Érdekes portrét közölt Giuseppe Sanninóról a Ripost. A Budapest Honvéd kedden kinevezett szakvezetője korábban az angol Guardiannek mesélt kalandos életéről. Sannino munkáscsaládban nőtt fel, mint mondta, nem volt könnyű életük, különösen azután, hogy Nápolyból Torinóba költöztek.
Míg édesapja a torinói Fiat-gyárban dolgozott, hogy eltartsa a családját, a Supka Atilla edző helyére érkező Sannino pszichiátriák és kórházak vécéjét és kórtermeit takarította éveken át.
Játékosként – támadó középpályásként szerepelt – az olasz harmadosztályig vitte, a Wikipédia szerint 1988-ban, az Entellából vonult vissza. Ezt követően csaknem tíz év telt el, ekkor kezdett edzősködni, természetesen a Serie A volt az álma.
Futballistaként nem kerestem sokat, munkát kellett vállalnom, hogy eltartsam a feleségem és a két gyerekemet. Öt évig egy pszichiátriai intézetben, majd újabb öt évig egy kórházban takarítottam vécéket és kórtermeket minden osztályon. Azok a tapasztalataim életem végéig elkísérnek. Egy kórházban mindent látsz: születést és halált, kínt és örömöt. Reggel hatkor kezdtem, délután egyig takarítottam, aztán beültem a kocsiba, és mentem edzést tartani a gyerekeknek, volt, hogy száz kilométerrel odébb
– magyarázta a most 62 esztendős Giuseppe Sannino, aki nagy vándor, edzői karrierje során dolgozott Olaszországban (Varese, Siena, Palermo, Carpi, Lecce, Chievo), Angliában (Watford) és Görögországban (Levadiakosz) is. Legutóbb az olasz harmadosztályú Novara Calciónál tevékenykedett.
Kiemelt kép: Giuseppe Bellini/Getty Images
