülhet.

Csak azért kérdeztem, mert érdekel, mi a jövőképe a magyar futballnak? Építsünk a helyi fiatalokra, vagy hozzunk játékosokat Németországból, Ukrajnából?

Semmiképpen! Azt szeretném, ha egyre több magyar fiatal törne utat magának. A válogatottat sokan féltettük, mi lesz, ha Gera Zoltánék visszavonulnak, de ott is bejátszották magukat a fiatalok, Nagy Ádám már rutinosnak számít, de a 22 éves Sallai Roland vagy a 18 éves Szoboszlai Dominik, akit anno mi is szerettünk volna megszerezni, szintén megmutatták már, hogy mocorog bennük valami. Néha azt érzem, érdemes lenne várniuk a magyar fiataloknak, és nem egyből külföldre szaladniuk. Volt egy Csoboth Kevin nevű srác nálunk, ajánlottunk neki mindent, mégis elment 16 évesen a Benficába. A magyar futballnak nagyon nagy szüksége van a sikerekre, és a sikerek után itt fognak maradni a gyerekek. Egy sportklubot működtetni számomra az az oktatás és az egészségügy része is. Böde Danik, Lovrencsics Gergők és Dibusz Dénesek nélkül itt nem lesznek gyerekek, és amikor a válogatott az Eb-n játszott, akkor a Fradiban táborozók egymás között osztották le, az említettek mellett ki lesz Szalai Ádám, Dzsudzsák Balázs vagy Király Gábor. Ha a válogatott most nagyot tudna menni, az a mi utánpótlásunkat is megdobná.

A válogatott eredményeitől eltekintve amúgy fejlődik a magyar futball?

A bajnokság mindenképpen, mert nincs olyan ellenfél, akivel szemben biztosra mehetnénk. Mi vagyunk a Ferencváros, 5 milliárdos költségvetéssel, és nem tudunk úgy elmenni Mezőkövesdre, hogy ne az járjon a fejünkben, hogy nehogy baj legyen. Itt bármi megtörténhet.

Sok a külföldi a bajnokságban vagy kevés?

Nem tudom, szerintem ez egy szabad piac. A politikai gazdaságban nem minden módon hiszek a piacban, de a sportban abszolút.

A Fradinak is van olyan szakosztálya, amely azzal próbált utat mutatni, hogy magyarokkal száll harcba az aranyért, gondolunk itt a kézilabdára. Ehhez képest a labdarúgó-bajnokságban van olyan klub, amely zsákszámra hozza a külföldieket. Fogadjuk el ezt normálisnak?

Szerintem ebben is van koncepció. Ha most a Kisvárdáról beszélünk, akkor ebben az esetben említsük meg azt, hogy meg kell nyitni egy kaput Ukrajna felé, és Kisvárda jó kapu lehet – főleg a kárpátaljai magyar gyerekek számára. Érezzék azt, hogy ide el lehet jönni.

Ehhez képest a Kisvárda akadémiája évek óta nem tud feljutni a másodosztályba, az U17-es csapatuk felét pedig ukrán állampolgárok teszik ki.

Ebbe én nem látok bele. De az egy fontos piac nekünk. Ezek rendes emberek, nehéz helyzetben is vannak, éhesek a sikerre, kitörési lehetőség számukra a sport. Ha megnézzük a Fradi játékát, azon is tükröződik az ukrán mentalitás, teljesen más stílusban játszunk, amióta Rebrov az edző.

Úgy hallottuk, volt is lázadás az öltözőn belül, mert Rebrov szókimondó stílusa nem mindenkinél aratott siker.

Nem volt, mert nem is lehet lázadás. Abban a pillanatban, ha az öltöző fellázad, az U19-es csapat fog játszani. Mindenki mondta, hogy csapatépítésekre van szükség, de kiderült, a győzelemnél nincs jobb csapatépítő. Ebben az idényben hazai pályán veretlenek maradtunk a 17 meccs során, és csak három összecsapás lett döntetlen. Én úgy látom, egységesek vagyunk.

Mi kellene ahhoz, hogy az utánpótlás még tovább fejlődjön?

Majd ha csoportkörös lesz a Ferencváros labdarúgócsapata, akkor a mostaninál is több személyes energiát fogok befektetni az utánpótlás-nevelésbe, és akkor ígérem, egy újabb interjú során majd azt is elmondom. Addig a Prukner Lacit tudom ajánlani, most ő az utánpótlás főnöke.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs/ 24.hu

Rebrovnak van beleszólása az utánpótlásba?

Ha akarja, van. Csak nem tudom, hogy lesz-e erre energiája. Mindkét másodedzője dolgozott az utánpótlásban ukrán kluboknál, a szakmai múltjuk megvan, de az első csapat felkészítése mellett nem sok szabad kapacitásuk maradt idáig.

Azt nyilatkozta, hogy Rebrov alapfizetése alacsonyabb, mint Dollé, de ha a csapat csoportkörbe jut, akkor anyagilag nagyon jól fog járni az edző. Ez mit jelent?

Férfiember pénzről ne beszéljen.

Legalább nagyságrendileg.

Akkor Bundesliga-fizetése lesz. A kupaszereplésből érkezett bevételből kapna egy meghatározott százalékot. Ha a csoportkör nem jön össze, akkor marad a normál fizetés.

Dárdai Pál és Lőw Zsolt nevét nem ér mondani, rajtuk kívül lenne olyan magyar edző, akire nyugodt szívvel rábízná a Fradit?

A válaszom, hogy egyelőre nem.

Miért?

Ebbe nem szeretnék belemenni.

Lehetett hallani 10 millió forint körüli fizetésekről a Fradi-játékosoknál, ha a csoportkör sikerül, akkor kevesebb olyan komment érkezik majd vajon, hogy a focisták mennyi pénzt tesznek zsebre, miközben a nettó átlagfizetés 240 ezer forint körül van?

Biztos, hogy akkor is rendre előkerül majd ez a téma.

Erre mondta egyszer, hogy az irigység kultúrájára nem szeretne alapozni?

Inkább úgy fogalmaznék, szeretnénk változtatni ezen, ha sikerül még néhány évig szolgálni a klubot. El kell mondjam egyébként, hogy a Fradi-közönség mentalitása is nagyon sokat változott az elmúlt hét évben pozitív irányba.

Ehhez kellett a vénaszkenneres keménykedés?

Nem a keménykedés volt a lényeg, hanem az, hogy megtanuljuk, mindennek van következménye. Ha valaki nem viselkedik megfelelően, azt, pestiesen szólva, kihajítjuk, mint a gerelyt.

Én azt nem akartam megélni, hogy a szurkoló a lelátón csinál magáról egy szelfit, hogy kitiltottak, de mégis itt vagyok. Erre kell ez a beléptető rendszer. A szurkolóink látják, hogy fradista vagyok, nehezen adom fel, ahogy ők is, három és fél évig vitatkoztunk az ultrákkal. De mostanra kialakult egy korrekt kapcsolat. Csomó dologról beszéltünk, például korábban a meccsek hetven százaléka azzal telt, hogy az ott lévő vagy adott esetben ott sem lévő nagy ellenfeleinket szidták a szurkolóink a lelátón. Ez 25-30 százalékra szorult vissza, mint ahogy a trágárság is. Amit nagy hibának tartok a lelátói kultúrában, az az obszcenitás. Lehet szidni az ellenfeleket, csúnyákat lehet mondani rá, csak nem szabad obszcén módon tenni.

De ez része a futballnak, amióta világ a világ. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, Nyugat-Európában ezt is megoldották ügyesebben, ehhez képest a Manchester United szurkolóit ma is emlékeztetik a Matt Busby-féle csapat repülőgép-katasztrófájára, ahogy a liverpooliakat is ócsárolják a 96 áldozatot követelő Hillsborough-tragédiával.

Édesanyám úgy nevelt fel engem, ha kettest kaptam egy dolgozatra, és azzal jöttem, hogy a többieké sem lett jobb, azt felelte, az őt nem érdekli. Nekünk az a dolgunk, hogy felépítsünk egy klubot, ahol a nők és a gyerekek szívesen kijönnek a lelátóra. És ha ők olyan mondatokat hallanak, ami nehezen magyarázható, vagy ami egy 10 éves gyerek számára ismeretlen, akkor legközelebb nem jönnek ki.

Az ultrák visszatérése utáni első meccsen késelés és verekedés történt, ez az ügy hol tart?

Nagyon komoly munkát végeztünk, a szurkolók nem segítették, de nem is hátráltatták a munkánkat, viszont beazonosítottuk az összes elkövetőt. Azóta megszületett az első fokú bírósági ítélet, tizenheten felfüggesztettet, egy illető pedig 1 év 4 hónapos letöltendő börtönbüntetést kapott.

Ez egy elkerülhetetlen folyamat volt, hogy az ultrák leszámolnak azzal, aki a távollétükben vezérré nőtte ki magát a lelátón?

Ezt nem tudom megmondani.

Nem rombolta le az azt megelőző évek imázsépítő munkáját?

Azt a pillanatot rontotta el, hogy végre megegyezés születik, ismét ott van a tábor a stadionban, erre ez a vége. Meg voltam rendülve, hogy ez miképp fordulhatott elő.

Szóba került már a nézőszám-emelkedés, gondolom, akkor lenne igazán elégedett, ha folyton telt ház lenne a stadionban. Az a cél, hogy egy Fradi-bajnoki idegenforgalmi látványosság legyen, mint mondjuk a Barcelona esetében?

Igen, de szerintem már közel vagyunk hozzá. Ilyen atmoszféra nagyon kevés stadionban van. Ezért kell a szurkolókkal megértenünk egymást, tisztázni, hogy hol vannak a határok. Azt ne felejtsük el, hogy volt itt olyanra is példa, hogy amikor a csapat a kétezres években nem tudta begyűjteni a bajnoki címet, a szurkolók berohantak, és az ellenfél edzőjének lerúgták a veséjét. Most pedig nincsenek kerítések a stadionban, de láttak valakit berohanni a pályára? Ha jönne a sokat említett nemzetközi siker, az a lelátón is meghatványozná az erőnket.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs/ 24.hu

Azt nyilatkozta, hogy mielőtt átvették a klubot, volt egy stigma a Fradin az üzletemberek körében, hogy ez egy balhés egyesület. Most milyen jelzőt kapna az FTC?

Azt mondanák rá, ez egy komoly klub. Nem miattam. Vagy talán annyiban igen, hogy olyan vezetőket választottam, akik aztán olyan munkatársakat hoztak maguk mellé, akik a szakmájukban jó teljesítményt nyújtanak.

Ha jönne egy külföldi befektető, és azt mondaná, fantáziát lát a labdarúgó zrt.-ben, mondana neki egy vételárat vagy az lenne a válasz, hogy felejtse el?

Nekünk ez sosem jött be, emlékezhetünk, hogy próbálkozott itt a Dicobe nevű cég is, majd Várszegi Gábor, de nem lett belőle sikersztori. Kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy ezt kívánja meg a Ferencváros érdeke, de ameddig bírom, addig tulajdonrészt sem akarunk eladni.

Női kézilabdában mi a célkitűzés? A Győrrel nem könnyű versenyezni, marad ez a vonal, hogy a magyar játékosokra építenek?

Tíz magyar válogatottunk van, én pedig elsősorban magyar vagyok, és csak utána ferencvárosi.

Abban a kérdésben egy követ fújunk a szövetség elnökével, Kocsis Mátéval, hogy a magyar válogatott játékosoknak valahol játszaniuk kell. A Győrben nem tudnak.

Mi viszont próbáljuk szem előtt tartani ezt a fajta felelősséget, hogy a magyarok lehetőséget kapjanak, és melléjük jöhet néhány külföldi.

Nerea Pena miért ment el? Ő is volt akkora kedvenc a szurkolóknál, mint Böde.

Ezt tőle kéne megkérdezni, azt nem tudom, milyen feltételeket ajánlott neki a Siófok.

A sportági hierarchia hogy néz ki költségvetés tekintetében?

A futball van az első helyen, a női kézilabda a másodikon, aztán a vízilabda, majd a jégkorong következik.

A női kéziseknél mennyi a költségvetés?

Jóval 1 milliárd forint alatt van. A Győré ennek minimum a triplája.

Mi van akkor, ha a klub már évek óta építget egy fiatal magyar tehetséget, erre jön egy másik csapat és jobb feltételekkel csábítja? Elengedik?

Ha olyan helyzet van, végül úgyis elmegy.

Kézilabdában nincs kimondva, hogy a Győrnek nem adunk el játékost?

Törekszünk arra, hogy a riválisokat ne erősítsük, de korábban nem tudtuk megtartani Tomori Zsuzsannát, most pedig Pena esetében jártunk ugyanígy, és említhetem még a junior világbajnok Faluvégi Dorottyát, aki a Győrt választotta. Tomori a távozása előtt azt mondta, szeretne Bajnokok Ligáját nyerni, erre nehéz olyat mondani, ami után mégis marad egy játékos.

Elek Gábor hosszú ideje irányítja a kézicsapatot, de a futballban sem jellemző, hogy gyakran váltogatnák az edzőket. Honnan ez a türelem?

Ha tudnák, hogy időnként mi játszódik le bennem, nem gondolnának türelmesnek. Ez lélektan kérdése, a klubmenedzsmentek gyakran azért bocsátják el az edzőt, mert a közönség részéről óriási a nyomás rajtuk.

Doll nem pont emiatt lett elküldve?

Ha öt év után távozik valaki, akkor nem lehet mondani, hogy a szurkolói nyomásnak engedelmeskedtem. Öt évig kitartottunk mellette. Szerintem nem lehet indulatból irányítani egy klubot, és nem kell félni attól, hogy a szurkolók néha ostobának tartanak, ha kitartasz egy edző mellett. Ide nem csak szimplán edzőket, társakat is keresünk, Elek Gábornak az édesanyja a klubban kézilabdázott, édesapja zseniális ember volt, róla neveztük el a kézicsarnokot. A Fradi ugyanis nem pusztán egy sportklub, hanem, ahogy azt emlegetni szokták, egy nagy család, és mi ennek szellemében végezzük a munkánkat, mert a Ferencváros mindannyiunk közös szenvedélye.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs  / 24.hu

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.